Az első napon bevettük a bányavárosokat, Körmöcbányát és Besztercebányát. Menet közben várak kísérték utunkat, melyek régen a kereskedővonalakat védelmezték. Körmöcbánya pénzverdéjében 1335-től készítettek aranypénzt, mely sokáig a legértékesebb fizetőeszköz volt. Megtekintettük a város fölé magasodó erődítményt a Szent Katalin-templommal. Besztercebánya IV. Bélától kapott szabad királyi városi jogokat. Sétát tettünk a hatalmas főtéren, ahol szebbnél szebb házak emelkednek, és egyik oldalán a ferde torony áll. Bél Mátyás házához is elmentünk, aki polihisztorként kora kiemelkedő tudósának számított. Este megérkeztünk Poprádra, a Magas-Tátra kapujához, ahol néhány napig a Tátra Hotelben élvezhettük a vendégszeretetet.

A második nap reggelén Poprád városával ismerkedtünk, majd felfedeztük a Tátra természeti szépségeit. Tátralomnicon egy szép parkban sétáltunk, melyet szállodák öveznek, hiszen télen-nyáron sok turista keresi fel ezt a vidéket.

Ótátrafüredről siklóval utaztunk 1260 méter magasra, és elsétáltunk a csodálatos Tarpataki-vízeséshez, a Lomnici-csúcs közelében. Ez egy népszerű, láncolatokból álló vízesés-rendszer. A hegyi út utolsó köves szakasza kemény próba elé állított bennünket, de a látvány kárpótolt. Az Óriás-vízesésnél a bőséges csapadéknak köszönhetően hatalmas robajjal zúdult alá a víz 20 méter magasból, melyet már Csontváry is megfestett.

15 évvel ezelőtt hatalmas vihar tarolta le a hegyoldalt. A kidőlt fákat el akarták szállítani, de közbeléptek a természetvédők, akik szerint a természet majd megoldja a problémát. Azóta az időjáráson kívül szú pusztítja a fákat, és a természet lassan begyógyítja sebeit. A Csorba-tónál kicsit csorbult az élmény is, mert a több mint 1200 méter magasan fekvő állóvíz tejfehér felhőbe burkolózott, így a tavat csak elképzelni tudtuk, látni nem.

Az utolsó napon Lőcsével és a Betléri kastéllyal ismerkedtünk. Lőcse Szepes vármegye központja volt, érdekesség, hogy ugyanakkor (1271-ben) kapott szabad királyi városi jogokat, mint Győr. A helyszínen találkoztunk a lőcsei fehér asszony legendájával, aki erősen kötődik megyeszékhelyünkhöz. Itt raboskodott tetteiért, és itt fejezte be földi életét, a mai Széchenyi téren végezték ki.

Mikszáth A fekete város c. művét is emlegettük a boltíves, reneszánsz stílusban épült gyönyörű Városházánál. Néhányan megtekintették a kiállítást, melynek legszebb része a tanácsterem, ahol régen a város vezetői tartották gyűléseiket. Az egyik kapubélletben találkoztunk a lőcsei fehér asszonyról készült festménnyel is. A szégyenketrec most is ott áll a Városházánál, de már régen használták, a középkorban ide zárták be 2-3 napra azokat, akik kisebb bűnöket követtek el. Itt ez jelentette a pellengért, amit nálunk a szégyenoszlop.

Ebben a gyönyörű városban áll Szlovákia leghosszabb, 2 és fél kilométeres épen maradt várfala. A Szent Jakab-templomban több fából készült oltár mellett megcsodáltuk a világ legnagyobb gótikus szárnyasoltárát, amely közel 20 méter magas, és helyi mesterek alkotása (Lőcsei Pál és tanítványai). A Thurzó-ház és más épületek díszes homlokzatát is láttuk.

Kirándulásunk utolsó állomása a Betléri kastély volt, a gróf Andrássy-család fészke, mely épségben megmaradt 1945 után, ma is eredeti bútorokkal berendezett. A 18. században építették, később vadászkastéllyá alakították át. A 20. század elején modernizálták, így korát megelőzve itt már villany, fűtés és 16 fürdőszoba is volt, melyek közül hármat lehet megtekinteni. Minden hálószobához fürdő járt. A kastély első ura Andrássy Manó volt, a későbbiek többek között Andrássy Gyula és Géza. A családban rozsnyói püspök is előfordult, bányászattal és kohászattal foglalkoztak. Többen Krasznahorkán vannak eltemetve, ott található a család carrarai márványból épült mauzóleuma. Sokoldalú személyek voltak, köztük gyűjtők, festők, akik szerettek utazni, mindig hoztak valamit útjaikról. Eljutottak a Távol-Keletre is, melynek bizonyítéka sok szép egzotikus tárgy, például indiai szék, szamuráj öltözék, sőt egyiptomi múmia is.

A lépcsőházban középkori páncélok, értékes festmények láthatók. A Vörös szalon mellett található egy helyiség Napóleon emlékére, nagy baldachinos ággyal. Az étkezőben gyönyörű festett székek állnak, másutt intarziás asztalok, szekrények. Az Ősök galériájában minden szem bennünket figyelt. A játékteremben biliárdasztal és sakkasztal is állt. Kedvelték a vadászatot, ezért sok fegyver, rengeteg trófea, elejtett állatok – medve, farkas, oroszlán, elefánt, muflon, túzok – emlékeivel találkoztunk. Minden szobában szép kályha, melyek között nincs két egyforma. A kastélyt járva időutazáson érezhettük magunkat.

A könyvtárat, amely a kastély egyik leghíresebb látványossága, Andrássy Lipót alapította a 18. század végén. Kiemelkedő nagyságú állománya mintegy 20 ezer kötetből áll, történelmi, földrajzi, hittudományi és filozófiai művek, de még mesekönyvek is vannak köztük. A legrégebbiek a 15. századból származnak, és latin nyelvűek. Összesen 15 nyelven íródtak – köztük németül, angolul, franciául, magyarul és szlovákul. Kutatni lehet, de természetesen engedéllyel. Gyönyörű a könyvtár berendezése is: goblein garnitúra, intarziás asztal, képek, oroszlánszőnyeg, elefánttalp, zongora, színes csempés kályha. A csodálatos csillár muranói üvegből készült, és gondolához hasonlít.

A kastély utolsó ura II. Manó volt, 1944-ben Liechtensteinbe emigráltak. Lánya Andrássy Ilona, aki a háború alatt önkéntes ápolónőként dolgozott a budapesti Sziklakórházban. Többször hazalátogatott az elmúlt évtizedekben, és minden alkalommal megváltotta a belépőjegyet. A napokban nyílt egy különleges kiállítás a kastélyban: Andrássy Ilona a nagymamájától kapott egy miniatűr kódexet, egy imádságoskönyvet, melynek digitalizált változatába még bele is lapozhattunk. Felbecsülhetetlen értékű a kisméretű könyvecske, mindössze 8,5 x 6,5 cm nagyságú és 3 cm vastag. A középkorban nagyon kedvelték a Hóráskönyvet, kézzel készült díszítéseket tartalmaz, minden egyes oldala illuminációval díszített, gazdagon aranyozott, ezüstözött, valóságos kincs.

A kastély mögött gyönyörű angolpark fekszik, amely a legnagyobb botanikuskert Szlovákiában, itt felkerestük a legnagyobb vízesést. Ezután lassan magunk mögött hagytuk a Magas-Tátra hatalmas bérceit, melyek közül a Gerlachfalvi-csúcs a legmagasabb, 2655 méter.

Köszönjük az utazás szervezőinek – Szabó Judit, Sándor Viktória és Polczer Adél –, hogy lehetővé tették számunkra ezt a szép látogatást. Gyönyörű helyeken jártunk a rendkívül jó hangulatú kiránduláson.

Sulyok Attiláné

Fotógaléria: Könyvtárosok kirándulása a Felvidéken

79 kép

 

Forrás: kirandulastippek.hu, felvidek.ma