Október 7.
„Hergeszell Antall ma azt a hírt kapta Pestről, hogy gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt az osztrákok halálra ítélték és tegnap ki akarták végezni. Batthyány azonban egy késsel olyan súlyos sebeket ejtett magán, hogy a kivégzést el kellett halasztani. Hergszell Antal erre a hírre irtózatos káromkodásba tört ki. Kijelentette, hogy ezt az ítéletet élete végéig nem bocsátja meg az átkozott Habsburg dinasztiának. Halálos ágyán is, utolsó leheletéig arra ösztönzi a gyermekeit, hogy bosszulják meg e gaz ítéletet.”

Döbbenet és felháborodás. Ez volt az első reakció.

Október 12.
„Gróf Batthyány Lajost Pesten agyonlőtték. Ugyanakkor Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom vezető egyéniségét. Pesten naponta megismétlődnek ezek a tragikus esetek. Nálunk Hetsch plébánost 8 napra becsukták a kármelitáknál berendezett fogházba. Ugyanerre a sorsra jutottak ma este 10 órakor Kozma és Kalmár tanítók, nem különben Szabó Kálmán s a veszprémmegyei népszónok, Szabadhegyi.”

Az aradi vértanúk névsora: Aulich Lajos, Damjanich János, Gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Lovag Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Gróf Vécsey Károly.

Mély fájdalom uralkodott el az ország lakosságán, gyászolták a kivégzett miniszterelnököt, siratták a tizenhármakat. A győri polgárokat azonban két áldozathoz még erősebb kapcsolat fűzte: Batthyányt mint egykori bennlakó diákot ismerhették. Pöltenberg Ernő pedig a VII. hadtest parancsnokaként május másodikától Győrben állomásozott, és ellátta a Rába vonal és Győr védelmét. Részt vett a győztes csornai csatában is. A többszörös túlerőben lévő osztrák támadás idején, június végén visszavonult csapataival, távozott városunkból. Derűs és vidám személyiségű, lovagias viselkedésű tiszt hírében állott.

Október 7-én még lehetett káromkodni, átkozódni. Aztán újabb és újabb hírek jöttek. Haynauról, a vésztörvényszékről. Halálra ítélt rokonokról, barátokról, ismerősökről: Bezerédy Lajos Józsefről, Kisfaludy Mórról, Kutassy Pálról, Szodtfried Ferdinándról. A meghurcoltakról: Czuczor Gergelyről, Dr. Kovács Pálról. A bujdosókról: Lukács Sándorról, Rónay Jácintról, Zichy Ottóról. Hallgatni kellett.

De lehetett viselni fekete öltözetet, Kossuth szakállt, gyászkarkötőt. Lehetett babérkoszorút kötni, gyászmisére menni. Aztán, idővel lehetett Honvédegyletet létesíteni és ligetet kialakítani, de nem lehetett abban emlékművet emelni.

A Kiegyezést követően kerülhetett csak sor a nyílt megemlékezésekre. 1873-ig kellett várni arra is, hogy a győri városházára és a megyeházára október 6-án kikerüljön a fekete lobogó.

A nemzet 25 esztendő elteltével nyíltan megemlékezhetett a mártírokról. A Győri Közlöny nagy terjedelmet szentelt az aradi vértanúk emlékének. A Győri Honvédegylet tagjai a gyászmise után emlékülést tartottak. A társaságot az országos aradi gyászünnepélyen Krisztinkovics Ede és Nagy Gedeon képviselte. Az aradi vértanúk emléke később sem halványult. Győr lakossága belekapcsolódott az aradi emlékmű felállítására indított gyűjtésbe is. A Győri Közlöny rendszeresen tett közzé tudósítást a gyűjtésről, s listát az adományozók nevéről.

1896-ban vált – hallgatólagosan – nemzeti gyásznappá október 6. Ettől fogva kerülhetett sor intézményes formában is megemlékezésekre.

A mártírok kivégzésének centenáriuma országszerte kiemelt figyelmet kapott. Városunkban 1948-ban közterületet neveztek el az aradi vértanúkról. A Karmelita templom oldalában futó, jelentős forgalmú utca korábban Deák Ferenc nevét viselte, az idősebbek erre még jól emlékeznek. Negyven évvel később, a Városszépítő Egyesület az Aradi vértanúk útja 2. számú ház – a karmelita rendház – falán helyezte el Lebó Ferenc zászló alakú bronz emlékművét. Van hát hol gyertyát gyújtanunk, van hová leraknunk egy szál virágot. Hogy megtesszük-e? – az már rajtunk múlik.

Berente Erika

A képek a pixabay.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.