255

Ezen a napon történt: Teljes napfogyatkozás

Szabó Szilvia írása

teljes-napfogyatkozas

Ma már tudom milyen különleges élményben volt részem 1999. augusztus 11-én. Azon az átlagos szerdai napon éppen a Balatonon tartózkodott a család. Szomszédaink kedves invitálására felsétáltunk a szepezdi Öreg-hegy panorámás pincéjéhez, hogy a diófa árnyékából, egy-két pohár fröccsel hűtve magunkat tekintsünk meg a nagy eseményt. A tisztelt lakosság már hetekkel korábban fel lett készítve a látványosságra: mikor kell nézni, honnan kell nézni, mivel kell nézni. Mindenki tisztában volt a jelenség magyarázatával is: a Hold pontosan a Föld és a Nap közé kerül, és teljesen beárnyékolja a napkorongot

Van teljes, gyűrűs és részleges napfogyatkozás, de a teljes annyira ritka, hogy ezt megelőzően 1842. július 8-án láthatták utoljára Magyarországon, például Petőfi és Jókai is (Orlay Petrich Soma lejegyezte naplójában, hogy unokatestvére, Petőfi konokságának köszönhetően majdnem megvakult). A média figyelmeztetett, hogy a Napba nézni tilos, akár azonnali vakságot is okozhat. Az a legveszélyesebb pillanat, amikor a teljes takarás után ismét előbukkan a Nap, vakító, éles felvillanással.A védőszemüvegek között akkor is voltak bóvlik, ezért biztosabbnak tűnt nagybátyám hegesztőszemüvege. Értelmileg és érzelmileg is felkészülve vártuk azt a néhány percet, amikor megkezdődött az „égi bújócska”.

Napfogyatkozáskor a Hold több tucat kilométer széles árnyéka átvonul a Föld felszínén. Ahol a Hold teljes árnyéka halad végig, ott teljes napfogyatkozást lehet látni, félárnyékban pedig részleges napfogyatkozás figyelhető meg. Az 1999-es esemény totalitásának sávja (tehát ahonnan a legjobban megfigyelhető) a Szombathely-Siófok-Kiskőrös-Szeged-Makó középvonalon feküdt, és 2 perc 20 másodpercig volt látható. A Hold-árnyék 1999. augusztus 11-én, 12 óra 6 perckor érte el az európai szárazföldet. Magyarországon úgy fél órával később, 12 óra 46 perckor jelent meg, s a kb. 110 km átmérőjű árnyékfolt majdnem 700 m/s sebességgel suhant tovább. Szerencsére az égbolt tiszta volt.

Évezredeken át baljós jelnek tartották az emberek, ha a nappal és éjszaka szabályos ritmusú váltakozását valamilyen égi jelenség megszakította. Nem beszélve arról, ha az égi színjátékból éppen a főszereplő tűnik el! Jelnek tekintették. Nem csak azért, mert az égi szférákba helyezték isteneiket, hanem azért is, mert felfigyeltek a kozmikus jelenségek és a földi események közötti összefüggésekre. Amint fent, úgy lent – vallották elődeink, ezért szorgalmasan pásztázták az eget és mindenféle következtetéseket vontak le az ott zajló jelenségekből. Általában negatívat. Még a XX. században is születtek babonás hiedelmek, például 1944. 7. 20-án a napfogyatkozás napján sikertelen merényletet követtek el Hitler ellen, az 1945. januári fogyatkozás pedig már a III. birodalom bukását ígérte. Vagy 1963. július 20-i teljes napfogyatkozást sokan összefüggésbe hozták Kennedy elnök november 11-i meggyilkolásával.

Ma már pontosan ismerjük a fogyatkozások kialakulásának okát, ezért nem kell babonás módon háborútól vagy pusztító járványoktól tartanunk. Ennek ellenére az ezredforduló közelsége miatt 1999-ben is különböző próféciák röppentek fel. Szerencsére nem valósultak meg!

Az ember félelemmel vegyes érdeklődéssel fordul a természeti jelenségek felé. Míg a Földünkön bekövetkező vulkánkitörések, földrengések, szökőárak, hurrikánok stb. valódi veszélyt jelentenek a közvetlen szemlélők számára, addig az égitestek „bújócskái” monumentalitásuk ellenére is ártalmatlanok. Rádöbbenhetünk viszont arra, hogy egy szédületes sebességgel mozgó bolygón élve az ember milyen parányi játékszer, és az emberi ügyek egyszerre jelentéktelenné törpülnek.

Először csak a fények és színek megfakulása tűnt fel. Hirtelen minden elszürkülni látszott. A legszebb pillanatban már csak egy gyöngyházszínű gyűrű fénylett az égbolton, közepében, mintha a sötét üresség ásítana, körülötte pedig az esti félhomályba néhány pillanatra felragyogtak a legfényesebb csillagok. Felejthetetlen élményemhez hozzátartozik a Balatonon ringatózó megszámlálhatatlan mennyiségű vitorláshajó látványa.

2017-ben a Dél-Amerikából látható teljes napfogyatkozás már a kanapén heverve interneten is követhető volt. A NASA adatai szerint Európából legközelebb 2026. augusztus 12-én lesz megfigyelhető ilyen esemény (Spanyolország és Izland területéről), majd rögtön utána 2027. augusztus 2-án (Spanyolország és Gibraltár területéről).

Aki nem akar utazni, itthonról élőben szeretné látni a „műsort”, igen csak fiatalnak kell lennie, ugyanis Magyarországról (Ausztria, Németország és Svájc mellett) legközelebb 2081. szeptember 3-án lehet a jelenséget megfigyelni. (Jó hír viszont, hogy akkor kb. 5 perc 33 mp-ig lesz majd látható!)

Mindazoknak, akiket érdekel a téma, olvasásra ajánlom Dr. Szepesi János korabeli cikkét.

Érdekesség: Ezen a napon a 20. század utolsó teljes napfogyatkozásának alkalmából Pécsett, a régi (azóta lebontott) planetárium udvarán elástak egy időkapszulát, hogy 2081. szeptember 3-án, az akkori napfogyatkozáskor nyissák ki újra.

Szabó Szilvia

Forrás: mta.hu, wikipédia

A képek a Flickr szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezeken a linkeken érhetők el: 1. kép, 2. kép.

 

2018.08.11