1959-ben lehetőséget kapott egy sokrészes televíziós sorozatban, és ezzel országos ismertségre tett szert. A filmvászon számára Sergio Leone fedezte fel: benne találta meg az ideális alanyt spagettiwestern-trilógiája hallgatag főhősének szerepére. Az Egy marék dollárért (1964), a Még pár dollárral többért (1965) és A Jó, a Rossz és a Csúf (1966) sikerével beindult filmes karrierje. Eastwood azonnal nemzetközi sztár lett, újrafogalmazva az amerikai cowboyokról alkotott hagyományos képet.

Ezután sorra következtek a westernfilmek: Akasszátok őket magasra (1968), Fesd át a kocsit! (1969), Két öszvér Sára nővérnek (1970); majd jöttek a háborús kalandfilmek: Kémek a sasfészekben (1968), Kelly hősei (1970). A hetvenes években indult útjára a Piszkos Harry sorozat is, amely új korszakot nyitott a zsarufilm műfajának történetében. Harry Callahan minden idők egyik leghírhedtebb nyomozójává vált, és megteremtette az öntörvényű igazságosztó zsaru imidzsét. A Piszkos Harryben (1971) és folytatásaiban – A Magnum ereje (1973), Az igazságosztó (1976), Az igazság útja (1983), Holtbiztos tipp (1988) – Eastwood előbb lőtt, és csak utána kérdezett; nem csinált titkot abból, hogy az áldozatok oldalán áll, és nem vérzik a szíve a hátba lőtt gonosztevőkért. A sorozat soha nem látott divatot csinált a Magnum pisztolynak, és szállóigévé vált Callahan mondása:„Rajta! Hadd legyen jó napom!”.

A hetvenes évek elejére Clint Eastwood az egyik legnagyobb amerikai sztárnak számított, és megalapította saját filmgyártó cégét, a Malpasot. A Malpaso spanyolul rossz lépést, félrelépést jelent, arra utalva, hogy amikor Eastwood elvállalta az első névtelen szerepet, akkor az ügynöke azt mondta neki, ez egy ballépés volt a karrierje szempontjából. 1971-ben filmrendezőként is bemutatkozott a Játszd le nekem a Mistyt! című pszichológiai thrillerrel. Ettől kezdve gyakran rendezte maga a filmjeit.

1973-ban Clint Eastwood megrendezte a később 3 Golden Globe-díjra jelölt filmjét, a Szerelem korhatár nélkült. Első igazi rendezői sikere a Bird – Charlie Parker élete (1988) című film volt, amelyért a legjobb rendezőnek járó Golden Globe-díjat érdemelte ki 1989-ben, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon pedig Arany Pálma-díjra jelölték. A film Charlie Bird Parker neves dzsessz-zenészre emlékezett, tiszteletadás volt személye, zenéje és élete előtt. Eastwood rendszeresen látogatta a koncertjeit, ezen alkalmakat máig élete legfontosabb élményei közt említi – mélyen személyes ügynek, kötelességének érezte, hogy leforgassa a róla szóló filmet.

Nem csoda, hiszen gyerekkora óta rajongott a dzsesszért. Autodidakta módon megtanult zongorázni és énekelni, sőt még zeneszámokat is írt. Ugyan soha nem vált hivatásos zenésszé, mégis megkapta azt, amelyre csak egy dzsessz-zenész vágyhat. 1997-ben meghívást kapott a dzsessz Mekkájaként méltán híressé vált Carnegie Hall-ba. Egy terjedelmes és átfogó hanglemezgyűjtemény tulajdonosa, amelyeket egy Rockport lemezjátszón szokott meghallgatni. Zene iránti érdeklődését fia, Kyle is örökölte, aki sikeres dzsessz-zenész lett.

1992-ben rendezőként és színészként is részt vett a Nincs bocsánat című westernfilm létrehozásában, melyben rajta kívül több híres színész is szerepelt: Gene Hackman, Morgan Freeman és Richard Harris. A film nagy siker volt, kilenc Oscar-díjra jelölték, amelyből négyet meg is nyert – Eastwood személy szerint kettőt: a legjobb film és a legjobb rendező díját. Nagy kasszasiker volt az 1993-ban bemutatott Célkeresztben című akciófilmje is, amelyben egy régebbi hibája miatt bűntudattal küszködő titkosügynököt alakított John Malkovich ellenfeleként. 1995-ben nagy sikerrel játszották a Robert James Waller regényéből (Madison megye hídjai), saját rendezésben készült A szív hídjai című filmet, ahol a zseniális Meryl Streep volt a partnere.

1997-től teljes egészében a rendezés felé fordul, de filmszerepeket továbbra is vállal: Éjfél a jó és a rossz kertjében (1997), Államérdek (1997), Az igazság napja (1999), Űrcowboyok (2000). A 2004-ben bemutatott Millió dolláros bébi (2004) című filmnek rendezője, producere, szereplője és zeneszerzője is volt egy személyben, és ezért megkapta a legjobb rendező és a legjobb film Oscar-díját.

2007-ben ő volt a Grace nélkül az élet című film zeneszerzője, amely Golden Globe-jelölést kapott a legjobb betétdal kategóriában. 2009-ben került a mozikba az Invictus – A legyőzhetetlen című filmje, mely Nelson Mandela életének egy szakaszát mutatta be. 2014-ben két filmmel is jelentkezett: a Fiúk Jerseyből az 1950-es évek Amerikájába röpíti a nézőt, ahol az énekes Frankie Vallie és a The Four Seasons zenekar történetét dolgozta fel az azonos című Broadway-szenzáció alapján. Az év végén került bemutatásra másik filmje, az Amerikai mesterlövész, amely az iraki háború egyik hőséről, Chris Kyle mesterlövészről szól, akinek a nevéhez fűződik a legtöbb találat az amerikai hadsereg történetében.

Clint Eastwood számos díj kitüntetettje: Cecil B. DeMille életmű-díj (1998), César-díj (2004), Francia Becsületrend (2007). Rendezéseiért és produceri közreműködéséért tíz alkalommal jelölték Oscar-díjra, öt alkalommal ki is érdemelte az elismerést. Egyike a ma élő azon három rendezőnek (Milos Forman és Francis Ford Coppola mellett), akik a legjobb film kategóriában díjazott filmek rendezéséért is átvehették a szobrocskát. 74 évesen a legidősebb rendező volt, aki bekerült ebbe az elit körbe. 1994-ben életművének, munkásságának elismeréséül megkapta az Oscar-életműdíjat, az Irving G. Thalberg emlékdíjat, amelyet annak a kreatív producernek adnak át, akinek munkái következetesen kiváló minőségű filmprodukciókat jelentenek.

Ő a jelenlegi filmművészet egyik élő legendája, fiatalon és idősen is egyaránt figyelemre méltó színész, rendező.

Nagy Mária

Felhasznált források: Film lexikon. Budapest: Totem Könyvkiadó, 1994.; Wikipédia.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.