Gondolhatunk az emberi szervezetben megtelepedett jótékony baktériumokra, melyek a tápcsatorna egészségéért felelősek, vagy például a sajtgyártásban hasznos szerepet betöltő baktériumokra. De eszünkbe juthatnak az ártalmas vírusok is, amelyek által a legyengített szervezet megkönnyíti az organizmusok bakteriális támadását. Ez az alapja a szövődmények kialakulásának.

Az elmúlt években a madárinfluenza és ennek súlyosabb, gyakran halálos következményei kerültek az érdeklődés fókuszába, s jelentettek világszerte kihívást az egészségügyi szerveknek. Ferenczi Márta, a fiatal női kutató doktori értekezésének témájául a vírusok területéről választott ki egy részproblémát: expedíció révén Ausztrália sivatagos tájain kutatott a vadmadarak szervezetéből kimutatható influenzavírusok után.

Festői, de embert és technikát próbára tevő környezetben került sor a tudományos anyaggyűjtésre, ahol sok érdekeset lehetett megtudni az ottani sivatagi területről. A több ezer kilométerre hulló bőséges trópusi csapadék a homok világában csodákat teremt: tavak, tórendszerek bukkannak elő, hogy egy idő múlva ismét a homok legyen az úr, s csak korábbi fényképek őrizzék meg s tegyék hitelessé azt a kevésbé hihetőnek gondolt tényt, hogy itt nemrég tavak, folyamok voltak. Ez a világ ad átmeneti lakóhelyet, s biztosít bőséges táplálékforrást a vízi madaraknak.

A kutatások már korábban bizonyították, hogy az influenzavírus hordozói főleg a vízimadarak. Grafikus kimutatással demonstrálta a biológus, hogyan alakul az éves fertőzési helyzet, s az október bizonyult az infekció által leginkább érintett időszaknak. Ez meteorológiai körülményekkel magyarázható, valamint a nagyszámú együtt élő madárpopulációval. A vírusok kimutatása érdekében széklet-, illetve vérmintákat vettek az adott egyedektől.

A madárfajok sokfélesége lenyűgöző. Az emlős ragadozók kevés faja él Ausztráliában, igazi veszélyt a sokféle, s gyakran halálos marású mérgeskígyók jelentenek, de kellő körültekintéssel megelőzhető a baj. Gyakran vannak a kutatók kitéve erős homokviharoknak, amelyek elől a sátor vagy a terepjáró nyújt némi menedéket. Rendkívüli előkészületeket igényel egy ilyen expedíció. Mivel a lakott területtől sok száz vagy ezer kilométerre kell vizsgálódni, s gyakran 4-500 km-re található a legközelebbi benzinkút, ezért nagy üzemanyag-tartalékokkal kell az útnak nekivágni. Ugyanez vonatkozik az élelmiszer- és ivóvízkészletre. Arra pedig gondolni sem lehet, hogy tisztálkodásra „fecséreljék” a drága édesvizet.

A táplálkozást gyakran zavarja a temérdek rovar, légy, szúnyog, s – humorosan szólva – gyakran lenyelt ízeltlábúakkal is „gazdagították” szervezetük proteinkészletét. A rendkívüli körülmények felülírták a még oly egészséges életvitelüket: akik itthon „hadat üzentek” a kólának, a tikkasztó, negyvenöt fokos hőségben megváltás gyanánt fogyasztották; nem véletlen, hogy ebből is tekintélyes mennyiséget vittek magukkal. Azért persze jó falatok is kerültek a tányérjukra, étlapjukon szerepelt például a rák is.

A közlekedés is viszontagságos volt, még a kiépített utakon is egy napot vezettek anélkül, hogy egyetlen autóssal találkoztak volna, a homokos terepeken pedig egyenesen kalandszámba ment autóval nekivágni. Egy rossz autóstechnikai manőver a jármű homokba süppedését jelentette, ez pedig négy-öt órás kényszerű állást eredményezett, ami persze nem volt azonos a tétlenséggel, mert a bajba jutott gépjárművet ki kellett szabadítani a homok rabságából.

Egy érdekes településsel is megismerkedhettünk, mindössze tizenkét lélek lakja. Nevezetes történelemmel dicsekedhet ez az Isten háta mögötti „város”: hajdanán az arany és az ezüst iránti mohó vágy hajtotta ide a kincskereső – gyakran gátlástalan – kalandorokat. Nem véletlen, hogy a szálláshely mellett rendőrőrs is települt ide, hiszen a kincsvadászok egymás közti konfliktusait is kezelni kellett. Később az arany és ezüstláz lecsillapodott.

