1824-ben a négy legidősebb Brontë nővért beíratták a Cowan Bridge-i Clergy Daughterʼs School iskolába, ahol mostoha körülmények között kellett élniük és tanulniuk. A következő évben Maria és Elizabeth, a két legidősebb nővér megbetegedett, és rövidesen meg is haltak. Ezután Charlotte és Emily is otthagyta az iskolát. A lányok hamar megkedvelték az irodalmat, sokat olvastak. A négy unatkozó gyermek otthon sajátos játékkal ütötte el az időt: képzeletvilágot teremtettek, szigeteket, országokat, saját néppel, történelemmel, törvényekkel. Mivel gondosan lejegyezték őket, számtalan teleírt füzet őrizte a fantáziabirodalmak emlékét.

A vidéki lányok egyetlen lehetősége az volt, ha nevelőnőnek állnak, vágyuk egy saját iskola volt. 1835 és 1845 között tapasztalatokat gyűjtöttek: 1837 októberétől Emily hat hónapon át dolgozott Miss Patchett női akadémiáján Law Hill Hallban. Egészségét a 17 órás munkanap nagyon megviselte, ezért 1839 áprilisában hazatért. Ezután otthoni lányként a főzést, a vasalást és a takarítást végezte. 1842-ben Emily és Charlotte Brontë Brüsszelbe utazott franciát tanulni, előbbi tíz hónap után hazatért, nővére még egy ideig tanított az intézetben, és szívében egy tanára iránt érzett életre szóló, be nem teljesült szerelem emlékével ment vissza Angliába.

A család nagy reménysége Branwell, a fiútestvér volt, ám hamar szertefoszlott a vágy, hogy sokra viszi: állásából kirúgták, inni kezdett, és az ópium rabjává vált. A lányok iskolájába egyetlen tanuló sem jelentkezett, így kénytelenek voltak letenni tervükről. Édesapjuk látása egyre romlott, majd 1846-ban Manchesterben átesett egy hályogműtéten, és szerencsére majdnem teljesen visszanyerte a látását.

A Brontë nővérek már kora gyermekkoruktól kezdve írtak verseket és apróbb történeteket, amelyekből 1846-ban ki is adták első könyvüket a saját költségükön férfi álnéven: Charlotte Currer Bell, Anne Acton Bell és Emily Ellis Bell pszeudonima alatt. Azonban csupán két példány kelt el belőle. Emily Brontë egyetlen regénye 1847-ben jelent meg, s bár akkor még nem aratott komoly sikert, mára a világirodalom kiemelkedő darabjaként tartják számon. Az Üvöltő szelek (Wuthering Heights) történetének középpontjában egy halhatatlan szerelem áll, mely a mindent elpusztító gyűlöletből és a mindent feláldozó szeretetből fonódik össze.

Az Üvöltő szelek világirodalmi jelentősége páratlan. Első magyarra fordítója, Sőtér István „eszményi regénynek” nevezte, mert „az ábrázolás olyan szerencsés, majdnemhogy véletlen teljességét nyújtja, mint Dosztojevszkijen kívül alig valaki”. Véleménye szerint „az Üvöltő szelek a XIX. századi angol irodalom legdémonibb műve”. Magyarul először 1940-ben, az Athenaeum Kiadónál jelent meg, később 1997-ben Borbás Mária fordításában az Európa Könyvkiadónál, majd egy harmadik fordítással, Feldmár Terézia munkájaként az Ulpius Háznál 2007-ben.

Számtalan filmadaptáció készült belőle: az elsőt A.V. Bramble készítette 1920-ban, a mindmáig leghíresebb feldolgozást pedig William Wyler 1939-ben Laurence Olivier-vel, Merle Oberonnal és David Nivennel a főszerepben. Az 1970-es adaptációban Timothy Dalton nyerte el Heathcliff szerepét. 1985-ben a franciákon, majd 1988-ban a japánokon volt a sor, hogy elkészítsék a maguk Üvöltő szelek változatát. 1992-ben készült el a Peter Kosminsky rendezte változat olyan sztárokkal, mint Ralph Fiennes és Juliette Binoche. A nagyvásznon kívül számos tévés feldolgozás is született, az elsőket a BBC készítette: 1948-ban és 1962-ben a tévétársaság filmet forgatott a könyvből, 1967-ben négyrészes, 1978-ban pedig ötrészes sorozatot. 1998-ban a London Weekend Television készítette el a maga verzióját, 2003-ban pedig az MTV nyúlt a témához.

Mint a nővére, Emily Brontë is elég sokat betegeskedett. 1848 szeptemberében, a bátyja temetése alatt megfázott, tüdőgyulladást, majd tuberkulózist kapott, de minden orvosi kezelést elutasított. 1848. december 19-én halt meg. St. Michael és az All Angels családi templomában helyezték örök nyugalomra Haworthban.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, bezzeganya.reblog.hu, Taxner-Tóth Ernő : A Brontë-nővérek világa. Budapest : Európa Könyvkiadó, 1984.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.