1358

155 éve született Anton Pavlovics Csehov


Anton Pavlovics Csehov 1860. január 29-én született Taganrogban. Nagyapja felszabadult jobbágy volt, apja művészhajlamokkal megáldott vidéki szatócs, aki anyagi gondokkal küzdött. Gyermekeit kemény kézzel nevelte, szigorú erkölcsi nézeteiből csak akkor engedett, amikor hitelezői elől Moszkvába menekült családjával. Csak Csehov maradt Taganrogban, hogy saját erejéből elvégezze a gimnáziumot.

1879-ben elhagyta Taganrogot, szüleihez költözött Moszkvába, és beiratkozott a moszkvai egyetem orvosi karára. Először Antosa Csehonte álnéven humoreszkeket írt, 1882-től három éven át a  pétervári Oszkolszki munkatársa volt. 1884-től Moszkva környéki kórházakban dolgozott, és hogy anyagilag segítsen családján, magánpraxist vállalt. Ettől az évtől kezdve egymás után jelentek meg kötetei, közülük a Szürkületben cíművel Puskin-díjat is nyert, a Tarka történetek című művével pedig megalapozta irodalmi hírnevét. 1887-ben a Kors színház bemutatta Ivanov című darabját, és ezzel élete is teljesen megváltozott.

1890 áprilisában a Szahalin szigetekre utazott, hogy tanulmányozza a fegyenctelepek életét. Útirajza Szahalin címen 1894-ben jelent meg, és olyan nagy hatása volt, hogy a kormányzat rövidesen javítani kényszerült a telepek nyomorúságos helyzetén. 1892-ben kis birtokot vásárolt Melihovóban, nem messze Moszkvától, itt élt szüleivel, testvéreivel egészen 1899-ig. Bekapcsolódott a helyi egészségügyi- és iskolaügyi szervek munkájába, felújította az orvosi praxist, részt vállalt a kolerajárvány elleni védekezésben; a parasztok gyógyítását ingyen végezte. A gyógyítás, az önkéntes társadalmi feladatok ellátása mellett írói munkássága a tetőpontra ért. Melihovóban készült el egyik legismertebb prózai műve, A 6-os számú kórterem, itt írta a Három év és az Életem című kisregényt, valamint egészen újszerű drámáját, a Sirályt.

Az 1890-es évek vége felé a megfeszített munkától amúgy is ingatag egészségi állapota észrevehetően romlani kezdett. 1899 januárjában 75 ezer rubelért eladta műveinek kiadói jogát, és ez lehetővé tette számára, hogy tengerpartra, a Krím-félszigetre, Jaltába költözzék, és ott villát építsen.

1900-ban tiszteletbeli akadémikussá választották. Jaltai tartózkodása idején került szoros kapcsolatba Tolsztojjal és Gorkijjal. Élete utolsó három évét a siker csúcsán és a közeli halál előérzetében töltötte. 1901-ben megnősült, Olga Knippert, a Moszkvai Művész Színház tagját vette feleségül, és a negyvenedik születésnapján részt vett a Művész Színház Cseresznyéskert bemutatóján, amelyen egyúttal huszonöt éves írói jubileumát ünnepelték. 1904-ben a németországi Badenweilerbe utazott tüdőbetegségét gyógyítani, és itt is halt meg. Sírja a novogyevicsi temetőben áll, egykori jaltai és melihovói háza ma múzeum.

Drámái és prózai írásai középpontjában nem a cselekmény fordulatossága, hanem a történések látszólagos esetlegessége, illetve a figurák belső történéseinek, hangulati változásainak részletes ábrázolása áll. Minden írásában jelentős szerephez jut az idő, illetve annak mulandósága. Ez a mulandóság azonban nem tragikus vagy elégikus: egyszerűen csak triviális, és éppen ezért figuráinak nincs esélyük arra, hogy életüknek mélyebb értelmet találjanak. Csehov dramaturgiája a látszólagos esetlegességek ellenére nagyon szigorú szerkezeti elveket követ. E következetességnek ismert példája az úgynevezett „csehovi puska” elve, mely szerint ha az első felvonásban megjelenik egy puska, akár csak egy pillanatra is, akkor annak a darab végéig el kell sülnie; ellenkező esetben a puskának nincs helye a dráma szövetében.

Az író tudatosan is a novella megújítójának vallotta magát. Legtöbb novellája rövid elbeszélés, egy-egy élethelyzetet, jellemző mozzanatot ír le. A cselekmény helyett a szereplők beszélgetései válnak fontossá. Hőseit nem jellemzi közvetlenül, nem írja le külső és belső tulajdonságaikat, lelkiállapotukat. Csehov az elhallgatás, a ki nem mondott szavak nagy művésze volt, hatását Hegedüs Géza író-költő így fogalmazta meg: „Az a novellairodalom, amely Boccaccio óta kísérte az európai széppróza történetét, Maupassant-nal és Csehovval lépett a múlt század utolsó negyedében olyan magasságokig, amelyet az utódok azóta sem tudtak megközelíteni.”

Nagy Mária

 

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.01.29
32