A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után Jászóváron volt könyvtáros, majd 1920-1929 között Nagykaposon plébános. 1923-ban jelent meg első műve Hajnali harangszó címmel. 1929-ben már életrajza is publikálásra került Farkas Gyula tollából. 1930-ban a premontrei rend főnöke Királyhelmecre nevezte ki plébánosnak. 1933-ban jelent meg első idegen nyelvű kötete, holland fordításban. 1935 márciusában két hét leforgása alatt 11 erdélyi városban lépett fel, ekkor mondta el minden alkalommal a Civis Romanus sum című versét.

Külföldi meghívásokkal új perspektívák nyíltak meg előtte. A nyugati magyar szórványok nagy apostola, Uhl Antal plébános 1938-ban megszervezte belgiumi, hollandiai körútját. Ezen felbuzdulva a párizsi Magyar Intézet igazgatója, Molnos Lipót meghívta egy párizsi szereplésre. Ennek az útnak nagy visszhangja volt külföldön és itthon egyaránt. 1935-ben sikeres erdélyi körutat tett, megfordult Franciaországban és a Benelux államokban is. Ekkor találkozott Paul Valéry-vel, aki 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez. 1941-1942 között a Vigilia főszerkesztője volt.

1942-ben jelent meg híres verse, az Imádság a nagy Lunatikusért című, melyben Hitlert bírálta: „Európa történelmes kormos / tornyán egy Holdkóros megy a Holdhoz / ... / Úgy vezet megszállott milliókat, / mint ki szem-nem-látta földi jót ad. // Európa történelme tornyán / zeng a vér, mint víz a csatornán.” Emiatt aztán a nácik a kiadatását kérték.

A második világháború végén elhagyta Királyhelmecet, mert figyelmeztették, az új csehszlovák nemzeti-szocialista hatalom az életére tör. 1945 után visszavonult a közélettől, barátainál, rokonainál, Csornán és Budapesten élt. 1953-ban hamis vádak alapján letartóztatták, és 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban rehabilitálták, 1957-től újból lelkipásztori tevékenységet folytatott. 1961-től halálig Pannonhalmán élt: 1978-ban itt ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Hagyatékát a pannonhalmi bencés közösség gondozza.

Mécs László a két világháború közti vallásos költészet egyik legnépszerűbb képviselője volt, a 20. századi magyar katolikus líra egyik megújítójaként tartják számon. Első versei 1915-ben jelentek meg, 1945 után köteteit sokáig csak külföldön adhatták ki. Pannonhalmán, a Boldogasszony-kápolna kriptájában lelt végső nyugalmat, emlékét márványtábla őrzi, rajta a reménység üzenete, az istenhit szavai olvashatók: „Te gondolkozzál bennem, Istenem: legyek szabályos, mint kristályaid, / alkossak, gyűjtsek, mint a méheid... / s delejtűsfecske-szívvel Rád találjak.”

Nagy Mária

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.