Az archívumunkban néhány 3D-ben digitalizált kanalat is találunk a múlt század elejéről vagy a 19. végéről. Ezek már fémből készültek, de a falvakban vagy kinn a pusztán a pásztorok nagyon sokáig (akár a mai napig is) fából faragott kanalakat használtak a kondérban főzött leveses ételek (lebbencs, gulyáslevesek, bő lére eresztett pörköltek) elfogyasztásához.

Ha a kanál történetét, evolúcióját vizsgáljuk, mindjárt az elején tehetünk egy fontos megállapítást. Mégpedig azt, hogy formája a korokon átívelve nagyon hasonló, aminek az oka nem más, mint az emberi száj formája, mérete. A funkció és a forma tehát itt megint csak erősen meghatározták egymást.

Amúgy a kanál pályafutása talán éppen a kagylók ilyen célra való felhasználásával kezdődött. Amikor ősünk a húsok sütése mellett arra is rájött, hogy tűzálló edényekben igen csak ínycsiklandozó leveses ételeket lehet készíteni, azon is elkezdhetett gondolkozni, hogyan lehet ezeket praktikusan elfogyasztani. A régészeti leletek között a legrégebbi kanalak agyagból készültek, de ez természetes is, hiszen a fa legtöbb esetben nem állja ki az idő próbáját. Pedig a kagylók mellett biztosan a könnyen megmunkálható fából voltak az első kanalak. A fémművesség elterjedésével, a vagyoni rétegződések kialakulásával aztán megjelentek a rézből, bronzból, ezüstből vagy aranyból készített evőeszközök is. Már a nagy ókori civilizációkban megfigyelhető volt az étkezés „kifinomulása”, élvezeti értékének előtérbe kerülése. A tehetősek már nemcsak a tápanyagszükséglet bevitelére koncentráltak, hanem idejük és módjuk is lévén rá, társadalmi eseménnyé tették a táplálkozást. Ezeken a lakomákon aztán megjelentek a változatos eledelek, csemegék mellett a különféle formájú értékes evőeszközök, köztük a kanalak is.

Az étkezési kultúra ókori „csúcsa” a Római Birodalom volt, a régészek a császárok korából a különféle formájú és alapanyagú kanalak tömegét hozták napvilágra. De mi a túrkevei, alpakkából (réz, cink és nikkel ötvözete) öntött kanalunkat nézzük inkább, ami talán egy tehetősebb gazda terítékéhez tartozhatott. Ez a fém pedig kellő ápolás, fényesítés után úgy hat, mintha ezüst lenne, így aztán a középosztályhoz, a falu elitjéhez való tartozás illúzióját is kelthette.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu