Mikes Kelement (1690–1762) II. Rákóczi Ferenc íródeákjaként ismerjük. Kevesen tudják, hogy életének nagy részét idegen földön töltötte, mégis tisztán megőrizte anyanyelvét. Ezen a nyelven szól hűségének örök emléke, az a 207 levél, amelyet a nagy fejedelem oldalán Rodostóban írt. A kordokumentumokként szolgáló leveleken túl a népi emlékezetben is megőrződött alakja. A rodostói kakukk című monda éppen a szülőföldhöz való ragaszkodásról mesél. A zágoniak még tudják merre volt szülőháza, amelynek valószínűsíthető maradványait 1904-ben ásták ki, emlékoszloppal jelölték meg, ezzel kultuszt teremtve Mikesnek Háromszéken. Az ott álló két terebélyes tölgy védett természeti értéket képvisel, amelyeket a nép csak Mikes-tölgyfái néven emleget. A szájhagyomány szerint a fákat még Mikes Pál, Kelemen édesapja ültette.

A helyiek nem csak Mikes emlékét, hanem az ott álló tölgyeket is gondosan védik. A sok vihart megélt egyik faóriás mára már kiszárad, de felismerve hihetetlen történelmi értékét „új életet” szánnak neki, fellendítve a környék turistaforgalmát a zarándokok célpontjává tennék. A feladatot Mónus Béla budapesti fafaragóra bízták, aki Mikes nagy tisztelőjeként már két emlékművet is készített a 18. századi mester tiszteletére. Az egyik Zágonban, a Mikes-Szentkereszty-udvarház parkjában látható 1999 óta. Érdekessége, hogy az egyik Mikes-tölgy viharban letört ágából készült. Másik műve, szintén az író tiszteletére, Rodostó központi parkjába került a Rákóczi Szövetség segítségével.

A művészt eredetileg egy szobor kifaragására kérték, de ő meggyőződve a fa üreges belsejéről egy kis kétszemélyes kápolnát álmodott az öreg tölgy törzsébe. Erről így nyilatkozott:

„Ha tömör lett volna a fa, belsejéből egy szobrot alakítottam volna ki. De szinte azt mondom, így jobb, inkább örülök, hogy üreges, így különlegesebb lesz a tér. Egy gyűjtőpont lehet, ahová az elszármazottak eljöhetnek feltöltődni. De a visszacsábítás épp aktuális, hívó szó lehet például a magyarországi kitelepedést választóknak is.”

Jelenlegi munkájáról a következőket vallja az alkotó:

„Varázslatos érzés bejutni egy több évszázados történelmi fa belsejébe, különleges a tér, a kisugárzás. Olyan kis meghitt tér kialakítására törekszem, ahova két ember beférhet, akinek dolga van egymással. Azokra gondolok, akiknek közös a múltjuk, vagy voltak egymással gondjaik, esetleg a jövőjüket tervezik együtt, például az ifjú párok itt is kimondhatják az igent. Ebben a térben, a külvilágtól elzárva a jövőjüket megalapozó gondolatok is születhetnek. De azt is elképzelem, hogy válófélben lévő párok itt elmondhatják egymásnak panaszaikat, kereshetik a békességet, és adhatnak maguknak egy újabb esélyt.”

Ez a tér szó szerint közel hozza az embereket egymáshoz.

A fa mindig is az egyik legfontosabb növény volt az ember életében. Tisztítja a levegőt, a vizet, oltalmat nyújt, pihenést kínál. A népi bölcsesség pedig úgy tartja: Első palotád volt rengő bölcsőd fája, utolsó házad lesz koporsód deszkája.

Ez az alkotás most nem kimondottan Mikesnek állít emléket, hanem inkább elmélyülésre alkalmas helyet szeretne teremteni, ahol az ember visszatalálhat a gyökerekhez. Mikes szellemiségében inkább azok számára lehet zarándokhely, akik elszármaztak, elmentek, hiszen ő egy emberöltönyit töltött országától, családjától távol.

A művész egyébként kívülről és belülről is megmunkálja a tölgyfát. Néhány kisebb fülkét alakít ki az épen maradt fatörzsben, amelynek vastagsága 15 centi körüli. Ezekbe a fülkékbe ülteti bele a fa saját hulladékából készített szobrocskákat, szakrális figurákat, idegen anyagot nem használ az alkotáshoz. Valójában semmi nem veszik el a fából. A leszedett kéregből egy sepsiszentgyörgyi mester készít emléktárgyakat.

Az alkotó elmondta, hogy a fa konzerválásáról és megerősítéséről is gondoskodott. A tölgy aljába mély gödröt ástak, és betont öntöttek bele, amely a gyökerek alá is bejutott. A törzset vasakkal rögzítették, amelyek akkor sem engedik kidőlni a fát, ha a gyökerek elkorhadnának. A felső részt gomba- és penészölő szerrel, felületvédő festékkel is kezelik.

A művész szeptemberre tervezi a munka átadását. A másik, még élő tölgyfát egy fadoktor veszi kezelésbe, aki kb. 50 évvel tudja ezáltal meghosszabbítani annak életét.

MTI/- SzaSzi -

Forrás: MTI, kronika.ro, 3szek.ro

A kép a Flickr szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken érhető el.