A különböző helyszíneken (a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán, a Kisfaludy Teremben, a II. János Pál téren, a Vaskakas Művészeti Központban) közel félszáz produkciót láthattak az érdeklődők. A hagyományoknak megfelelően a táncstílusok széles palettája képviseltette magát, a klasszikus balett műfajtól a néptáncon át a kortárs táncokig hazai és külföldi társulatok előadásában. Idén is igyekeztek bemutatni a magyar és a közép-európai táncélet elmúlt évének keresztmetszetét.

Kiss János, a Győri Balett igazgatójának törekvése így szólt: „Az idei rendezvény megizmosodott, sűrű programjaival átfogó képet nyújt a táncélet elmúlt évéről, speciális applikációkkal városi táncvadászatra invitálja az Y és Z generációt, szimpóziummal köszönti a 70 éves Magyar Táncművészek Szövetségét, és szabadtéri bulikra csábítja a mozdulni vágyókat.”

A nagyszínpadon Velekei László PianoPlays című koreográfiája volt a fesztivál nyitóestjének első előadása és egyúttal győri premierje. Zenei alapot Balázs János zongoraművész Liszt- és Wagner-átiratokból álló játéka adott. A darab ősbemutatója május 18-án volt a Müpában.

Az idei program – sokunk örömére – bővelkedett a néptáncos programokban. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes rendszeres vendége a fesztiválnak, előadásaikat mindig óriási siker kíséri. A volt Honvéd Táncszínház Magyarország legnagyobb létszámú, 20 párból álló hivatásos néptáncegyüttese. Legfontosabb törekvésük a Kárpát-medence néptánc kincsének bemutatása. Kiegyezés című műsoruk az 1848-49-es szabadságharc eszméinek vérbefojtásával az aradi vértanúk kivégzésétől indul, és az 1896-ban ezeréves Magyarországot ünneplő Millenniumi kiállítás megrendezésével zárul. Az előadásban megjelennek Magyarország néprajzi tájai, s azok parasztsága addig soha nem látott lehetőséget kapott kultúrájuk, életmódjuk bemutatására. Az este, de talán a fesztivál egyik legkedvesebb jelenete volt, amikor a műsor utolsó részében, számos hagyományőrző együttessel kiegészülve, több mint százan jelentek meg a színpadon.

A Magyar Nemzeti Balett egészen különleges vállalkozása Tennesee Williams A vágy villamosa című drámájának balettváltozata, melynek egyik érdekessége Venekei Marianna, az Operaház vezető balettmestere első egészestés koreográfiája, a másik pedig a zeneszerző személye, aki nem más, mint Dés László. A szerzők meghagyták a darabot a Williams-mű eredeti korában és helyszínén, vagyis az 1940-es évek New Orleansában. A főszerepekben három kiváló táncost láthattunk: Balaban Cristina (Blanche), Majoros Balázs (Stanley), Tarasova Kateryna (Stella).

Külföldi vendégként a Kijevi Modern Balett a Bolero és az Eső című két egyfelvonásossal mutatkozott be.

Frenák Páltól megszoktuk már a meghökkentő, egyedi koreográfiákat. A fa­_UN sem lóg ki a sorból, a középpontban lévő felfüggesztett hálórendszer a mozdulatok dinamizmusát segítette elő. Az előadás során hosszú idő után újabb saját szólóval lépett színpadra a koreográfus, aki egyébként táncművészeti karrierjét Győrben kezdte, a Győri Nemzeti Színház színpadán. Az est második részében a Szegedi Kortárs Balett Vivaldi Négy évszak című művének sajátos, balettra írt adaptációját láthattuk. Juronics Tamás és társulata rendszeres vendége a fesztiválnak. A Nagy Kriszta Tereskova Feminizma című forgatókönyve alapján készült felkavaró mű a genderkérdés szélsőséges jelenségeit viszi színpadra.

A Nagyszínpad záródarabja az Experidance folklóralapú, de más táncstílusokat is vegyítő Ezeregyév című darabja volt, amely 2003-as bemutatója óta a társulat mindmáig talán legkedveltebb darabja.

A színház előtti téren a kora esti órákban indultak a koncertek, táncbemutatók. A nyitónapon a Maros Művészegyüttes, majd másnap a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes lépett fel, június 20-án néptáncdélután és -est keretében ugyanitt a Lippentő és a Csobolyó, valamint a Regős Táncműhely állt színpadra, a produkciók után táncház várta az aktív látogatókat.

A Kisfaludy Terem és a Vaskakas Művészeti Központ hagyományosan a fiatal alkotóknak, kortárs daraboknak adott helyet. A számos produkcióból hármat emelnék ki. A Budapest Táncszínház táncművész-koreográfusa, Sághy Alexandra a Három nővér című alkotását mutatta be a fesztiválon. Az átirat szereplői jellegzetes csehovi hősök, a reménytelenség, kiúttalanság, a jobb élet utáni vágy teszik a mondanivalót örök érvényűvé.

A néptáncprodukciók közül itt kapott helyet a műfajon belül számomra legnagyobb élményt nyújtó Apám tánca című előadás. Az Udvarhely Néptáncegyüttes nagyrészt Kis-Küküllő és Maros mente táncait felvonultató táncestjén rendhagyó módon, erdélyi költők (Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor) családi kötelékekről, kapcsolatokról, valamint a hagyományápolás fontosságáról szóló verseit is hallhattuk, amelyek kellő arányban voltak jelen, illeszkedtek a tánchoz, erősítették annak mondanivalóját.

A Győri Balett táncművésze, Sebestyén Bálint első koreográfiája Szophoklész i. e. 442-ben íródott Antigoné című drámája, mely a hit, a testvéri szeretet, a hazaszeretet témaköreit járja körbe. Az előadást a Vaskakas Művészeti Központban rendezték meg.

A gyerekek sem maradtak program nélkül. Természetesen idén is megrendezték a Vaskakas Művészeti Központban – immár negyedszer – a Gyermek Táncfesztivált, ahol a legfiatalabbak aranybabbal szavazhattak a számukra legkedvesebb előadásra. Versenyben volt a tavalyi győztes, a PR-Evolution DC a Holle anyóval, a Pécsi Balett a Hófehérke és a hét törpével, a Bozsik Yvette Társulat a Csizmás Kandúrral és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a Pöttöm Palkóval. A színházi előadásokat gyerekeknek szóló koncertek egészítették ki a II. János Pál téren.

Speciális telefonos applikáció letöltésével különleges, egyszeri produkciókban lehetett részünk. Az áramlás témáját húszperces performanszokban dolgozta fel hét alkotó vagy alkotói közösség.

A táncfesztivál megunhatatlan, idén is mindenki megtalálhatta a számára érdekes programokat, legyen az könnyed szórakozást, vizuális élményt vagy lelki elmélyülést nyújtó előadás. Találkozzunk jövőre ugyanitt!

Galambos Krisztina
Fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: XIV. Magyar Táncfesztivál és IV. Gyermek Táncfesztivál

111 kép