A végtelen sok barlang, föld alatti járat, folyosó mintegy kínálja magát: jöjj, fedezd fel rejtelmeim! A barlangkutatás embert próbáló kaland. Kellő fizikai állóképesség, megfelelő technikai eszközök, bátorság szükségeltetik hozzá. Szabó Lénárd barlangkutató, földrajztanár, a Szegedi Tudományegyetem PHD hallgatója ilyen expedíciókban vesz részt: az Olasz-Alpokban számtalan alkalommal járt, mondhatni, mintha második otthonát lelte volna meg benne.

Mi hajtotta? Elsősorban a kíváncsiság, az a tény, hogy a barlangkutatás terén rengeteg a felfedeznivaló, mivel sok az ismeretlen terület. A barlangkutatásra a hegyi tél minden zordsága és veszélye ellenére azért ez az időszak a legalkalmasabb, mert nem fenyegeti a résztvevőket a barlangba zúduló csapadéktömeg. Ugyanakkor a lavinaveszély számottevő, és a kegyetlen téli szélviharok komoly, nehezen leküzdető akadályként tornyosulnak az ezer veszélyt vállaló barlangászok elé. A Többméteres hóban tetemes tömegű muníciót mozgatva mérhető fel igazán a vállalkozás heroikus volta. Aki így vág neki az ismeretlennek, minden elismerésre rászolgál.

Minden gondos tervezést igényel: mennyi élelmet és ivóvizet vigyenek magukkal, egyetlen nélkülözhetetlen szerszám se maradjon el, kellő mennyiségű, vastagságú és erősségű kötél álljon rendelkezésre. Mindezek mellett kötélidegek, gyors és jó helyzetfelismerés, megfelelő reagálókészség kell ahhoz, hogy elkerüljék az estleges katasztrófát. Egyáltalán nem közömbös, hogy az alattuk tátongó több száz méteres mélység estében megfelelően rögzítik-e a kötelet a szikla falához. Ügyelni kell arra is, nehogy a kemény kőzet szétdörzsölje és elszakítsa az emberek életét óvó rögzítőszereket.

Sajnos akadt olyan expedíciótag, akit elismert és gyakorlott hegymászóként már hobbijának mártírjaként tarthatnak csak számon, sok-sok hegycsúcs meghódítása után a Himalájában – ahol egy bajba jutott társát igyekezett megmenteni – érte a halál. Róla elismeréssel emlékezett meg az előadó, egykor közösen eredtek elkötelezett kutatóként a barlangok titkainak nyomába.

A kutatók egy kiforrott kollektíva tagjaiként tevékenykednek: a barlangászoknál tényleg az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv érvényesül. Az egymásrautaltság a kohéziós erőt táplálja; a közös cél, a természet szeretete az a kutatói véna, amely izgalmi állapotba hozza őket az ismeretlennel történő találkozások alkalmával: milyen titkoknak akadnak a nyomaira, milyen ismeretlen világgal találják magukat szembe.

A barlangok világán túl persze nem mennek el közömbösen a felszín kínálta csodák mellett sem, a természet is új meg új meglepetéseket tartogat az arra fogékonyaknak. Nyáron a zöldellő alpesi rétek, télen a hófödte hegygerincek, a hó alatt roskadozó fenyőágak, a zúzmara ihleti meg az embert, készteti a költőt-írót képekben gazdag költői nyelven való természetleírásokra. A zimankós tájban az ember zergével, kőszáli kecskével találkozhat, akik nem menekülnek el a kíváncsi tekintetek elől.

Az éjszaka is a barlang mélyén találja kutatóinkat, itt ütik fel táborukat, étkeznek, és itt is térnek nyugovóra. Szabó Lénárdnak és az expedíció tagjainak olyan tudományos élmény is osztályrészül jutott, hogy egy még nem ismert, ezért rendszerbe sem foglalt százlábúra bukkantak. A föld mélye mind az emberiség, mind pedig a földtörténeti korok kutatóinak (meteorológusoknak, paleontológusoknak) kimeríthetetlen kincsesbánya, de a kartográfusokat sem hagyja munka nélkül.

A mészkőhegység olyan mészvázú élőlények nyomaira derít fényt, amelyek az egykor itt hullámzó tenger lakói voltak. A meteorológusok, időjárás-történészek a glaciálisok és interglaciálisok utáni nyomozás lehetőségeit kapják. Láthatjuk, hogy a nagy mennyiségű esővíz éles fogként hogyan hatolt a mészkőbe, barázdákat vésve belé. A földtörténet ad választ arra is, hogyan született Nyugat-Európa természeti büszkesége, az Alpok: hajdan két kontinens, Európa és Afrika kőzetlemezeinek mozgása, összeütközése eredményezte ezen lánchegység kialakulását.

A hegyekben menedékházakat is lelünk, hogy az ítéletidő ellen megóvjon bennünket. Az expedíció tagjai is kényszerültek már igénybe venni őket, amikor kritikus időjárási helyzetbe kerültek, sőt a hegyimentő helikoptere is szállította őket. Érdekes családi vonatkozásai is vannak az expedíciónak férj, feleség, fiú- és lánytestvér egyaránt tagja az expedíciónak. Kevés olyan család akad, aki elmondhatja magáról, hogy született gyermekéről kapta a nevét egy barlang.

Az expedíció finanszírozásában nincs külső forrás, gyakorlatilag saját zsebből történik az anyag- és szerszámszükséglet előteremtése, az élelmezési és az útiköltség biztosítása. A barlangászat Magyarországon nagy népszerűségnek örvend, szerelmesei itthon is hódolhatnak szenvedélyüknek. A barlangkutatásnak köszönhetően nyerhetünk bepillantást az ősember gondolkodásába, anyagi világába, mely őstörténeti ismereteinket gyarapítja. Ennek jelentőségét nehéz túlbecsülni, minden anyagi és erkölcsi támogatásra rászolgál, hiszen miközben tekintetünk, teleszkópjaink a Világűrbe hatolnak, a mi Glóbuszunkon is akad még számos felfedeznivaló.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina