A Jézus Krisztus szupersztár dallamai először dupla albumon jelentek meg, amely milliós eladási példányszámot ért el, és Grammy-díjat kapott. Mire 1971-ben sor került a mű Broadway-bemutatójára, a számokat a közönség már ismerte, megszerette és dúdolta. Éppen a lemez sikere miatt döntötték el, hogy a Broadway-n és ne a West Enden debütáljon az előadás. Robert Stigwood a produceri csapathoz csatlakozva azonnal lépéseket tett a világpremier előkészítésére, de nem volt elég gyors. Sokan akartak a siker hasznából, így gombamód kezdtek szaporodni a színpadi kalóz-produkciók, elsősorban Amerikában. A bosszúságon, pereskedésen túl pozitív hozadéka is volt: a népszerűségét igazolta, előrevetítette, hogy a színpadon is hatalmas lehetőség rejlik a rockoperában.

Tim Rice önéletrajza alapján elmondható, hogy a sikertörténet azonban nem volt zökkenőmentes. A Broadway-premier előtt országos koncertturnét indítottak Yvonne Elliman, Jeff Fenholt és Carl Anderson közreműködésével. Nem volt díszlet, nem voltak kosztümök és nem voltak sztárok sem, a sikert egyedül a dalok ismertségére alapozták. 1971. július 12-én Pittsburghben majdnem 14 ezer ember előtt debütált a koncertváltozat óriási sikerrel. A bevétel megdöntötte az aréna korábbi, Tom Jones által felállított rekordját.

A világpremier megrendezésére az opera és a próza műfajában is járatos Frank Corsanót kérték fel. Stigwood azonban 10 héttel a premier előtt kiadta a rendező útját, és felvette helyette a jóval merészebb, a Hair világpremierjének rendezőjeként megismert Tom O’Horgant. Tim Rice visszautazott Angliába, a próbákról szerzőtársa, valamint David Land és Robert Stigwood elbeszélései alapján tájékozódott. Webber végig New Yorkban maradt a próbák ideje alatt, de a nagy naphoz közeledve egyre borúlátóbb lett, és szemben a két optimista impresszárióval katasztrófát jósolt. Sajnos megérzései valódinak bizonyultak.

1971. október 12-én a New York-i Mark Hellinger Színházban megtartották a Jézus Krisztus szupersztár világpremierjét. A hatalmas, csillogó partin csak éjfélig tartott a jó hangulat, ekkor ugyanis kijöttek a hivatalos kritikák. A legtöbb napilapban az előadás negatív vagy vegyes osztályzatot kapott. Úgy tűnt, a produkció megbukott, igaz, pénzügyileg legalább sikerült nullszaldósra kihozni a mérleget. A közönség szerencsére máshogy ítélt.

A hatvanas évek hitét vesztett, lázadó, rockkoncerteken otthonra lelő amerikai fiatalokban feltámadt Messiás-váró vágynak köszönhetően a téma (több más bibliai témájú darab mellett) telitalálat volt. A 20. század második felének ellentmondásaival küszködő ember kérdéseire Júdás követeli ki a választ, a jézusi tanítás, a szenvedéstörténet értelmét, a Jézus személyében megtestesülő megváltás kétezer éves ígéretét. Örökzöld téma. Története mesterien szerkesztett dráma, amelyhez tökéletesen illeszkednek Webber sokszínű érzelemmel átitatott dallamai. A hol fojtott hangú gitárszóló, hol elementáris erejű nagyzenekari hangzás pedig tovább erősíti egymást. Karakteres figurái egytől egyig elemzésre méltóak. A szereplők megszólaltatói egyéni hangjukkal gazdagították az előadást. A szövegíró Rice „csodálatos érzékkel találta meg a legszemélyesebb, legmeggyőzőbb kifejezésmódot, amely a rockmusicalt megkülönbözteti a műfaj más stílusú alkotásaitól.” (Miklós Tibor)

A rockopera utóélete sem elhanyagolható. A Tom O’Horgan rendezte színpadi előadás néhány ledorongoló kritika és a vallási fanatikusok támadásai (a Vatikán egy darabig tiltotta) ellenére hét Tony-díjat nyert, köztük a legjobb zene és a legjobb musical díját. A londoni bemutató 1972 augusztusában a Palace Színházban volt, ahol a darab aztán nyolc évig ment, és 3358 előadást ért meg. (A színház gyönyörű épületét egyébkén Webber a nyolcvanas években megvásárolta.) Az ismeretlenségből érkező szerzők, előadók egy csapásra Amerika sztárjaivá váltak, darabjaik óriási kaszasikereket hoztak.

A mű magyar nyelvű változatát 1972. január 18-án a Budapesti Műszaki Egyetem E épületének színpadán állították fel, a dalszövegeket Miklós Tibor fordította, aki egyben a rendezője is volt a darabnak. Őt idézem: „Három hónappal előttünk mutatták be a darabot a Broadway-n, gyorsaságunk már-már az arcátlansággal volt határos… A Jézus Krisztus Szupersztár 1972-es budapesti (…) bemutató nemcsak engem tett egy életre a műfaj szerelmes szolgálójává, a szereplők többségének is meghatározta későbbi életútját. Csuha Lajos (Jézus) nyolc évvel később alapító tagja lett a Rock Színháznak…” És sorolhatnám. Egy biztos, nem maradt hatástalan.

A Jézus Krisztus szupersztár rockoperát 2014. december 20-án a Győri Nemzeti Színházban is bemutatták (a címlapképen).

Szabó Szilvia
Fotó: Molnár György

Forrás: Miklós Tibor. Musical! Novella, 2002.; vivalamusical.hu; singsingsing.hu; musicals101.com