Egy mugli varázslatos sikere

J. K. Rowling 50

„Gyermekkönyveken sosem fog pénzt keresni, Jo” – mondta Barry Cunningham, a Bloomsbury Kiadó gyermekrészlegének vezetője, mikor kezet rázott legújabb szerzőjével, J. K. Rowlinggal. Jóslatával alaposan bakot lőtt. A történtek azonban azt mutatják, ha a pénzügyekhez nem is ért igazán, de szimata jó, ha sikerkönyveket keres a kéziratok között.

A Bloomsbury volt az a cég, amely 1500 fontért megvásárolta a Harry Potter és a bölcsek köve című ifjúsági regény kiadásának jogát. A könyv 1997. június 26-án jelent meg kemény kötésben, 500 példányban. Ezzel a nappal kezdődött a könyvkiadás történetének legelképesztőbb sikersztorija.

Kicsoda ez a J. K. Rowling? Ki ez az ismeretlen szerző, aki üstökös módjára robbant be az angol irodalmi életbe? Joanne Kathleen Rowling középső nevét csak első könyve megjelenésekor vette fel, s ezzel Kathleen nagyanyja emléke előtt tisztelgett. Könyvein rendszerint csak a J. K. Rowling nevet használja, kiadója tanácsára. Hogy miért? A fiúk nem olvasnak olyan könyvet, amit egy nő írt; a J. K. monogram pedig akár egy férfié is lehet.

Az akkor még csupán egy keresztnevet viselő Joanne Rowling Angliában, a Bristol melletti Yate-ben született 1965. július 31-én. Édesapja alkalmazott volt a Bristol Siddeley gyárban, édesanyja pedig a háztartást vezette. A család 1967-ben még egy fővel gyarapodott, megszületett a második gyermek, Dianne. Joanne kilencéves volt, amikor a városi létet felcserélték a vidéki élettel: Tutshillbe, a Chepstow melletti kis, walesi faluba költöztek. Alapfokú iskoláit a hiedelmekkel ellentétben nem bentlakásos kollégiumokban, hanem helyben, illetve a közeli Chepstow-ban végezte.

Joanne szorgalmas tanuló volt, ha úgy tetszik eminens. A középiskola utolsó évében az iskola közössége – tanulók és diákok egyaránt – iskolaelsőnek választották. A könyvek és az irodalom szeretetét otthonról hozta, az iskolai évek alatt pedig az idegen nyelvek iránti érdeklődés is feltámadt benne. Jó tanulmányi eredményei felbátorították arra, hogy felvételi vizsgát tegyen Oxfordba, ahol a modern nyelveket – elsősorban a franciát – szeretett volna tanulni. Sajnos csak tartaléklistára került, s később sem vették fel. A Wyedean középiskola vezetése meg volt győződve arról, hogy esetében is az történt, mint korábban több, jól teljesítő diákjukkal is – hátrányos megkülönböztetés érte őket, mert állami gyűjtőiskolába jártak.

Oxford helyett még abban az évben az Exeteri Egyetem francia szakán kezdte meg tanulmányait. Az egyetemi évek alatt kiderült, hogy a tudományos pálya nem neki való, társaságkedvelő lénye, dús fantáziája másfele repítette. Diplomája megszerzése után elvégzett egy több nyelvet beszélők számára szervezett titkárnőképző kurzust, de ez nem volt jó választás. Ebben a szerepben nem érezte jól magát, s ráadásul ezen a területen is csak ideiglenes állásokat sikerült szereznie.

1990-ben sclerosis multiplexben elhunyt édesanyja. Nehéz év volt ez Joanne számára. Utólag nézve egyetlen pozitívum történt vele ebben az esztendőben: képzeletében megformálódott Harry Potter és a varázslóiskola képe. Ettől az időszaktól már foglalkozott az ötlet kidolgozásával.

A teljesen összetört fiatal lány hamarosan megpályázott egy angoltanári állást Portóban. Itt nemcsak munkára és barátokra lelt, hanem megtalálta a szerelmet is. Férjhez ment, és gyermeke született. Házassága azonban 1993 végére tönkrement, s ezt követően testvére hívására Skóciába, Edinburgh-be költözött. Innentől következik a történetnek az a része, amely már jobban ismert. Továbbra sem kapott munkát, segélyből élt, és barátainak köszönhetően sikerült egy szerény lakást kibérelnie. A rezsi nagy volt, ezért a nappalokat a kisbabával együtt sógora kávéházában – a Nicolson Caféban – töltötte. A hely hangulata, diákos nyüzsgése ösztönzőleg hatott rá. A babakocsit felcipelte a galériára, szétterítette jegyzeteit, és körmölni kezdett. Ekkoriban sem írógépre, sem számítógépre nem futotta büdzséjéből. A valóság elől az írásba menekült.

