A rajta lévő fésű talán arra volt jó, hogy a vágóél előtt elrendezze az összegubancolódott gyapjúszálakat. Így lehet, hogy gyorsabban ment vele a birkanyírás. Amit már meglehetősen régóta művel az emberiség, hogy gyapjúfonalat vagy éppen nemezt állítson elő a juhok szőréből. