''Tárt kebelemben reszket a kóc…'' ‒ Mesék és bábok birodalma

Hangraforgó Klub Kocsis Rozi bábművésszel a győri könyvtárban

hangraforgo-klub-kocsis-rozi

Hosszú kényszerszünet után 9. évadát kezdte meg a Hangraforgó Klub szeptember 4-én, megszokott törzshelyén, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Herman Ottó utcai központi épületének klubhelyiségében. Az elsősorban énekelt verseknek helyet adó klub most a mese, varázslat és paravánok világába kalauzolta a látogatókat: a Vaskakas Bábszínház vezetője, Kocsis Rozi látogatott el az estre.

Játsszunk! – lehetett volna az est mottója, hiszen a klubestet indító énekek is a nyelvi játékok, verses történetek felé terelgették a hallgatóságot (néhány fontos évfordulóhoz kapcsolódó verset-dalt követően), azzal a meggyőződéssel, hogy a játékosság, a mesélés – tágabb értelmezésben a fikció – fontos része kellene, hogy legyen a felnőtt életünknek is.

A választott dalok költői, Bella István, Fésűs Éva, Gazdag Erzsi vagy Weöres Sándor mind kellő komolysággal szólították meg a kisebb korosztályt; fontosnak tartották, hogy számukra magas színvonalú verseket írjanak, a könnyen mondogatható, ritmusos szövegekbe olykor jelentős élettapasztalatokat beleszőve.

Minderre rímelt Kocsis Rozi mondanivalója is. Bár a Vaskakas Bábszínház közönségének nagy részét gyerekek képezik, mégis arra biztatott, hogy ne restelljünk bekukkantani a bábok világába, amelyben a bábfigura szerepeltetése, mozgatása, megszólaltatása, karaktere nemhogy csökkentené a színjátszás adta lehetőségeket, sokkal inkább bővíti a dramaturgia eszköztárát. Rozi bábművészethez fűződő viszonya régi gyökerű: még egyetemista korában került kapcsolatba a pécsi Bóbita Bábszínházzal, és ejtette rabul egy életre annak világa. Győrbe visszatérve 1992-től tagja, 1997-től igazgatója a Vaskakas Bábszínháznak, mely az eltelt évek alatt – köszönhetően Rozi és a társulat kemény, elkötelezett munkájának – mára a hazai bábszakma meghatározó, egyenletesen magas színvonalat nyújtó bástyája lett.

A beszélgetés során ízelítőt kaptunk a bábjáték kialakulásának történetéről, az alkalmazott technikákról, a darabok létrejöttének folyamatáról és sok más emberi tényezőről: a gyerekek megszólításának mikéntjéről, a mesék félelmetes szereplőiről, a jó előadás első számú, elengedhetetlen „kellékéről”, a hitelességről és az őszinteségről.

Megtudtuk, hogy Kocsis Rozi kedvenc műfaja a tárgyanimáció, amely szinte korlátlan szabadságot ad az alkotónak: a kezünk nyomán a mozgásunkkal, hangunkkal kísérve, a fantáziánkkal életre keltve szinte bármilyen tárgy meseszereplővé válhat. Az interakció részeként pedig játszottunk is: kendőből madarat formáztunk – mindenki nagy örömére.

A Hangraforgó tolmácsolásában énekelve hallhattuk Csukás István verses meséjét, a Sün Balázst, a klubest zárásaként pedig – alkalomhoz illően – dalos-bábos előadásként szólalt meg a gyerekkorunkból mindannyiunk számára jól ismert orosz Répamese.

Összefoglaló – Csiszár Antal élménybeszámolója nyomán: F. Sipos Bea
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja