Az uralkodó nejének helyzete persze különleges. Ahogy a férjét, őt is megkoronázzák: a Szent Koronát vállához érintik, kifejezve azt az akaratot, hogy férjével osztozzon a kormányzás terhében. És voltak olyan hölgyeink is, akik saját jogon irányíthatták az országot – nem királynék, hanem királynők. Persze a királynék között is voltak, akik személyiségüknél fogva, képességeik alapján beleírták magukat a magyar történelembe. A tisztelt olvasó, aki nyilván tud olyan uralkodói feleségről, aki királynőként uralkodott, meglepődve fogja tapasztalni, hogy akadt olyan királyi hitves, akire az általános és középiskolai tankönyvek szerzői szinte figyelmet sem fordítanak, pedig meghatározó reformokat valósított meg. És persze olyanok is akadtak, akik a főúri pártok bábjaként a politikai sakktáblán ide-oda mozgatható figurák voltak – s nem ők adták a mattot.

Amennyiben azt vizsgáljuk, mennyire voltak – királynéi vagy királynői szerepükön túl – anyák és feleségek, olyan dolgokkal szembesülhetünk, amelyekkel minden mai lány és asszony: szerettek és szerették őket, megcsaltak és megcsalattak, érdekből házasodtak vagy szerelemből, édesanyák voltak vagy a gyermekáldástól megfosztottak. A tudomány és a művészetek terén is képesek voltak nagyot, örök érvényűt alkotni.

A kötetek olvasása sok érdekes dolog ismeretének birtokába juttatja mindazokat, akik időt és energiát áldoznak eme sorozattal közelebbi ismeretséget kötni: számtalan színes egyéniséget ismerhetnek meg.

Falvai Róbert: Az Árpád-ház asszonyai I-II.

Falvai Róbert két kötetet szánt az Árpád-ház asszonyainak. Az uralkodóház férfi tagjai három évszázadon keresztül birtokolták a magyar trónt, de leányágon a vérvonal tovább tartott. Mi a férfiág uralmának nyomát követjük asszonyaikon keresztül.

A dinasztia beágyazottságát a keresztény feudális Európába mindenekelőtt azzal is szemléltethetjük, hogy neves dinasztiából választhattak feleséget – bár akadtak kivételek is. Egy királyi házasság elsősorban nem érzelmi-szexuális frigy, hanem politikai volt. A kötetek sorozatában olvashatunk olyan kémekről, akik az arajelölt fizikai, mentális és erkölcsi jellemzőit vizslatták, s a felmenők egészségi állapotát sem hagyták figyelmen kívül.

Géza fejedelem is érdekházasságot kötött. Erdély urának lányát elvéve szorosabbra fűzte az említett tartománnyal a kapcsolatot. Sarolt, a leendő király anyja hű szövetségese lett Koppánnyal szemben. Nyilván fia érdekét védte, de tette ennél sokkal messzebbre hatott: lerakta a primogenitúra alapját (a középkorban jellemzővé váló öröklési rend, melyben a szülők tulajdonát, birtokait vagy rangját az elsőszülött fiúgyermek örökli). Igaz, később voltak oldalági trónfoglalók, de az elsőszülöttség elve mégis a keresztény királyság öröklésének alapja lett. Az uralkodók asszonyai között akadt határozott, erős egyéniség, meg olyan is, aki csupán jelentéktelen szerepet játszott. Sarolt a később betegeskedő Géza helyett erősen beavatkozott az államügyekbe: „Ő hordta a nadrágot”. Külföldi források megbotránkozással emlékeznek meg róla: a „férfi módra ülte meg a lovat” kitétel arra utal, hogy a lovon szétterpesztett lábbal ült – micsoda botrány az egyháziak szemében! Asszonynak a konyhában a helye!

István felesége bajor földről származott: Civakodó Henrik lánya volt, aki később német-római császár lett. Feltehetően István aktív segítőtársa lehetett egyházi vonalon, mivel Bajorországban már előrehaladott fejlettségű egyházi szervezet létezett, idehaza pedig a püspökségek megszervezése volt napirenden. A királyné városa Veszprém lett, s a koronázási palástot ő hímezhette. A királynék férjüktől birtokokat kaptak, önálló udvartartásuk volt, de ez csak a férj életében jelentett garanciát. Így történt, hogy Orseoló Péter egyszerűen megfosztotta javaitól az özvegy királynét, s így egy németországi kolostor lett Gizella életének végállomása.

Vazult még István tette alkalmatlanná az uralkodásra (megvakította), fiai emigráltak. Béla lengyel hercegnőt (Rixa) vett feleségül: ő szülte a később szentté avatott I. Lászlót. Fivére, András esete hűen példázza, hogy létezik igazi szerelem uralkodói körökben is. Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem – valószínűleg abból a számításból, hogy András herceg egyszer király lesz – nem gördített akadályt a házasság elé. A sors úgy hozta, hogy később Anasztáziának fiával, Salamonnal menekülnie kellett Béla elől. Salamon aztán király lett, Sváb Juditot, III. Henrik lányát vette feleségül, aki – igaz, hogy rövid ideig, de – kiemelkedő szerepet játszott a pénzügyek rendbetétele terén.

