A kezdetektől tudományos, kulturális témájú havilap – bár eleinte rendszertelenül jelent meg – egy hasonló nevű, ugyanebben az évben alakult társaság, a National Geographic Society hivatalos kiadványa volt. Kezdetben csak a tagok kapták meg, ezért körülbelül kettőszáz példányban jelent meg. Első szerkesztői is a társaság tudós tagjai közül kerültek ki, akik tagtoborzás céljából vállalták fel a közvetlenebb, érdekfeszítő, irodalmi stílust főként földrajzi, tudományos, történelmi, kulturális témákban. 1964-re a társaság tagjainak száma elérte az 5,5 milliót, ez napjainkra 10,5 millióra nőtt. Érdekes, hogy a mai olvasók többsége nem az angol nyelvű kiadást olvassa. Ennek bizonyára az is az oka, hogy a nemzeti nyelven kiadott lapokban az eredeti amerikai riportok mellett megengedik a tárgykörébe tartozó hazai tudományos újdonságok, összeállítások megjelenését is. Az első idegen nyelvű kiadás 1995-ben japánul látott napvilágot. A tagtoborzás tehát a könnyedebb hangnemnek köszönhetően sikeres volt, viszont éppen emiatt rengeteg bírálatot is kaptak. Rögtön az első, 1888 októberében megjelenő füzetszerű, akkor még téglaszínű borítóval rendelkező első szám kapcsán – amely akkor csupán egyetlen témát dolgozott fel Hatalmas hóvihar címmel – a W. J. McGee neves geológus a következő bírálatot tette: „Sok az illusztráció és a nem tudományos jellegű leírás”. A hétköznapi embernek pedig éppen ez tetszett, emiatt vált könnyen emészthetővé, s mint megannyiszor a történelemben, most is győzött a közízlés.

A National Geographic Magazin, röviden NatGeo sajtótörténeti jelentőséggel is bír, ami egyrészt a képes újságírás és a tördelés területén mutatkozik meg. Az első az újságírásban is használható, a színes fotók megjelenítésére alkalmas technika (Lumière-autokróm) 1916 szeptemberében jelent meg a lapokban, s innentől a fényképészet fejlődésének állomásai ragyogóan nyomon követhetők az újság oldalain. A hologrammtechnika alkalmazásában és az éjszakai felvételek közlésében is úttörőnek tekinthető a kiadvány. 1959 óta pedig minden szám színes borítóval jelenik meg. Egy-egy címlapfotó bejárta a világot, sok millió lelket érintett meg. Emlékeznek még az afgán lányra? A világ öt legjobb címlapfotója között jegyzik! Számomra a 2018 júniusi szám címlapja is nagyon megdöbbentő, Planet or plastic?, amely az óceánokban úszó hulladékszigetekre hívja fel a figyelmet.

Az 1970-es évektől (és ennek nyilvánvaló történelmi-politikai okai vannak) már nemcsak a világ érdekes és napos oldaláról tájékoztat, hanem botrányt kavaró témákat is megjelentet. Például az orvvadászat, a környezetszennyezés és minden olyan téma, amely a természet védelmében, annak romboló hatásai ellen született. Sőt a legkisebbeket is megcélozták már a nekik készülő különszámmal (National Geographic Kids).

A NatGeo másik sajtótörténeti jelentőségű tevékenysége a térképészet területén kiemelkedő. Olyannyira, hogy a társaság az 1888-tól 1997-ig terjedő időszak anyagát kiadta CD-n és DVD-n két részben: The Complete National Geographic és a National Geographic Maps. Ezek kezdetektől fogva fontos tudományos forrásnak, hivatkozási alapnak számítanak. Például Sir Winston Churchill a magazinban megjelent második világháborús térképet használta 1944-ben a tárgyalásaihoz, az Öböl-háború idején pedig a társaság több mint 50.000 térképet adományozott az amerikai hadseregnek a Perzsa-öbölről.

A társaság televíziós csatornát is üzemeltet (sok helyen napi 24 órában): 48 különböző nyelven, a világ 171 országában, több mint 435 millió ember otthonában érhető el.

Szabó Szilvia

Forrás: wikipédia, nationalgeographic.org

A kép a flickr.com gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.