A József Attila szobornál Simon Róbert Balázs és Diligens Tibor önkormányzati képviselő a költőre emlékezvén koszorút helyeztek el. De mit is ünneplünk pontosan ezen a napon? A Költészet Napjául hazánkban József Attila születésnapját választották, s lett belőle hagyomány. A költőóriás pályája, munkássága egyetemes jelentőségű, aranybetűkkel véste be nevét az irodalomtörténet nagykönyvébe. Szociális érzékenysége egyaránt táplálkozott gyermekkori élményeiből és későbbi társadalmi tapasztalataiból – József Attilát sosem hagyták közömbösen a kisember viszontagságai, nélkülözései.

A hatalom számára is kimutatta foga fehérjét: költőnk nem volt az a meghunyászkodó fajta, akit holmi hatalmi erőfitogtatással el lehetett téríteni céljaitól.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

József Attila verseit olvasva magunk előtt látjuk a Horthy-Magyarország kórképét: az éhbérért robotoló proletariátus, az agrárszegénység drámai képsorai tükröződnek verseiben, akár a Külvárosi éj, a Holt vidék, vagy a Mondd, mit érlel… című költeményekre gondolunk. A hatalom kiszámíthatatlansága, zsarnoki természete köszön vissza a Levegőt! című versében. Költői palettáján azonban további témák tömkelege sorjázik: a szerelemtől kezdve a Duna-menti népek összefogásán át az Istennel való kapcsolatáig.

Irodalmi tevékenysége a XX. századra esett. Óriási teljesítménye meghatározó, de szerencsére nem maradt poétatársak nélkül e történelmileg oly mozgalmas korszakban. Erre az évszázadra is átnyúlik a modern nyugati költészetet a „magyar ugarba” átültetni szándékozó Ady Endre, majd Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, fémjelzi e korszakot továbbá, hogy Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Illyés Gyula, valamint művésztársaik és utódaik is rajtuk hagyták tolluk nyomát.

Érzéseiket, hangulatukat, az országért és társadalmunkért érzett aggodalmukat osztották meg az olvasóközönséggel. Az elmúlt század élő lelkiismereteként alkottak, a XX. században olyan váteszként léptek fel, mint a XIX.-ben Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Arany. Mindannyiukat összefűzi az, hogy égető társadalmi kérdéseket fogalmaztak meg; közös bennük a költői hivatás, a poétai mesterség tökélyre emelése, és az öncélú versfaragás elvetése.

„…
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
…”

Sokszor rejtetten kellett az üzenetet tolmácsolni, feltételezve, hogy a címzettekhez áttéteken, allegorikus megfogalmazáson, történeti párhuzamokon is átüt a költemény gondolatisága, így kellett a ködös Albionba (A walesi bárdok), a várháborúk korába (Szondi két apródja) vagy a Hunyadiak idejébe (V. László) elkalandozni, hogy a múltbéli analógiákon keresztül jelenüknek szóljanak.

A XX. század két pusztító háborúját túlélő Európa meghatározó színtere lett a nagyhatalmi átrendeződés nyertesei között kialakuló kétpólusú világnak. A vasfüggönyön két oldalán eltérő gazdasági-társadalmi berendezkedés, politikai rendszer nézett farkasszemet egymással – eltérő lehetőségekkel és perspektívákkal. A szovjet tömbbe zárt Kelet-Európa negyvenöt éven keresztül hagyományos gyökereiből kiszakítva kényszerült nélkülözni mindazt, amit a szabad gondolkodás, alkotás jelentett.

Mindez erősen rányomta a bélyegét az alkotói szabadságra. A negyvenöt év bár nem képviselt változatlan homogén rendszert, így szellemi miliőt sem, de súlyosan gátolta az igaz gondolatok közvetlen művészi adaptálását. A „nagy testvér” kremli háza tájáról fújó „politikai szelek” alapján került sor a hazai művészetpolitika „húzd meg, ereszd meg” módszerére, „fagy és olvadás” hektikusan követték egymást.

Magyarország az 1956-os forradalomban és szabadságharcban példát mutatott a világnak. Bizonyossá vált, hogy a szovjet óriással is szembe lehet szállni. A kor kiemelkedő költeményeként tarthatjuk számon Illyés Gyula Egy mondat a Zsarnokságról című veretes mondanivalójú művét. A rendszerváltás aztán szerencsére véget vetett Európa megosztottságának.

Jelenleg az új, de számos problémával terhes köz- és politikai élet a művészet mestereit különös kihívás elé állítja, melyek művészi megfogalmazása gazdag lehetőségeket kínál. Korunkban a költő és hallgatósága előtt a következő feladat áll: a hallgatóság legyen nyitott a művészi üzenetekre, a költők pedig reagáljanak a kor problémáira, használják ki a költői képek, nyelvünk gazdagságát, hajlékonyságát.

Manapság szerencsére Győr városa is sokat tesz a művészet, a szép könyv, tehát a költemények népszerűsítéséért, támogatásáért, elég csak a Győri Könyvszalon évenkénti megrendezésére utalni, mindez pedig remélhetőleg nem marad nyom nélkül a jövőt illetően sem.

Csiszár Antal
Fotók: Bárány Zsolt

Fotógaléria: Költészet Napja – megemlékezés a József Attila emlékműnél

40 kép