93

Portré: H.G. Wells


h-g-wells

Az 1866. szeptember 21-én született H.G. Wells a science-fiction úttörőjének számít, aki elsősorban olyan regényeinek köszönhetően vált ismertté a világirodalomban, mint Az időgép, A láthatatlan ember, Világok harca, Dr. Moreau szigete, Emberek a Holdban, vagy az Anticipations.

Herbert George Wells az angliai Bromley-ban (Kent megye) látta meg a napvilágot Joseph Wells boltos és Sarah Neal korábbi szolgálólány negyedik, utolsó gyermekeként, elszegényedett alsó középosztálybeli családban. Apja porcelánboltot működtetett, ami nem volt túl jövedelmező, ezért krikettjátékosként, valamint krikettütők és labdák árusításából egészítette ki keresetét.

A gyermek Wells életében egy baleset játszott nagy szerepet a későbbiekre nézve: 1874-ben lábtörést szenvedett, aminek következtében több hétre ágyba kényszerült. Ekkor kapott rá az olvasásra – apja a helyi könyvtárból hozott könyveket a gyerek olvasási kedvének csillapítására –, sőt az írás utáni vágy is fellángolt benne. Ebben az évben kezdte az iskolát, a Thomas Morley privát kereskedelmi iskolában tanult 1880-ig. A család nehéz anyagi helyzete miatt Herbertet inasnak adták, 1881 és 1883 között a Southsea Drapery Emporium szövetkereskedés inasa volt. Az itt szerzett nem túl pozitív élményeit a The Wheels of Chance és a Kipps című regényeiben használta fel.

Szülei között nem volt felhőtlen a viszony, amikor anyja visszatért korábbi foglalkozásához, és szobalány lett Upparkban, ahová családját nem vihette magával, külön éltek, habár nem váltak el, és új kapcsolatot sem alakítottak ki. Herbert a szövetgyári inaskodást követően egy gyógyszerész segédjeként és tanári segédként dolgozott, de innen sem maradt túlságosan pozitív élményekkel. Az inaskodással töltött évek közötti időszakokat – amíg sikerült más foglalkozást keríteni számára – Upparkban töltötte anyjánál, ahol a ház kitűnően felszerelt könyvtárában engedélyt kapott az olvasásra. Itt olvasta Platón Köztársaság és Morus Tamás Utópia című műveit, amelyek nagy hatással voltak rá a későbbiekben.

1883-ban a londoni Normal School of Science nevű tudományos felsőoktatási intézménybe (a későbbi Royal College of Science, ma az Imperial College része) nyert el egy ösztöndíjat. Itt Thomas Huxley-tól, Darwin követőjétől tanult biológiát, aki szintén hatással volt későbbi nézeteire. Az intézményben 1887-ig tanult heti 21 schillinges ösztöndíjjal, majd miután végzett, részt vett a Royal College of Science Association nevű tudományos egyesület megalapításában, amelynek később, 1909-ben elnöke is lett.

Az iskolai évek alatt csatlakozott az intézmény vitaköréhez, és már ebben az időszakban megformálódtak a társadalom megreformálására vonatkozó gondolatai. Platón Köztársaságának hatására a korabeli szocialista eszmék irányába fordult. Részt vett az iskola tudományos újságjának, a The Science School Journal-nak a szerkesztésében, ahol kifejthette saját nézeteit az irodalomról és a társadalomról. Sikeresen letette biológia és fizika vizsgáit, azonban geológiából megbukott, ezért elveszítette az ösztöndíját.

Jövedelem nélkül maradva apja unokatestvére, Mary nagynéni vette magához. Herbert szerelmes lett a nagynéni lányába, Mary Isabelbe, akit 1891-ben feleségül is vett. A kapcsolat nem tartott sokáig, 1894-ben elhagyta Mary Isabelt egy diákjáért, Amy Catherine Robbinsonért, akivel 1895-ben házasodtak össze. Két fiuk született: George Philip („Gip”) 1901-ben és Frank Richard 1903-ban. A házassága alatt viszonya volt az amerikai születési szabályozási aktivistával, Margaret Sanerrel, majd Amber Reeves írónővel, akitől 1909-ben lánya is született. 1914-ben született egy újabb házasságon kívüli gyereke, Anthony West, akinek az anyja a regényíró és feminista Rebecca West volt. A házasságon kívüli viszonyairól felesége, Amy Catherine is tudott, mégis, 1927-ben bekövetkezett haláláig Wells házastársa maradt.

