Az előadás kiterjedt a közművelődés történetének, az oktatás alakulásának, az idősklubok tevékenységének bemutatására, valamint kiemelte az egész szentiváni közösség tenni akarását. A tizenkilencedik századi Olvasóegylet létrejöttét Molnár Vid pénzbeli áldozatvállalásának köszönhetjük. Az Olvasóegylet szabályzata a kor színvonalának megfelelő volt, számos passzusa ma is időszerű. Gondot fordított a helyes viselkedési normákra, a megfelelő színvonalú könyvek beszerzésére, az erkölcsök helyes irányba terelésére.

Ezt követően katolikus ifjúsági olvasóegylet született, majd a Mária kongregáció. Komoly szerepet kapott az Isteni Szeretet Leányai apácarend. Külön figyelmet fordítottak a munkásnőkre, akik a győri gyári munka után joggal igényelhették a kulturált szórakozást. Szentiván birtokjogilag a pannonhalmi OSB-hez tartozott, a papoknak kulcsszerepük volt a község kulturális életének fellendítésében. Markos János és Placid atya tevékenysége kiemelt jelentőségű volt: fiatalon kerültek a faluba, és az előbbi a központ-telephely közti ellentét felszámolását tartotta elsőrendű feladatának.

A falu kulturális élete egyre sokszínűbbé vált, köztük a színjátszás kiemelkedő szerepét érdemes hangsúlyozni, de egyéb történések is zajlottak. Az egyházi tevékenységet a Rákosi-rendszer erőteljesen visszaszorította, a vallásos egyleteket feloszlatta. Az átmeneti kulturális apály után a hatvanas években a közösségi élet fokozatosan feltámadt, számos nyugdíjasklub (később idősek klubja) működött. A 90-es években megszületett a Szentivániak Szentivánért Alapítvány. Dr. Unti Mária, az előadó nyugalmazott főiskolai tanárnő kulcsszerepet vállalt ennek működtetésében, de számos más „nemzet lámpása” pedagógus is a művelődés „lelkeként” tevékenykedett.

Láthattuk a művelődésre hivatott helyiségeket, hallhattunk tárgyi emlékek gyűjtéséről, a falu történetének egyes szegmenseit feltáró pályaművekről (több mint kilencven érkezett), de számos monográfia is vall a múltról. A tanárnő előadása után Szlatki Jenő nyugalmazott pedagógus fotógyűjteménnyel illusztrálva mesélt – a bemutatott képeket részben saját fotózásából, részben a falusiak emlékeiből válogatta. A bőséges anyagot a szűkre szabott időintervallum miatt sajnos csak részben tekinthettük meg.

A győrszentivániak – miként az előadók – elkötelezett lokálpatrióták, s a felvételek számukra családjukat, ismerőseiket, illetve a falu különböző időkből való arculatát jelentették. Elcsodálkozhattunk a nagy létszámú osztályokon, sokan önmagukat ismerhették fel az egykori tablókon, felidézhették egykori tanáraik emlékét. Megfigyelhettük a korabeli viseletet, láthattunk esküvői katonai fotókat, gondolatban összehasonlíthattuk a napjainkra bekövetkezett változásokkal. Teljes mértékben bizonyítást nyert, hogy a képek megőrzése létfontosságú, mert az adott korabeli ilyen jellegű dokumentumok – miként a levéltári és egyéb források – a kor lenyomatai.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina