Az eredeti, játékszínes produkció rendezője, Szente Vajk munkáját Feke Pál állította a soproni teátrum színpadára, melynek bemutatója 2019. március 13-án volt. Formabontó, interaktív előadás – egy színházi buli, zenés társasjáték, sok-sok Illés slágerrel. A történet? Hát az nem nagyon van, de ezt egy cseppet sem bánta május 4-én a nézőtéren helyet foglaló közönség.

Vajon mi történik, ha egy igazán nagy, lakásavató bulira a házigazda (Savanyu Gergely) rengeteg vendéget vár, azonban csupán három jó barátja (Papp Attila, Vastag Tamás és Feke Pál) jön el, akik bármelyik pillanatban készek a távozásra, annak ellenére, hogy van zenekar, ital és minden, ami a bulihoz kell? Bocsánat, nem minden. Mert nincsenek lányok, márpedig így táncolni és bulizni nem lehet… Az egyhangúságot legfeljebb a kotnyeles szomszéd (Mikó István), a pizzafutár lány (Demeter Helga), valamint a később érkező pizzafutár fiú (Marosszéki Tamás) zavarja meg. Na de négy fantasztikus pasi van ott ezen a lakásavatón, akik ráadásul még énekelni is tudnak (és énekelnek is!), így nem csoda, hogy 400 néző mégiscsak megérkezik, hogy közös énekléssel, rögtönzött színpadi szerepléssel és hatalmas tapsokkal emeljék a hangulatot.

Dübörgő játék, színpadon helyet foglaló zenekar (melynek dobosa Szörényi Örs), zseniális Illés számok, improvizáció, bakik és humor – sok-sok humor. Az itt-ott felfedezhető, szigorú értelemben vett rendezői instrukciók mintha kiléptek volna a keretből, teret engedve a rögtönzésnek, a gikszerek-malőrök professzionális kezelésének, vagy a jó időben, jó helyen alkalmazott megfelelő poénnak.

A színpadon szereplő hét színész bohókás játéka és az általuk előadott dalok azt az érzést keltették a közönségben, hogy valami egyedi, megismételhetetlen dolog részesei. Bevallom, egy percre sem éreztük, hogy színházban vagyunk, mert mi, nézők is kihátráltunk hagyományos szerepünkből, és átragadt ránk a házibulik nosztalgikus hangulata.

Az előadás nem akart más és több lenni, mint ami: egy felhőtlen szórakozás, megemlékezve a legendás zenekarról. Valamivel több mint két órára, amíg a soproni színház Tied a világ! című előadása tartott, tényleg miénk volt a mindenség. Kár, hogy vége lett, mert állati jó buli volt!

Bári Edit
Fotók: Szalay Károly – Soproni Petőfi Színház