1230

Vérturisták – Sightseers

1 perces filmkritika

Fekete humorra könnyű szert tenni; egyszerűen csak olyannal kell viccelődni, amely a társadalmi konvenciók kereteibe nem fér bele, nem illik, tiltják a vallás és/vagy az erkölcsök, vagy csak pusztán elutasítja a mindenkori jóízlés. Ilyen témák többnyire a betegség, a halál, vagy bármely, az ember konkrét személyiségével és életével összefüggő paraméter.

Szóval ez tényleg nem nagy kunszt, de ha mindezt megfejeljük mondjuk az angol (blőd) humor (sokak számára értékelhetetlen) műfajával, nagyon könnyű elcsúszni. Mert ebből a házasságból vagy rettenetes(en semmitmondó) torzszülemény, vagy felhőtlen szórakozás születik. A Vérturisták ezen karakterisztika mentén olyan filmre sikeredett, amelyet ugyan a bábának kinevezett néző néha-néha a legszívesebben elhajítana magától, de valahogy mégsem tudja megtenni (letenni, kikapcsolni). Mert valahogy egyszerre élvezetes és bűnsemmilyen. Ben Wheatley és állandónak tekinthető (konzulens) írótársa, Amy Jump gyakori turisták az egyes műfajok között (dráma, thriller, horror, történelmi téma), a Sightseers-szel most éppen a komédia földjére indultak sátorozni, ahol hellyel-közzel felállított lakókocsijukat mégsem volt képes feldönteni a szél: a Vérturisták a neves brit filmfesztiválokon meglepő tarolást hajtott végre, s még a további nagyvilág ítészei közül is többen pozitívan hümmögtek a láttán.

Az biztos, hogy a megnyerően szimpatikus ábrázatú Steve Oram és a bájosan naiv-neurotikus Alice Lowe remek páros, működik köztük az a szikraeső, amely a lanyha cselekményrészeket legalább férctelenül összefűzi. Mert az eseménysor jobbára esetleges, a dialógusok egy minimális váztól eltekintve mintha véletlenszerűek lennének, a történetfejlődés pedig – a végkifejletre való kilyukadás szempontjából – teljességgel hiányzik. Aztán csak elérünk a finisig, ott tényleg jópofa a befejezés-csavar, s már jön is a stáblista. Az óvatosra szűrt vérmennyiséghez nagy-nagy pirospontként remek zenék társulnak (Tainted Love, The Power of Love), fület bántó brit akcentus (illetve hát british english), valamint igazán vicces anyós- és kutyakomédia (előbbi esetében gratula Eileen Davies-nek). Túrabakancsot fel tehát (a csiricsáré cicanadrágot viszont le, és jó messzire el), a Vérturisták ingatagon bár, de szilárd talajon álló fekete vígjáték. Legalábbis, amíg vissza nem számolunk a római vízvezeték tetejéről: három, kettő, egy...

2012, angol, 88 perc
rendező: Ben Wheatley
forgatókönyvíró: Alice Lowe, Steve Oram
szereplők: Alice Lowe, Steve Oram, Eileen Davies, Richard Glover,
Monica Dolan, Jonathan Aris, Richard Lumsden

Szilvási Krisztián

2014.08.19
16