2188

Baksa Veron vetett ágya

Könyvbemutató a Rómer Flóris Múzeumban

Váray László, a Széchenyi Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézet nyugalmazott ütőtanára, a Győri Ütőegyüttes alapítója nevét aligha kell bemutatni a győri zenebarátoknak. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy az ismert muzsikus nemcsak szűkebb szakterületén, a klasszikus zene, azon belül pedig az ütőhangszerek világában járatos, de aktívan foglalkozik a magyar népzene és az indiai zene kutatásával is.

Február 20-án előbbi területen végzett több évtizedes munkájának summáját mutatta be: a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum szervezésében délután ½ 5-kor Baksa Veron vetett ágya című kötetét ismerhették meg az érdeklődők az Esterházy-palotában.

Az esemény krónikájához tartozik, hogy dolgozata hivatalos bemutatására 2014. november 7-én, a Győri Könyvszalon keretében került sor a megjelenést támogató Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér rendezésében, a könyvtár épületében. A nagy érdeklődésre való tekintettel szervezték meg e második bemutatót, melyen – akárcsak az első alkalommal – Szabó Balázs zenetörténész, a győri Széchenyi Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézet tanára volt a szerző beszélgetőpartnere.

A könyv műfaját tekintve népzenei monográfia: a Győrújbaráton, majd Ménfőcsanakon élt kiváló adatközlő énekestől, Baksa Verontól 1973 és 1993 között gyűjtött anyag teljes közlése. A kötet rendkívül gazdag: 230 dallamon túl gyermekjátékok, népszokások, különböző munkák leírását, tréfákat, meséket, Baksa Veron életéből vett történeteket, sőt recepteket is tartalmaz. Ahogyan azt a szerző elmondta, kutatásának célja az adatközlőtől származó valamennyi adat felgyűjtése volt, innen a lebilincselő sokszínűség. A rendszerezésben magától értetődően a magyar népzenekutatás nagy mesterei, Bartók és Kodály, illetve az őket követő nemzedékek által kimunkált szempontokat érvényesítette Váray László, aki nagy tisztelettel emlékezett meg a munkájában iránymutatást és segítséget nyújtó szakemberekről, többek között Szabó Miklósról, Domonkos Máriáról és Olsvai Imréről.

Elmondta, hogy szinte véletlenül figyelt fel Baksa Veronra, akinek tudását környezete is igen elismerte. Különösen is felkeltette érdeklődését, hogy az 1971-ben Győrújbarátra, majd Ménfőcsanakra költözött asszony Nyírlugosról, a felső-Tisza vidékéről származott, s az 1973-as gyűjtés, majd az 1983-as és 1993-as utángyűjtések bizonyították: a több évtizedes kisalföldi tartózkodás semmi nyomot nem hagyott gyermekkorában tanult, egységesen megőrzött repertoárján. A beszélgetés során több felvételt is bemutatott Váray László, közöttük különösen is felhívva a hallgatóság figyelmét a gyermekkorban mintegy szerepjátékként megtanult játékbaba-siratóra, a kedves testvérét elveszítő felnőtt fájdalmát megörökítő, valóban szívbemarkoló siratófelvételre, majd – hangulati oldásként – a fergeteges humorú sirató-paródiára. Emellett több rövidebb felvételről is felcsendült még Baksa Veron éneke, melyet nagy figyelemmel hallgatott az érdeklődő közönség.

A könyv megjelenését az NKA és a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér támogatta, felelős kiadója dr. Horváth Sándor Domonkos igazgató volt. A nyomdai előkészítés a Körív Stúdió, a borító Váray Ibolya, a kottapéldák F. Sipos Bea munkáját dicséri, a könyv a győri Palatia Nyomdában készült, 1500 Forintos áron vásárolható meg.

Szabó Balázs
Fotók: Molnár György, a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2015.02.24