Az állatvilágról több színes képet is láttunk. A trópusi naplemente különösen szép, jótékonyan érezteti hatását a reklámfényekkel bevilágított nagyvárosoktól való tetemes távolság, így fényszennyezettségtől érintetlen, zavartalan, csillagos égboltban gyönyörködhettek. Megcsodálhattunk emlős ragadozókat, megismerhettük viselkedésüket, lencsevégre kapták Ausztrália gyorslábú madarát, az emut is.

A kutatások jelentősége felbecsülhetetlen. Létfontosságú a vírusok tulajdonságainak feltérképezése, szerkezetük tanulmányozása, hogy az orvos- és gyógyszerésztudomány felhasználhassa az eredményes terápia kidolgozására. A vírusok jelentőségét azzal lehet a leginkább demonstrálni, hogy – persze szerepet játszottak az élővilág ritkításában – a történelem folyamán miattuk gyakran országrészek csaknem teljes elnéptelenedéshez vezettek. Ahol háború pusztított, árvíz semmisítette meg a lakókörnyezetet, földrengés döntötte romokba a lakóházakat, mindenütt felütötte fejét a járvány. A háború sújtotta éhező nyugat-európai lakosság szervezete bevehető várat jelentett a kórokozók számára.

Az újkorban az élelemtermelés fejlődése, az orvostudománynak új ismeretekkel történő folyamatos gazdagodása lehetővé tette, hogy eme „fenevaddal” szemben felvegyük a kesztyűt. Napjainkban a fejlettebb civilizációjú országok oltottsági szintje magas, számos betegség, például a fekete himlő, eltűnt a Földgolyóról. A globális felmelegedés, valamint a harmadik világbeli exódus fokozhatja a járványveszélyt, hiszen a bevándorlók nemegyszer háború pusztította övezetből, kezdetleges egészségügyi környezetből érkeznek. Ezért nagyon fontos a kritikus egészségügyi környezetből, járvány sújtotta vidékről érkezők szűrése, adott esetben karantén alkalmazása.

A vírusok mutációjával is számolni kell. Az influenzavírus gyakran változtatja sejtszerkezetét, számos válfaja létezik, ezért mindig körültekintően kell az oltóanyagot kiválasztani. Azt, hogy a megfelelő ellenszerek oltóanyag formájában rendelkezésre álljanak, biológusok, víruskutatók, gyógyszergyártók szoros együttműködésére van szükség. Vizsgálni kell az adott oltóanyag hatásosságát, a nemkívánatos mellékhatások kockázatát minimalizálni kell, pontosítani szükséges a használatuk protokollját s kontraindikációiknak feltételeit. Sajnos az a tény, hogy a tudományos eredmény felhasználása nem csupán az emberiség javára, de kárára is történhet, a víruskutatás területére is érvényes, ismeretesek a biológiai fegyverek, a kórokozókkal töltött bombák.

Napjainkban egyre több olyan misszióról szerezhetünk tudomást, ahol vállalkozó szellemű emberek altruizmustól eltelten a fejletlenebb térségeket keresik fel, kórházak építésébe fognak, egészségügyi ismeretek terjesztésében vesznek részt, orvosként gyógyító tevékenységet fejtenek ki, oltanak, a szülőanyák segítését, a leendő kisbaba egészségének megóvását végzik.

Nem lankadhat a járványok elleni küzdelem, a vírusok tanulmányozása, erre a költségvetésnek biztosítani kell az anyagi alapot. Ez a tevékenység elsődlegesen a klinikai háttérrel rendelkező városok orvosi egyetemeinek a feladata, de nem nélkülözheti a nemzetközi tudományos együttműködés adta lehetőségek kihasználását, az eredmények szakfolyóiratokban történő publikálását sem. Sürgető teendő a lakosság átlagos egészségügyi ismereteinek gazdagítása, a járványok, fertőzések elkerülési lehetőségeiről szóló hatékony tájékoztatás az írott és az elektronikus sajtóban, tudományos ismeretterjesztő előadások formájában, a közoktatás anyagában, a pedagógusképzésben.

Csiszár Antal