Három napos kirándulásunk (az első napi látnivalók itt, a második napi látnivalók pedig itt olvashatók) harmadik szakaszának útvonala a következő volt: Szalafő – Pityerszer – Farkasfa – Hársas-tó – Szentgotthárd. A táv hossza kb. 17 km.

Az Őrség az egyetlen olyan tájegység Magyarországon, melynek területén a lakosság a honfoglalás óta egy helyben él. Ez a terület nagyrészt lakatlan, hatalmas erdőterület volt. A határőrvidéken az őrállók, mint a király népei saját fegyvereikkel védték a nyugati határt. Szalafő hét halmon épült, mindegyik dombján egy-egy „szer” fekszik: Alsószer, Csörgőszer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Templomszer, illetve Pityerszer.

A szeres településszerkezet Közép-Európára jellemző településforma. A házsorokat és a művelés alatt álló kerteket a dombok tetejére építették. Az ilyen lakott magaslatok a szerek. Közigazgatásilag a szerek egy települést képeznek, a külső szemlélő számára mégis egymástól elkülönült településeket alkotnak. A közöttük levő távolság néhol csak egy-két teleknyi, másutt több kilométer is lehet. Többségüket kisnemesek lakták, akiknek ősei határőrök voltak. A középkorban a szerek a dombok alsó harmadában, a mocsaras völgyek szélén álltak, később, a török korban felhúzódtak a domboldalakra és a dombhátakra.

Aki arrafelé kirándul, semmiképp se hagyja ki a környék legérdekesebb látnivalóját, a Pityerszeri Falumúzeumot, ahol eredeti helyükön láthatók a népi építészet szép emlékei. Az őrségi szeres települési forma megőrzése érdekében a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága 1970-ben Szalafő-Pityerszeren 3 portát vásárolt 10 épülettel, gyümölcsössel, összesen 3926 négyszögöl területen.

Pityerszer nevét valószínűleg az itt gyakori pityer nevű madárról kapta. Nevezetességei az ún. „kerített ház” és az emeletes kástu, amely az országban ma már csak egyedül itt látható. A kástu jellegzetes őrségi épület, mely éléskamraként és a jószágok takarmányának tárolására egyaránt szolgált.

A füstösház a terület legősíbb háztípusa, melynek egyetlen, nagyméretű, fűthető helyisége volt. Ez a mai konyhának felelt meg, berendezése egyszerű volt, az alapvető életfunkciók kiegészítését szolgálta. A kemencét egyszerre használták fűtésre és sütésre. A tűzhelyből kiömlő füst az ajtó felső részén a lakótérbe került, és a felette lévő füstnyílásokon vagy a deszkás tolóablakokon keresztül távozott a szabadba.

A 18. században a szegényebb őrségi családok használatában voltak füstösházak. Ebben a szoba és a konyha nem különült el egymástól.

Más helyiségek viszont csatlakoztak a lakáshoz: kamrák, istállók, ólak, pajták.

Az épületek mellett mély gödör, ún. vízgyűjtő tóka látható. Az ebben összegyűjtött vizet a háziállatok itatására, a kerti növények öntözésére, valamint mosásra és tisztálkodásra is használták.

A sok szép látnivaló után elbúcsúztunk Szalafőtől és hazafelé, vagyis a szentgotthárdi vasútállomás felé vettük utunkat. A pityerszeri útelágazásnál az Őrség nevezetes termékeiből válogathatunk helyi gazdák kínálatából. Érdemes vásárolni az itt készült tökmagolajból, tökmaglisztből, szárított gombából. 

A Szalafő és Szentgotthárd közötti távolság csupán 17 km, az emelkedők azonban komoly nehézséget okoz(hat)nak. Farkasfán csak átkerekeztünk, de a híres haranglábról készítettünk néhány fotót.

Az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozik a Hársas-tó, mely néhány évtizede keletkezett a Hársas-patak felduzzasztásával. Hivatalos neve Máriaújfalusi-víztározó, melyet az alatta fekvő faluról kapott. A gyönyörű erdei környezetben kialakított tó az egyik legszebb fekvésű víztározónk, a horgászok egyik kedvelt területe. Csak gyalogosan járható körbe, egy részét fürdésre is alkalmassá tették. Remek kirándulóhely!

Rövid pihenő után érkeztünk a szentgotthárdi vasútállomáshoz, ahonnan már vonattal fejeztük be a túrát. A sajgó lábak és egyéb testrészek hamarosan meggyógyultak, megmaradt a sok szép élmény. Reméljük, hogy hamarosan visszatérhetünk, hiszen látnivaló még bőven akad!

Nagy Miklósnak sok-sok szeretettel!

Galambos Krisztina

Forrás: wikipedia.hu - Népi műemlékegyüttes (Szalafő-Pityerszer)