A szántás eszköze, és ezzel nyilván nem mondok senkinek újat, a bevezetőben is emlegetett eke volt. Ami szintén ősi találmány, már Krisztus előtt 8000-ben is ábrázolták a lombardiai Camonica-völgy sziklafalain. Aztán jó ötezer év múlva az egyiptomiak azt tartották, hogy a szántást és az ekét maga a főisten, Ozirisz adta az embereknek, hogy jobban boldoguljanak a földműveléssel. Mert az ásóbotokkal és agancskapákkal, amiket az ősember kezdetben használt, csak feltúrni lehetett a földet, azt is csak fáradságos munkával. A háziasított állatokkal (legelőször szarvasmarhákkal) vontatott ekék az első időkben még nagyon kezdetlegesek voltak. Az ábrázolásokon egy állatok mögé fogott ferde rudat látunk, amelynek talajig érő hegyes része túrja a földet, a „szarvát” (mert először csak egy volt belőle) egy ember fogja. Ez a papucsra hajazó „ekevas” csak barázdát túrt a földbe, ezért is nevezik túróekének.

Régi és új, fa és vaseke egymás mellett a mezőkövesdi múzeumban (Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum – CC BY-NC-ND)

Fejlettebb változata, az ágyeke vagy fordítóeke már meg is fordította a szántás során a földet. Így a termés betakarítása után felnövekvő gaz, no és az elhintett trágya is föld alá került, ami nagyban növelte a hatékonyságot. Ezek az ágyekék állítólag Nyugat- és Észak-Európában alakultak ki, mert itt a több csapadék miatt gyorsabban felnőtt a földeken a gaz. Így aztán az őseink is inkább a túróekékkel dolgoztak a folyó menti téli szállások környékén, és ez volt használatban a Kárpát-medencében is, egészen a 16. századig. Akkor aztán megtörtént itt is az átállás, de az eke alapanyaga maradt a keményfa, csak a kovács készített rá vasból „papucsot”, majd a későbbiekben a földet az ekevas előtt felvágó kést, „csoroszlyát” is. Nagyot dobott az ügyön az eketalyiga feltalálása is, majd ennek két eltérő nagyságú kerékkel való felszerelése. (A nagyobbik ment az előzően szántott barázdában, a kisebbik pedig a felszántandó részen, így könnyebb volt egyenesben tartani a szerszámot.) Magyarországon egészen a 20. század elejéig használtak fából készült ekéket, de közben már a dualizmus idején felfejlődött az ekegyártás is. A Vidats István által konstruált, német mintát tovább fejlesztő ekék 1855-ben jelentek meg, és terjedtek majd el az egész országban.

Ehhez már traktor kellett (Fortepan CC BY-SA)

No de így az ekék kultúrtörténete után úgy látom, hogy már nem is maradt nagyon hely magának a szántás folyamatának az ismertetésére. Az előkészületekről annyit azért el kell mondani, ha tehette, pihent állatokkal vágott bele a gazda a dologba, no és előtte alaposan átvizsgálta az ekéjét, annak mindenféle alkatrészeit. Ha kellett, a kovács beavatkozását is kérte, aztán jókor reggel elindult a határba.

Címlapkép: Egy fatengelyes Orosházáról (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu