1549

Francesco Cilea: Adriana Lecouvreur

Zeneajánló

Francesco Cilea (1866-1950) olasz zeneszerzőt a zenetörténet a verizmus képviselőjének tekinti. A verista operák a 19. század végén és a 20. század elején jelentek meg a színpadokon: ezeknek a műveknek a célja az volt, hogy bemutassák az élet durvaságát, szennyét és kíméletlenségét. Ezzel szemben Cilea műveit a vad szenvedélyesség helyett a lírai- és melankolikus dallamvilág jellemzi.

Leghíresebb műve az Adriana Lecouvreur, amelyből Maurizio románca és L’anima ho stanca kezdetű áriája, valamint Adriana Io son l’umile ancella című áriája nem hiányozhatnak a tenorok és a drámai szopránok ária lemezeiről, a teljes mű azonban kevésbé ismert. Az Adriana Lecouvreur ősbemutatóját 1902-ben tartották a milánói Teatro Lirico-ban. A mű alapjául Eugéne Scribe 1849-ben íródott, azonos című drámája szolgált, amelyből a librettót Arturo Colautti készítette. A mű szereplői valós személyek: Adrienne Lecouvreur (1692-1730) a Comédie Française híres és nagy népszerűségnek örvendő színésznője volt. Szerelme, Maurice de Saxe gróf 1696 és 1750 között élt. Maria Karolina Sobieskát, a későbbi Bouillon hercegnét még életében megvádolták azzal, hogy megmérgezte szerelmi vetélytársát. Adrienne Lecouvreur halálának valódi oka azonban kevésbé romantikus: vérhasban hunyt el.

A 4 felvonásos opera cselekménye 1730-ban játszódik Párizsban, a színház és az arisztokrácia világában, politikai intrikák keverednek a szerelmi cselszövéssel. Zenéjét tekintve kiemelendő Cilea igényes hangszerelése, valamint a zene impresszionista elemei. A zeneszerző élt a Wagner által meghonosított vezérmotívumokkal is, mind a három főszereplő jellegzetes zenei motívumokkal kísérve lép színre: Adrianát a legszebb és leggyengédebb zenével, Mauriziot ifjúi hévvel áradó szenvedélyes kantilénával, a hercegnőt pedig komor gyűlölettémával jellemzi. Habár az opera alaphangulata komoly és érzelmes, a komikum sem hiányzik a műből: a csoportjelenetek könnyedek, gondtalanok, humoros elemekkel tarkítottak, ezekhez Cilea az opera-comique stíluselemeit használta fel. Zenéjében egyaránt ábrázolja a színházi világ rohanó, felpörgetett világát, a nagypolgári élet titokzatos, bódító, ámde intrikákkal terhes közegét, valamint a hercegi paloták nagyvilág hangulatát.

Az operairodalomnak ezt a sokak által nem ismert gyöngyszemét a közelmúlt olyan nagy világsztárjai szólaltatják meg James Levine vezényletével, mint Renata Scotto, Plácido Domingo (aki 1968-ban Maurizio szerepében debütált a New York-i Metropolitan-ben), Elena Obraztsova és Sherrill Milnes.

Francesco Cilea: Adriana Lecouvreur című lemeze kölcsönözhető a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának Hang- és Médiatárából!

Ősze Mária


Forrás:
Winkler Gábor: Barangolás az operák világában 1. kötet Zeneszerzők A-G-ig
Opera: zeneszerzők, művek, előadóművészek szerk. Batta András Budapest, Vince K., 2006
http://en.wikipedia.org/wiki/Adrienne_Lecouvreur
Magyar nagylexikon

2015.04.24