Debreczeny György lassan négy évtizede van jelen a magyar lírában, tíz kötete jelent meg eddig. Tagja a Szépírók Társaságának, valamint a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaságnak.

Mesélt életének vargabetűiről, arról, egy olvasmányélmény (Benedek István: Aranyketrec) hatására hogyan vezetett az útja a közgazdasági pályától a pszichiátria irányába, az okleveles ideg- és elmeápoló végzettségig, a Korányi kórház „öngyilkos” osztályáig, s hogyan esett meg, hogy egy verse miatt „kirúgták” („levél domonkos istvánnak”). Később, felnőtt fejjel szerzett könyvtáros végzettséget, 2004 óta egy budapesti középiskolai kollégiumban dolgozik. A pszichiátria és a kollégium között szerepelt még mindenfelé, a Lapkiadó olvasósarkától a telefonfülke takarításon át a szakkönyvterjesztésig.

A költészet, az irodalom mindvégig jelen volt életében. Kánonok nem nagyon foglalkoztatják. Példaképei között olyanokat említ, mint Nagy László, Orbán Ottó, Csoóri Sándor, Ágh István, vagy a britek közül Lawrence Ferlinghetti, Gregory Corso, esetleg Allen Ginsberg. Verset keveset olvas, inkább a próza érdekli, szívesen forgatja a szakirodalmat is.

Saját verse 1977-ben jelent meg először nyomtatásban, de már tizenhárom évesen is próbálgatta szárnyait. Első kötete, az Ellentétpárhuzamok 1982-ben jelent meg, majd 1989-ben az Elodázható elégiák. Ezután, egészen 2011-ig hosszú szünet következett, persze nem ok nélkül. Más élethelyzet volt, más kötötte le energiáit – erről is mesélt az érdeklődőknek.

A beszélgetésre három kötettel érkezett: Sötét lesz (2017), A zengőkövön szirmok zápora (2018), Ezen a szép napon (2019), amelyekből válogatással felolvasott néhányat a hallgatóságnak. A precízen adagolt irónia, a különleges asszociációk, az erős nyelvi kohézió első hallásra is feltűnőek. De műhelytitkaiból többet is megtudhattunk. Thomas Bernhard (osztrák író, a szerk.) A mészégető című regényének olvasása közben jegyzeteket készített, majd később ezekre a töredékekre reflektált. Ez a montázstechnika már korábban is megjelent műveiben, például a 2011-ben kiadott Sőt mi több címűben. Ott a modern és a kortárs magyar irodalom költőihez fordult, értelmezte újra, mindezt tisztelettel és hozzáértéssel tette. Hatalmas az irodalmi merítés, de a versmontázs kettős kaland, hiszen benne van az eredeti gondolat, ami az új sorok hozzáfűzésével más értelmet kap, hangulatilag és gondolatilag is gazdagodik. Ez a kettősség jellemző az Ezen a szép napon című kötetre is, melynek nem véletlenül lett az alcíme Thomas Bernhard-breviárium.

Debreczeny György hamarosan új munkájával jelentkezik a „késleltetett” Könyvhétre (várhatóan szeptember 17-20, a szerk.). Jelenleg egy Tandori-kollázsokból álló, gazdagon illusztrált könyvön dolgozik.

Az író-olvasó találkozó a Köszönjük, Magyarország pályázat első rendezvénye volt a győri könyvtárban.

SzaSzi
Fotók: F. Sipos Bea (2., 5-8. kép), Vas Balázs (1., 3-4. kép)

Fotógaléria: Ezen a szép napon - Találkozás Debreczeny György költővel

Fotók: F. Sipos Bea, Vas Balázs

8 kép