A Váradi testvérpáros gyerekként került állami gondozásba, ahol néhány évet töltöttek, amíg a családi viszonyaik nem rendeződtek. Itt Gyuszi volt a citerazenekar vezetője, és Robi is sokat énekelt különböző ünnepségeken. Nekivágtak a világnak, és elindultak Kanadába zenélni. Unokatestvérük, Arthur ezalatt komolyzenei tanulmányaival volt elfoglalva, próbák és zongoraversenyek töltötték ki indennapjait. Miután befejezte tanulmányait, a világ több országában is koncertezett. Épp Japánba hívták koncertturnéra, amikor úgy döntött, inkább hazaköltözik Magyarországra.

A zenekar-alakítás ötlete Arthur és Gyuszi fejében fogalmazódott meg először. Arthur, miután hazaérkezett Magyarországra, felkereste unokatestvéreit, és saját örömükre kezdtek el közösen zenélni. Egyre több ötletük volt, hogy mit és hogyan szeretnének játszani: összekeverték a zenei stílusokat, a popzenét, a latin dallamvilágot, a híres magyar cigányzenét, a jazzt és a klasszikus zenét, amelyekből végül létrejött a Váradi Café sajátos stílusa, egy új színfolt a hazai zenei életben.

A zenekar nagy sikerrel lépett fel az ország minden pontján. Egy szabadtéri fellépésükön a BMG zenei főszerkesztője meghallotta a zenekart, és rögtön lemezszerződést ajánlott nekik. Arthur összefutott egy régi ismerősével, Botos Tibivel, a zenekar pedig rövid egyeztetés után úgy határozott, felkérik Tibit, aki később a zenekar tagja is lett. Később aztán kibővültek a Váradi testvérek fiaival, hogy lérejöjjön a ma ismert felállásuk.