Hét év eltelt Harry alakjának megszületése óta, s a kézirat végre elkészült. Joanne elhatározta, hogy nem saját maga fog kilincselni a kiadóknál, hanem keres egy közvetítőt. A Christopher Little Irodalmi Ügynökség volt az, amely fantáziát látott a varázslótanonc történetében. A cég vagy egy tucat kiadónál próbálkozott, hogy kiajánlja a könyvet. Csak elutasító válaszokat kaptak, egyebek mellett a világhírű Penguintől is. Ezt követően került a Harry Potter és a bölcsek köve a Bloomsbury irodájába. Hamarosan sor került a szerződéskötésre, és elhangzott az ominózus mondat is Barry Cunningham szájából.

Harry Potter története elképesztő pénzügyi és olvasói siker lett. Míg a kockázatot vállaló Bloomsbury 1500 fontért szerezte meg a jogokat, az amerikai jogok már 100 ezer dollárért keltek el. A Harry Potter és a bölcsek köve címet viselő első kötetből csak az Egyesült Királyságban egy év alatt 70 ezer kötet adtak el. Az amerikai siker pedig még zajosabb lett, az első kiadás 50 ezer példányban jelent meg, s ezt egy sor utánnyomás követte.

A Rowling által tervbe vett hét Harry Potter kötet mindegyike megjelent, s nemcsak angolul. A sorozatot 74 nyelvre fordították le, egyebek mellett azerbajdzsán, ukrán, arab, urdu, hindi, bengáli, welsh, afrikaans, albán, lett és vietnami nyelvekre, az első kötetet pedig latinra és ógörögre is. Hadd dicsérjem itt a magyar fordító – Tóth Tamás Boldizsár – nyelvi leleményességét és játékosságát, aki nélkül minden bizonnyal kevésbé lenne élvezetes ez az olvasmány. Összességében elmondható, hogy a Harry Potter-sorozatból szerte a világon több, mint 350 millió példány kelt el. Ehhez hozzá kell tennünk még a megfilmesítés és egyéb más felhasználási jogokat is, nem csoda, hogy J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője 2004-ben felkerült a Forbes Magazin világ leggazdagabb embereit felsoroló listájára. Ami miatt a rangsorban elért 552. hely különösen értékesnek mondható, hogy nem egy termelővállalat élén állva, nem sajtómágnásként, hanem írói tevékenységével érte el ezt a rendkívüli eredményt.

Nem hallgatható el azonban az a tény, hogy bár írói munkásságát számtalan szakmai és kiadói szervezet is kitüntetésre érdemesnek tartotta, mi több, sikerült könyveiért elnyernie a Brit Birodalmi Érdemrendet, számtalan támadásnak is tárgya volt. Vádolták plágiummal, okkultizmussal, az általa teremtett világ képét nem tudta elfogadni a keresztény egyházak egy része sem. Ne felejtsük el azonban, hogy Harry Potter története nem más, mint talán leginkább a fantasy műfajába besorolható regényfolyam, ami a tizenéveseknek íródott. Cselekménye izgalmas, egy fantáziadúsan megalkotott külön világban játszódik, amelynek mégis kapcsolata van a valósággal. A konfliktusok egy része olyan, hogy bármelyik olvasóval megeshet hasonló, a szereplők jellemével pedig könnyen azonosulhat bárki. Harry a hét kötet során lassan-lassan felnő, ahogy olvasói is. Megtanul dönteni, különbséget tenni jó és rossz közül, kitartani, összefogni másokkal, megbízni társaiban – épp úgy, mint a meseirodalom klasszikusainak hősei.

Jómagam kedvelem Harry Potter sztoriját – és íróját is. Múlhatatlan érdemének tartom, hogy gyerekek millióival kedveltette meg az olvasást. Meggyőződésem, hogy aki csak az első három kötet olvasta is, a továbbiakban kisebb eséllyel sorolható a funkcionális analfabéták sorába.

De van-e élet Rowling számára Harry Potteren túl? Megélhetése biztosított, ha két szalmaszálat sem tenne keresztbe hátralévő életében, akkor sem lennének anyagi gondjai. De ő tevékeny ember. Jószolgálati munkát végez a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a rákbetegek és a sclerosis multiplexben szenvedő betegek érdekében. De elég-e ez annak, aki kicsi gyerek korától író akar lenni? Nem, amint a jelek mutatják. Robert Galbraith álnéven az elmúlt években több könyvet is megjelentetett. Kívánjunk sok sikert az újrakezdéshez!

Berente Erika

Felhasznált források:
Mullhollard, Neil: Harry Potter pszichológiája. A kis túlélő nem hivatalos lélekrajza.
Shapiro, Marc: J. K. Rowling – az igazi varázsló
Smith, Sean: És megteremtette Harry Pottert… Joanne Rowling életrajza
A Wikipédia J. K. Rowling és Harry Potter szócikke
J. K. Rowling honlapja
Robert Galbraith honlapja

2015.07.31