1501

Az állampolgár

Mozifilm a bevándorlókról

Április 15. óta forog Vranik Roland harmadik nagyjátékfilmje, Az állampolgár. A napjaink Budapestjén játszódó film középpontjában a bevándorlók problémája áll, amely egy Bissau-Guineából a polgárháború elől menekült férfi, egy fiatal perzsa lány és egy tanárnő különös történetét meséli el. Külön érdekesség, hogy a főszerepekben igazi bevándorlók láthatóak.

Az állampolgár a menekültek beilleszkedésének nehézségeit boncolgatva minimalista eszközökkel és humorral meséli el a történetet. Wilson, aki családját elvesztette a háborúban, politikai okokból menekült Budapestre, több éve biztonsági őrként dolgozik egy élelmiszerboltban, és az a célja, hogy magyar állampolgár lehessen. Mari a magyar-történelem szakos tanárnő segít neki az alkotmányos alapismeretek vizsgára való felkészülésben, és közben észrevétlenül szerelem szövődik közöttük. Az ő történetükbe kapcsolódik bele Shirin, a fiatal perzsa lány, akinek egyetlen esélye, hogy elkerülje a kitoloncolást, ha házasságot köt egy magyar állampolgárral.

Az általam meglátogatott forgatási napon szakadt az eső a Dürer Kertben, de ez nem szeghette kedvét a stábnak. Itt volt egyébként a történet központi helyszíne, ahol a főszereplő lakását rendezték be, de ezen kívül számos más helyen is forgattak: Bécstől Aszódon át Velencéig, illetve szerte Budapesten. A bevándorlás problémáját feszegető film rendezője, Vranik Roland sokat élt külföldön, ahol többször is szembesült menekültekkel és különböző etnikumokkal. A film témáját emellett egy évekkel ezelőtti beszélgetés adta, amikor egy barátja azt vizionálta, egyszer Magyarországon és Kelet-Európában is megjelenik ez a probléma, és eljön a határ, amikor az emberek fellépnek ellene.

„Most úgy néz ki, hogy eljött ez a pillanat, de én már 2-3 évvel ezelőtt hozzáfogtam a film megvalósításához. Akkor ez még csupán vízió volt, ráadásul nem is a sajátom. Elkezdtem gondolkozni a témán, aztán rátaláltam Szabó Ivánra, és nekiálltunk írni” – elevenítette fel a kezdeteket a rendező. Az írás folyamata eleinte lassabban haladt, a Filmalap támogatása azonban sokat lendített rajta, és onnantól gyorsabban ment a munka. Ami a szereplőket illeti, a főhős, Wilson kiválasztása már maga is jó alapot adna egy filmhez, hiszen a rendező gyakorlatilag az utcán szólította le jövendő színészét. „Egyszer olvastam róla egy internetes szösszenetet, érdekes fickónak tűnt. Aztán el is feledkeztem róla, de jóval később, kávézás közben elsétált előttem az utcán. Ekkor nagyon kezdeti fázisban járt a film, még pénzt sem kaptunk hozzá, de utánaszaladtam, és elkértem a telefonszámát, hogy amennyiben lesz belőle valami, fel tudjam hívni” – mesélte Vranik Roland.

A Wilsont alakító Dr. Cake-Baly Marcelo is visszaemlékezett első találkozásukra, és a meglepetésre, amit a kérés okozott. Ezután persze még sokat kellett várni a forgatás első napjára, és arra az izgalomra, amit érzett, hiszen korábban semmi ilyen irányú tapasztalata nem volt. Marcelo az 1980-as években érkezett Magyarországra, egyetemre járt, majd itt maradt, családot alapított, és azóta is dolgozik, jelenleg a BKV menetirányítási osztályán. Hála főnökei megértésének, el tudta vállalni a felkérést, és belekóstolhatott a filmezésbe. Vranik Roland szerint az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy egységes világot teremtsen: hogy a többnyire színházhoz szokott színészek és a filmezés, valamint a profi és amatőr színészek világa szinkronba kerüljön.

Az amatőr színészekkel kapcsolatban a rendezőnek óriási szerencséje volt, hiszen egy magyarul beszélő iráni lányt és egy fekete afrikai férfit kellett találnia, akiknek lehetőségük és idejük is volt, hogy részt vegyenek egy játékfilm forgatásán. A neheze pedig csak ezután jött: meg kellett valósítaniuk a rájuk bízott feladatot. „Ez iszonyúan nehéz dolog, mert egy amatőr vagy belejön és ráérez az ízére, vagy soha az életben nem tudja megcsinálni. Óriási szerencsém van velük, mert tökéletesen működnek” – mesélte Vranik Roland, aki Marcelo-val kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy két hét alatt színésszé változott. A főszereplő is úgy érzi, belejött a munkába. Mint mondta, a szöveget nagyon gyorsan megtanulja, a legnehezebb feladat a mozgás és a szöveg koordinálása, az, hogy hiteles legyen. Bevallotta, nagyon kíváncsi a végeredményre, a nézők és a kritikusok véleményére. Magát azonban nem szereti visszanézni, a felvett jeleneteket soha nem látta, így ő is csak a bemutatón szembesül majd az eredménnyel. Erre azonban neki és a nézőknek is várnia kell még egy kicsit: Az állampolgár 2016-ban kerül a mozikba.

Weninger Andrea
Fotók: Kiss Nelly
Forrás: kultura.hu

2015.06.19
7