112

Stieg Larsson: Millennium-trilógia és a folytatások

tmoni könyvajánlója

stieg-larsson-millennium

Szeretem a vaskos, sokkötetes regényeket. Persze csak akkor, ha jók, hogy minél tovább tartsanak. A Millennium-trilógia is ilyen könyv. Stieg Larsson eredetileg tízkötetesre tervezte, de sajnos közben időnek előtte – túl fiatalon – elhunyt. Így lett belőle trilógia. A szerző nem érhette meg műve sikerét, mert csak a halála után jelentek meg, de mindegyik igen népszerűnek bizonyult. Ezt bizonyítja az is, hogy ő volt az első író, akinek e-könyveiből több mint egymillió példányt adott el az Amazon.

Jó olvasni a könyvet – elég nehéz letenni. Nem csupán a különös, fiatal lány, a főszereplő számítógépes zseni, Lisbeth Salander miatt, de azért is, mert a történetek roppant fordulatosak, s érződik, hogy a trilógiát olyan férfi írta, aki nemcsak szerette, de jól is ismerte a nőket.

A három részt látszólag csupán a főhősök személye köti össze. Egy lány figurája, aki fantasztikusan ügyes számítógépes hacker, kicsit leszbikus, kicsit őrült, nagyon zárkózott és betegesen bizalmatlan. Nyilván meg is van rá az oka. De ez csak lassan derül ki, miközben az olvasó tövig rágja a körmeit. Mind a tízet. És az oknyomozó újságíró, aki magánéletében kicsit bizonytalan, de a munkájában soha. Aki az igazság bajnokaként küzd, míg fény nem derül arra, s ebben nem akadályozhatja meg semmi és senki – sokszor még a józan ész sem. S már meg is van a közös pont a két karakter között. Ezen túl a három regény kiegészíti egymást abban az értelemben, hogy a lehető legolvasmányosabb módon tárja elénk a svéd társadalom működésének minden pozitívumát és negatívumát.

A trilógia első kötetében, A tetovált lányban – nyugi, nem lövöm le a poént – meggyilkolnak egy lányt. Negyven év telik el, de a gyilkos nem kerül elő. A nyomozás nem hozott eredményt, de a lány nagybátyja, aki mellesleg milliárdos, nem adja fel. Felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, Mikael Blomkvistot, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból. A gyilkosnak köztük kell lennie… És a nyomozás közben akad útjába Lisbeth...

A második kötet – A lány, aki a tűzzel játszik – sztorija: tényfeltáró riport megjelentetésére készül a kérlelhetetlen szókimondásáról ismert folyóirat, a Millennium. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe – köztük befolyásos emberek – a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből. Lisbeth Salander is tudomást szerez a Millennium tervéről, mégpedig korábbi barátja és bajtársa, az újságíró Mikael Blomkvist számítógépéről. Így keveredik bele ebbe a furcsa, az egész országot izgalomban tartó ügybe. Hajtóvadászat indul ellene, de ha valakit, őt nem könnyű elkapni, pedig nem csak a rendőrség keresi…

A harmadik kötet, A kártyavár összedől, melyben a zseniális és öntörvényű Lisbeth Salander életveszélyesen megsebesül. Még kórházban ápolják, amikor egy szűk, semmitől vissza nem riadó kör szervezkedni kezd. A tét óriási: a svéd titkosszolgálat munkatársaiként bizonyíthatóan súlyos törvénytelenségeket követtek el. Mindenre képesek, hogy Salandert egyszer és mindenkorra eltüntessék, és ártalmatlanná tegyék szövetségesét, a sztárújságíró Mikael Blomkvistot is, aki jól dokumentált tényfeltáró riportban akarja leleplezni üzelmeiket. Rendőrök, titkos ügynökök, újságírók, közhivatalnokok válnak szövetségessé vagy halálos ellenséggé a küzdelemben, amely az egész politikai elitet óriási botránnyal fenyegeti.