Wells 1893-tól újságíróként és íróként dolgozott. Az első írói sikereket utópisztikus-fantasztikus regényei hozták meg számára. Ezek között az első Az időgép (1895) volt, ezt követték a Dr. Moreau szigete (1896), A láthatatlan ember (1897), a Világok harca (1898), az Emberek a Holdban (1901). Ezek a regényei az anyagi és társadalmi elismerést is meghozták számára, azonban az igazi sikert az Anticipations of the Reaction of Mechanical and Scientific Progress Upon Human Life and Thought című 1901-es regénye jelentette, amelyben a világot képzelte el 2000-ben. A Kísérlet a jövendőmondásra alcímet viselő regény számos olyan társadalmi folyamatot és technikai vívmányt jelzett előre, amelyek azóta igazolódtak (a társadalmi normák lazulása a szexuális szabadság iránti igény növekedése miatt, a német militarizmus bukása, az európai államalakulat létrejötte, az autók és vonatok elterjedése, ami a lakosság urbanizálódásának csökkenését eredményezi), ugyanakkor több jövendölése is melléfogásnak bizonyult (várakozása szerint 1950 előtt nem lesz igazi repülőgép, valamint a tengeralattjáró megjelenését kizártnak tartotta). A fölszabadult világ című 1914-es regénye ihlette meg Szilárd Leót a láncreakció elméletének kidolgozásában.

A korai regényei számos új témát vezettek be a science-fiction irodalmába, Hugo Gernsback és Jules Verne mellett a „science fiction atyjának” tartják. Wells világképében az emberi értelem és az állati ösztön folyamatos küzdelmet folytat; az író nemcsak az ösztönök uralmától, hanem az elszabadult értelemtől is félti az emberiséget, szerinte a megfelelő etika hiányában mindkettő elszabadulhat. Az 1890-es években megjelent regényeiből kettősség sugárzik, hol a tudományos fejlődés okozta elragadtatott bizakodás, hol a társadalmi egyenlőség miatti aggodalom foglalkoztatja, tudományos-fantasztikus utópiáiban jelen van a társadalmi szatíra is. Wells szerint míg a tudomány hatalmas léptekben fejlődik, a társadalmi viszonyok beszűkülnek, megmerevednek.

Tudományos-fantasztikus regényei mellett írt nem fantasztikus regényeket (történelmi, társadalmi, politikai témájú alkotásokat) és novellákat is. Előbbiek közül önéletrajzi motiváltságú társadalmi műveit érdemes kiemelni, különösképpen a Kipps, egy jámbor lélek története (1905) című társadalmi regényét, valamint az 1909-es Tono-Bungey címűt, amelyben a társadalmi regényt próbálta ötvözni az utópikussal. Egy 1933-as regényében (The Shape of Things to Come) előrevetítette a második világháborút, amelynek kezdetét 1940. januárra tette, mindössze négy hónapot tévedve.

Irodalmi hatása vitathatatlan, számos szerzőt inspirált műveivel, többek között Kevin J. Andersont, Isaac Asimovot, Ray Bradbury-t, Joseph Conradot, Arthur C. Clarke-ot, Aldous Huxley-t, George Orwellt és másokat. Emellett a filmipart is megihlették művei, elsősorban a tudományos-fantasztikus regényeit adaptálták a filmvászonra, közülük nem egyet még életében. A legsikeresebbek az 1953-as, Byron Haskin által rendezett Világok háborúja című film, amely elnyerte a Hugo-díjat, valamint az 1960-as, George Pal által rendezett Időgép, amelyet jelöltek a szóban forgó díjra. Ezeken kívül több mint 80 filmes alkotás – mozis és tévés egyaránt – készült regényeiből, novelláiból.

H. G. Wells politikai téren is aktív volt, szocialista nézeteket vallott, viszont számos vitát folytatott más szocialistákkal, különösképpen a marxistákkal. Tagja volt a fabiánusoknak, radikálisabb nézetei – és nem utolsósorban Amber Reeves-szel folytatott házasságon kívüli kapcsolata – miatt azonban szakított velük. Az 1922-es és 1923-as általános választásokon a Munkáspárt képviselőjelöltje volt, viszont ezzel a párttal sem tudott teljesen azonosulni. Politikai nézeteiben a világállam létrejöttének szükségességét hirdette, egy olyan tervezésen alapuló konstrukcióét, amelyben megszűnik a nacionalizmus, amely segíti a tudomány fejlődését, és amely az egyén haladását kizárólag érdemei alapján és nem születési körülményeitől meghatározva biztosítja. Nem parlamentáris demokráciát képzelt el, hanem egy olyan társadalmat, amelyben érdemi kérdésekben a döntéshozatal a megfelelő tájékozottsággal rendelkező tudósok, mérnökök kezében lett volna, tiszteletben tartva ugyanakkor az egyén szabadságát. Irodalmi népszerűsége ellenére politikai hatása korlátozott maradt, az 1920-as évektől nézeteinek bírálata egyre erőteljesebb volt, és az 1940-es évekre ő maga is kiábrándult elveiből.

Élete utolsó éveit frusztráltság hatotta át, mivel kortársai nem értékelték törekvéseit, és irodalmi elismertsége is csökkent. 1946. augusztus 13-án hunyt el londoni otthonában, ismeretlen okok miatt: egyes források szerint cukorbetegsége okozhatta halálát, mások szerint májrák, megint mások szerint szívroham végzett vele. Három nappal halálát követően elhamvasztották, hamvait pedig a tengerbe szórták.

Márton János
Forrás: olvasoterem.com

2018.09.21