Az egyesület Magyarország balkáni emlékeire, illetve a félszigetre szervez túrákat, november 18-án például Balkán séta lesz Budapesten. Az előadók beszéltek a magyar-délszláv közös sorsról, a magyarországi balkán népesség elhelyezkedéséről. Maga a Balkán világa – előadásuk alapján – egy nagy „skanzen”, melynek képzeletbeli falait nyitogatja a modern kor szelleme. Egy olyan térségről van szó, mely mintegy fél évezredre az ottomán félhold uralma alatt volt. Az itt élő népek kulturális sokszínűsége egyedülálló, megbecsülendő és megőrzendő érték.

Az előadás fókuszában Koszovó állt, ahol több nemzetiség együttélése figyelhető meg: szerb, albán, de betekintést nyertünk Macedónia és Bosznia világába is. Ezen a vidéken sajátos enklávék vannak. Feltárult részben a történelmi múlt, a hódítóktól való elkülönülés mint ellenállási forma (az albánok a hegyekbe vonultak vissza). Az etnikai sokszínűségre jellemző, hogy kis területen pravoszláv, katolikus templom, zsinagóga és mecset egyaránt megtalálható.

Figyelemre méltó a patriarchális családforma továbbélése, mely egyaránt magába foglalja a legidősebb férfi primátusát, valamint a familiáris összetartást; nincsenek magányos öregek, nem látunk hajléktalant. Véleményem szerint ez még a zadruga továbbélése sajátos formában, ahol az egymás iránti felelősség élt.

A vérbosszú intézményére utaltak az erődítményszerű otthonok, ahol az húzta meg magát, akire „utaztak” a bosszúálló rokonok. Ebből a körből (a bosszúról) lemondani szégyen volt – kegyetlen íratlan törvényként. A mindenkori családfő szava felette áll a paragrafusoknak, az apa beleegyezése kell a házasságkötéshez. A vendég előnyt élvez a családtagokkal szemben (a menekült zsidókat nem adták ki a németeknek).

Igazi délszaki temperamentum jellemzi az itt élőket, gyakran a késő éjszakába nyúló ének, zene, tánc jellemzi az egyes településeket. Feltűnő még az éjszakai forgatag, valamint mind a nők, mind a férfiak „adnak magukra”. Esztétikailag és ízek szempontjából kitűnő kulináris élvezetek részese lehet az, aki megkóstolja a fogásokat.

Páratlanul gyönyörű a természet: fenséges hegyek, magasba ívelő csúcsok, sziklameredélyek, vízesések, kanyonok ékesítik a Dinári-hegység és az Alpok területét. A korábban nehezen járható utak helyére több helyen már újak épültek.

A vetített képeken már a hagyományos, eklektikus építészeti emlékek, kolostorok mellett a ma igényeinek megfelelő építkezések is szerepet kaptak, a tetszetős – mai kor követelményeit idéző – épületek mellett láthattuk a templomok falán érvényesülő bizánci ikonográfiákat is.

A lakosság jelentős része Nyugat-Európában dolgozik (a közép-európainál régebb óta), tekintve, hogy a titói Jugoszlávia fél lábbal a Nyugathoz tartozott (ezért a létező szocialista országok „rettenetes gyerekeként” tartotta számon a sztálini ortodoxia).

Csiszár Antal
Fotó: Cseke Gabriella