99

Öt könyv az ’56 emlékezetéhez

SzaSzi írása

ot-konyv-oktober-23

Több mint hatvan év telt el 1956 sorsfordító eseményei óta, s az utóbbi évtizedben szép számmal jelentek meg a különböző ismeretterjesztő és művészi jellegű feldolgozások. Azért tartom ezt fontosnak, mert szerencsére ma már szabadon beszélhetünk, írhatunk, emlékezhetünk az akkori eseményekről, és az sem elhanyagolandó tény, hogy a tanúságtevők még köztünk élnek.

Emlékezni fontos, hiszen ahogy Vörösmarty megfogalmazta: „Emlékek nélkül, népeknek híre csak árnyék...”. Ehhez kívánok e válogatással segítséget nyújtani. Olyan kiadványokat emeltem le a győri könyvtár polcairól, amelyek segítenek ráhangolódni és elmélyülni ’56 történetében.

A forradalom bár robbanásszerű volt, eszméi már hosszú időn át formálódtak a megelőző időszakban. Milyenek voltak az érlelő 50-es évek? Mit érzett az egyszerű nép fia és lánya a politikai folyamatokból? Hogyan éltek az emberek? Mennyire érződött az elkeseredettségük? Szerencsére rengeteg fotó áll rendelkezésre, és újabbak kerülnek elő a korszakból, ezért ajánlom nézegetésre a forradalom 60. évfordulójára (2017-ben ünnepeltük) megjelent Így éltünk a vas és acél országában (Kossuth Kiadó) című kötetet. A történelemkönyvek főleg az elsöprő erejű, nagy események képeit mutatják be, de hol vannak a személyes sorsok, az egyszerű emberek és az ő hétköznapi világuk? Erről mesélnek nekünk a könyvben szereplő fotók: az 50-es évek újjáépüléséről, a Rákosi-rendszer életképeiről, az emberek mindennapjairól.

A forradalom napjairól, eseményeiről rendkívül tartalmas, képanyagban és ismeretekben is egyaránt gazdag kiadvány a BBC History különszáma, melynek címe A magyar október (Kossuth Kiadó). Szerzői valamennyien történészek, az 1956-os Intézet munkatársai, akik nem értékelést kívánnak adni, hanem egy széles körű látásmód kialakítására törekszenek. Mit akartak elérni a forradalmárok? Milyen eseményekre került sor az utcán? A vidék népe hogyan kapcsolódott be a forradalmi sodrásba? Írásaikból közelképet kapunk az első számú közellenségről, az ÁVH-ról éppúgy, mint az utcai felkelőcsoportokról vagy az események sűrűjében felbukkanó gyerekekről. A forradalmat követő megtorlásba, a menekülésbe is betekintést nyerünk. Az eseménymenet a világpolitika tükrében tablóvá szélesedik: a nagyvilág megítélése, nagyhatalmi játszmák, az Egyesült Államok háttérszerepe, a hruscsovi kanyarok, Tito sakkhúzásai is szerepelnek a témák között. A történelmi tablót portrék színesítik: Nagy Imre útja, Kádár János színre lépése. A kiadványhoz DVD melléklet is tartozik, amely dokumentumfilmeket mutat be a korszakból.

A történelmi hitelességet mindig jól szolgálják a kortársak vallomásai. A mi ’56-unk (Figyelem Kiadó) Naszvadi Judit beszélgetéseit, interjúit tartalmazza. Az események tanúi egy életen át hordozzák magukkal a múlt súlyát, ezért fontos feltennünk nekik a kérdést: Milyen lenyomatot hagyott bennük 1956? …és ők válaszolnak. Személyes élményeiket tárják elénk, melyeken keresztül jobban megérthetünk olyan dolgokat, amelyek időben és térben távol állhatnak tőlünk. Történelem ez alulnézetből, családi emlékek, egyéni történetek arról az ominózus őszről, ami mindent megváltoztatott. Hogyan lesz egy 17 éves gyári munkás srácból egyik pillanatról a másikra forradalmár? Hogyan eszmél rá egy 6 éves kislány, hogy a nagypapája Magyarország legfontosabb embere? Hogyan tud tovább élni az, akinek menyasszonya örökre búcsút mondott az országnak? Hogyan érti meg egy másik kultúrából érkező ember ’56 súlyosságát? Hol különös, hol szívszorító, hol kalandos vagy elgondolkodtató emlékeken keresztül ismerhetjük meg az ezer arcú forradalom néhány emberi oldalát. Ismert és kevésbé ismert emberek, Vámos Miklós, Tordai Teri, Joshi Barat és sokan mások emlékeiből állt össze ez az interjúkötet.

Tabajdi Gábor Budapest a szabadság napjaiban – 1956 (Jaffa kiadó) című könyve egy egészen más megközelítése a témának. Útikönyv ez, amely bejárja a forradalmi Budapest utcáit, tereit. Olyan helyekre is elkalauzolja olvasóit, amelyek sokkal kevésbé állnak reflektorfényben, mint a múltidézés jól ismert helyszínei. A leírások a ma is használatos városi terek hatvan évvel ezelőtti történeteihez vezetnek. Közben megelevenednek a forradalom szereplői, katonák, felkelők, politikusok, pesti srácok. Hogy akkoriban mennyire fontos volt a helyismeret, mi lett a következménye hiányának, azt néhány jellegzetes esemény története jól mutatja (például a városban eltévedt tankok, amelyek az egész forradalom sorsát meghatározták). A szerző célja a látókör bővítése és a hiteles források megerősítése. (A nemzeti könyvtár munkatársaként erre joggal van garancia.)

Lipták Béla 1956 akkor és ma (Kairosz Kiadó) – a szerző harmadéves műegyetemistaként írt naplót a szabadságharc alatt. Bemutatta, hogy mit tett, gondolt, érzett egy diák azokban a napokban. Hatvan év elteltével, sok mindent megértve újra elővette, jegyzetekkel kibővítette írását, nem zavarva annak időbeli folyását. Ebből született ez az érdekes munka, ahol a nyolcvanéves tanúságtevő reflektál húszéves önmagára. A szerzőt idézem: „1956 azt üzeni a mának, hogy ebben a hazában mindenki itthon van, és azt is, hogy hazánk sorsáért mindannyian felelősek vagyunk. Az üzeni, hogy ma már (…) mi magunk döntünk saját jövőnkről. Az üzeni, hogy (…) összefogva erősek vagyunk, míg a széthúzás megbénít bennünket.”

Csendes, elmélyült emlékezést és megbékélést kívánok mindenkinek!

- SzaSzi -
Fotó: Vas Balázs

2018.10.23