61

Fekete lyukakból álló korongok rejtőzhetnek a galaxisok közepén


fekete-lyuk

Fekete lyukakból álló korongok rejtőzhetnek a galaxisok közepén az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatóinak új tanulmánya szerint. Csillagászati megfigyelések szerint a legtöbb galaxis közepén egy szupernehéz fekete lyuk található, ezek roppant gravitációjának hatására csillagok milliói és naptömegű fekete lyukak ezrei gyülemlenek össze egy sűrű, mindössze néhány fényév sugarú gömbbe – olvasható az intézmény közleményében.

A magyar asztrofizikusok a galaxismagban keringő csillagok pályáinak kölcsönhatásait szimulálták. Eredményeik szerint a fekete lyukak pályái eddig nem várt módon rendeződnek, a nehezebb égitestek egy vastag korongot alkotva keringenek a központi szupernehéz fekete lyuk körül. „Korábban azt gondolták, hogy a kisebb és nagyobb tömegű objektumok egyaránt tetszőleges irányban keringhetnek a központi nagy fekete lyuk körül. Kutatásaink azonban azt igazolják, hogy a nehezebb csillagok és a fekete lyukak egyetlen korongba rendeződnek” - idézi a közlemény Szölgyén Ákost, az ELTE PhD-hallgatóját, aki a rangos Physical Review Letters szaklapban publikált kutatást vezette.

Szölgyén Ákos és témavezetője, Kocsis Bence egy eddig nem vizsgált effektust, az úgynevezett vektor rezonáns relaxációt is számításba vették a galaxismag numerikus szimulációjában. Ez az effektus leírja az égitestek pályái között fellépő gravitációs forgatónyomatékot, ami hosszú idő alatt rezonáns módon összeadódik, és azt eredményezi, hogy évmilliók alatt a keringési pályák síkja fokozatosan elfordul. Mivel a galaxismagban több millió csillag és akár több ezer fekete lyuk is keringhet, a vektor rezonáns relaxáció hatása nagyon jelentős lehet, és alapvetően befolyásolja azt, hogy hosszú idő után milyen pályákon keringenek az égitestek. A kutatók az egyes égitestek pályáinak kölcsönhatásait a galaxismag kialakulásának pillanatától kezdték szimulálni.

Kocsis Bence, az ELTE Atomfizikai Tanszékén működő GalNUC ERC kutatócsoport vezetője szerint a galaxisok magját alkotó sűrű csillaghalmazok fejlődésük során megpróbálják maximálisan kitölteni a rendelkezésükre álló teret, akárcsak a gázok egy tartályban. Azonban a nehezebb égitestekből álló komponens nem tudja elérni ezt a rendezetlenebb, gömbszimmetrikus állapotot. Ezek a nagy tömegű objektumok a gravitáció hatására „leülepednek”, és egy alacsony entrópiájú állapotot, egy korongot hoznak létre.

A kutatás szerint míg a közepes tömegű, B-típusú csillagok pályái szintén mutatnak némi anizotrópiát, azaz korongszerű rendeződést, addig a számítások szerint a kis tömegű csillagok, mint a Naphoz hasonló idős, fősorozati csillagok, valamint a neutroncsillagok és fehér törpék leginkább gömbszimmetrikusan fordulnak elő a galaxismagban. A kapott eredmények egyeznek a Tejútrendszer közepének eddigi csillagászati megfigyelésével is, amelyek szerint a kis tömegű csillagok gömbszerűen oszlanak el, míg a nagy tömegű fiatal csillagok egy hajlott korongba rendeződve keringenek a szupernehéz fekete lyuk körül.

Mint írják, a felfedezésnek nagy jelentősége lehet a galaxismagok dinamikájának és a galaxisfejlődésnek a megértésében, és fontos lehet a gravitációshullám-források eredetének értelmezésében is. „Ha több száz vagy ezer fekete lyuk korongba rendeződik a központi szupernehéz fekete lyuk körül, akkor ezek együttesen erősen meghajlíthatják és kilyukaszthatják a gázfelhőket, amiből megfigyeljük a nagyenergiás kiáramlásokat. Ez több ezer fényévre is képes megváltoztatni a galaxis nagyskálás szerkezetét” - idézi a közlemény Kocsis Bencét, aki úgy véli, a „legérdekesebb kérdés, hogy vajon a most megjósolt eloszlása a fekete lyukaknak megmagyarázza-e a LIGO/VIRGO detektorokkal észlelt gravitációshullám-jelek magas gyakoriságát”.

Forrás: MTI

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2018.09.14