Aczél András, az Operaház rendezőjének bevezetőjéből megtudtuk, hogy az Andrássy úti épület felújítása miatt adódó társulati szabad kapacitást az Operát az Operából szlogennel fémjelzett vidéki turnéval használják ki. Számos magyarországi városban tartanak szimfonikus koncerteket és koncertszerű operaelőadásokat, ennek a sorozatnak a keretében jutottak el Győrbe is.

Giacomo Puccini 1920-ban ismerkedett meg Turandot történetével. A háromfelvonásos dramma lirico szövegkönyvét Giuseppe Adami és Renato Simoni írta 1921 és 1923 között, Carlo Gozzi azonos című színműve és Friedrich Schiller feldolgozása nyomán. A zeneszerző 1922 márciusában kezdte el komponálni zenedrámáját. 1924 márciusára egészen Liù haláláig elkészült az opera, csak a művet lezáró kettős hiányzott. Azonban 1924 nyarán gégerákot diagnosztizáltak a zeneszerzőnél, aki annak ellenére, hogy folyamatosan dolgozott, már nem tudta befejezni remekművét, 1924. november 29-én elhunyt. Az ősbemutató karmesterének jelölt Arturo Toscanini Franco Alfanot bízta meg azzal, hogy Puccini jegyzetei alapján hangszerelje meg, és fejezze be az opera zárójelenetét. 1926. április 25-én tartották a Turandot ősbemutatóját a milánói Teatro alla Scala-ban. A harmadik felvonásban, Liù halálát követően Toscanini azonban letette a karmesteri pálcáját, és így szólt a nézőkhöz: „ezen a ponton szakad meg az opera cselekménye, mert ekkor halt meg a zeneszerző”, és itt befejezte az előadást. A Franco Alfano által kiegészített változat 1926. április 27-én hangzott el először, szintén a Scalában.

Turandot története perzsa eredetű, a kínai színhely azonban csak a 15-16. századi arab elbeszélésekben bukkant fel. Carlo Gozzi 1762-es színművében díszlet gyanánt alkalmazta a kínai hátteret. Turandot alakja is Puccini hatására változott, véleménye szerint a történetben „Turandot szenvedélyességére kell helyezni a hangsúlyt, amit oly sokáig elfojtott hatalmas büszkesége”. Adami és Simoni a Gozzi műhöz képest változtatásokat foganatosított: lerövidítették az eredeti történetet, a szereplők egy részét kihagyták, a szerelmi szálat erősítették, Liù szerepével és halálával még hangsúlyosabbá tették, megváltoztak a Turandot által feltett kérdések és válaszok is. A három kínai miniszter, Ping, Pang és Pong alakjához az eredeti Gozzi-műnek az itáliai commedia dell’artera jellemző szereplői szolgáltak mintául.

A komponálás során Puccini tanulmányozta a kínai muzsikát is, számos autentikus kínai zenei témát is felhasznált, a jellegzetes távol-keleti hangzás érdekében pedig egzotikus ütőhangszereket alkalmazott: „kínai gongok, tamtam-dobok, xilofon, harangjáték csoportok bővítik ki a hagyományos ütőhangszerek körét”.

Az operát ezen a győri estén félig szcenírozott formában mutatták be. Az óriási apparátust igénylő mű előadása során a zenekar és a kórus a színpadon foglalt helyett, a szereplők azonban a Kovalik Balázs-féle rendezés Jánoskuti Márta által tervezett gyönyörű jelmezeiben léptek színpadra; nemcsak elénekelték szerepeiket, hanem nagyszerűen el is játszották azokat. Még ilyen korlátozott lehetőségek közepette is sikerült ennek a remekműnek számos szegmensét megmutatni és átadni, igazolva, hogy az opera nemcsak az éneklésről szól, hanem a legkomplexebb drámai műfaj.

Az előadást követően a megérdemelt zajos ünneplés álló tapsban végződött. A zenekar és a kórus mindvégig tökéletesen szólt, teljesen betöltve az óriási győri színpadot és nézőteret, a szólistákkal együtt számos hidegrázós pillanatot okozva számomra, és talán a nézőtéren helyet foglalók számára is. Győrben Dénes István karmester irányításával szólalt meg Puccini utolsó operája. Rendes előadásokon nem látjuk, hogy mekkora munka és felelősség hárul az előadást irányító karmesterre. Ezen az estén az is kiderült, milyen koncentráció, több irányba való figyelés szükségeltetik ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású zenedráma tökéletesen szólaljon meg.

Turandot szerepét, amely a drámai szoprán repertoár egyik legnehezebb szólama, Győr híres és jeles szülötte, a karrierje során a világ legjelentősebb operaházaiban is fellépő Lukács Gyöngyi énekelte, aki 30 éves pályafutása során először lépett a Győri Nemzeti Színház színpadára. A hanggyilkos szólam tökéletes megszólaltatása mellett sikerült Turandot kínai hercegnő számos oldalát (kegyetlenség, kétségbeesettség, megtörtség, szerelmes nő) is megmutatni. Az Ismeretlen herceg, Kalaf szerepében a győri színházlátogatók által is jól ismert László Boldizsár aratott méltán nagy sikert. Kriszta Kinga hangjával és alakításával is tökéletesen jelenítette meg Liù, a szegény rabszolgalány önfeláldozását. A pályafutását Győrben kezdő basszista, Szvétek László Timur, Kalaf idős apja szerepében lépett fel, rövid megjelenésében zengő basszusa emlékezetes marad a hallgatóság számára. A három miniszter (Ping, Pang, Pong) szerepében Kelemen Zoltán, Horváth István és Kiss Tivadar nagyszerűen működtek együtt mind éneklésben, mind játékban. Altoum császárként Róka István, Mandarinként Kiss András járultak hozzá az est sikeréhez.

Ősze Mária

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.