I. Géza – miután megözvegyült Loozi Zsófia halála után – egy bizánci előkelőség (Szünadéné vagy Sinodia) férje lett, akit rövid uralkodása után I. László nem kívánt feleségül venni. Az ő házassága politika állásfoglalás volt: ekkor zajlott a pápa és császár között az invesztitúraháború (a középkori Európa legnagyobb világi-egyházi konfliktusa), és a császárral szembeni ellencsászár (Rudolf) lányával, Adelhaiddal kötötte össze az életét.

Utóda, Kálmán először normann herceglányt (Hauteville-i Felíciát vagy Szicíliai Felíciát) tett királynévá, aki aktív támasza volt a kormányzásban, majd az asszony halála után Eufémiát, II. Vlagyimír Monomah kijevi fejedelem lányát, aki viszont hűtlenség gyanújába keveredett, s ezért visszaküldte apjához. Ez nagy szégyennek számított akkoriban, az apa bosszúja azonban elmaradt.

A királynék sorából kiemelkedik Álmos megvakított fiának, II. Bélának felesége, Vukanović Ilona szerb hercegnő, akinek intenciójára véresen leszámoltak az apa és fia megnyomorítójával.

III. Béla azért érdemel különös figyelmet házasság szempontjából, mert eredetileg Mánuel császár lányának volt a jegyese, s egyben a bizánci trón várományosa. A rangsorban azért lépett hátrébb, mert a császárnak fia született, így inkább előbb Châtillon Annát vagy Antiókhiai Annát, majd Capet Margitot vagy Franciaországi Margitot vette feleségül, mindkét házassággal jelezve Magyarország súlyát.

A XIII. század királynéi fokozott figyelmet érdemelnek. II. András első felesége, Merániai Gertrúd merénylet áldozata lett: a hazai előkelők egy része szembefordult vele, mert külföldi híveinek kedvezett. Ugyanakkor gyermekeit szerette, és fékezte férje gátlástalan költekezését – e két utóbbi dolog feltétlenül javára írható. Egy jelentéktelen grófságból a magyar király oldalára kerülni mindenképpen jelentős társadalmi emelkedés. A hagyomány kerítő szerepet tulajdonít neki, Bánk feleségét, Melindát kiszolgáltatta öccse élvhajhászásának. Ez minden alapot nélkülöz. András második felesége, Courtenay Jolán azzal kecsegtette, hogy ő lehet a Latin Császárság imperátora. Harmadik felesége, Estei Beatrix férje halála után menekülni kényszerült, mert IV. Béla és felesége, Laszkarisz Mária érdekeivel ütközött terhessége; féltek, hogy fiút szül, ezért házasságtöréssel gyanúsították, így távol szülte meg az utolsó Árpád-házi király, III. András apját. Igaz, hogy II. András pedig Laszkarisz Máriát akarta Bélától elválasztani, és csak pápai dörgedelemre hátrált meg. V. István a kun-magyar kapcsolat erősítése jegyében egy kun előkelőség lányát vette el. Kun Erzsébet vére kiütött IV. Lászlóban, Anjou Izabellát mellőzte kun ágyasával, Éduával élt.

Az utolsó Árpád-házi király, III. András kétszer nősült, először a lengyel Kujáviai vagy Inowrocławi Fenennát vette el, majd Habsburg vagy Ausztriai Ágnest. Ne feledjük, hogy Ausztria még távolról sem az, ami néhány évszázaddal később, de a Magyar Királyság gazdagságával jelentős szerepet töltött be ekkor Európában.

Falvai Róbert: Nő a magyar trónon

Nagy Lajos és Bosnyák Erzsébet lánya, Mária királynő a könyv témája. Kalandos történet az övé. Érdekfelesége lett Luxemburgi Zsigmondnak: egyik oldalról sem beszélhetünk szerelemről. A politika boszorkánykonyhájában anyja kevergette az üstöt, s ténylegesen ő kormányzott. Taktikai hiba okozta mindkettejük fogságba esését, amely az anya által megszervezett II. Károly elleni királygyilkosság következménye volt. Az anyakirálynő életével fizetett, mert még a fogságában is szervezkedett, de Máriát férjének sikerült kiszabadítania. A polgárháborúban szédelgő országban Zsigmond teremtett nyugalmat – igaz, csak időlegeset. Nagy Lajos még életében fiúsíttatta lányát, így halála után a magyar hatalmi elit elfogadta Máriát királynak. Ő volt az első nő a magyar trónon, de egész életében nagyhatalmi törekvések és egyéni érdekek akaratlan kiszolgálója lett. Még a gyermekét sem tudta világra hozni: az áldott állapotban lévő királynő a budai hegyekben lovasbalesetet szenvedett, és az esés következtében megindult szülésben meghalt a gyermekével együtt.

Zsigmond második felesége, Cillei Borbála szintén érdekházasság volt: apja minél közelebb akart kerülni a felsőbb körökhöz. Borbála a kortársak szerint nagyon szép lány volt, de Zsigmond – mint egész életében – hajkurászta a nőket, s ez a szokás átragadt az egész udvarra. Házasságuk hullámhegy-hullámvölgy hasonlattal is leírható: birtokfosztás, száműzetés, kibékülés, majd egy király elleni összeesküvés kapcsán börtön – még a király temetésén is csak szigorú őrizet mellett vehetett részt.

Csiszár Antal

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Falvai Róbert: A Hunyadiak asszonyai