Ennyi a rövid tartalma a Millennium-trilógia három vaskos kötetének. Persze így elmondva semmi, de talán beszédesebb a tény: a könyvet több mint 30 ország vásárolta meg. Filmet is készítettek belőle: Svédországban mindhárom kötetet, Hollywoodban pedig az elsőt adaptálták.

david-lagercrantz-millenniumMivel a trilógia hatalmas sikert aratott, s köztudott volt a tény, hogy a szerző folytatni akarta, nem csoda, ha akadt vállalkozó, aki ezt meg is tette. A svéd David Lagercrantz megegyezett az örökösökkel és a kiadóval, hogy folytatja Stieg Larsson munkáját: három kötetet tervezett. Ebből kettő már meg is jelent, a harmadik 2019-ben várható. Először nagyon vegyes visszhangja volt a hírnek, hogy a tetovált lány visszatér, hiszen voltak, akiket nem érdekelt a szerző, a karakterrel és egy jó sztorival akartak újra találkozni, de sokan úgy gondolták, Larsson biztosan forog a sírjában… Mindenesetre azt le kell szögeznünk, a folytatások elég jól sikerültek: alig észrevehető, hogy más írta a regényeket. Lagercrantz tisztelettel nyúlt Larsson figuráihoz, így a könyvei akár főhajtásnak is tekinthetők a kultikus író és sorozata előtt. Persze az összehasonlítgatást nem fogja megúszni, és akármit csinál, nem lesz belőle Stieg Larsson, de lendületesen ír, az eredeti történetet és annak szellemiségét mindvégig szem előtt tartja – így nem hoz szégyent az első három kötetre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a 4. rész 35 országban jelent meg egyszerre – sikerrel, és az amerikaiak már filmet is forgattak belőle.

Az Ami nem öl meg című regényben Lisbeth Salander és hű segítőtársa, Mikael Blomkvist visszatértek. Az újságírót már kezdik leírni, olyan régen nem jelentetett meg semmi nagyszabásút, de nem talál megfelelő témát. Ekkor keresi meg Salandert Frans Balder professzor, félti az új felfedezését, úgy érzi, veszélyben van saját és 8 éves autista kisfia élete. És Lisbeth persze segít Blomkvist támogatásával. Az események felpörögnek, a cyberbűnözés világában találjuk magunkat, ahol mindenkit megfigyelnek, lehallgatnak. Lagercrantz a Millennium összes fontos szereplőjét beépítette a regénybe (persze vannak újak is), és megint kiderül valami a tetovált lány múltjából. Lisbeth és August, az autista kisfiú eredeti párost alkotnak, a gyerek fotografikus memóriája és rajztehetsége, valamint a prímszámok és a mesterséges intelligencia is fontos szerepet játszanak a történetben. Érdekesség, hogy van egy budapesti helyszíne is a történéseknek, és Polgár Judit neve is feltűnik.

Az 5. kötet, a Mint az árnyék már nem sikerült olyan jól, mint a negyedik. A szereplők persze maradtak, a könyv továbbviszi az előzők sztoriját, részben még a hangulatát is, de már sokkal jobban érződik, hogy nem Larsson írta. Főleg az zavart, hogy – bár én Lisbeth karaktere miatt szeretem a sorozatot – szétválasztotta a lányt és az újságírót. Rá kellett döbbennem, kettejük különleges kapcsolata hozzátartozik Lisbeth-hez, és most hiányoltam. Csak minimálisan érintkeznek egymással, a történet teljesen két külön szálon fut. A sztori ezúttal titkos genetikai ikerpár-kísérletekről és a vallási fundamentalizmusról szól. Az előbbi jelzi, hogy most is megtudhatunk valami újat Salander múltjából, történetesen a sárkányos tetoválás történetét.

Mindentől függetlenül (hiába morgok, ha valami nem tetszik), kíváncsian várom a következő részt, mert bár Lisbeth változik, még mindig szuper karakter, és kedvelem!

tmoni

2018.10.29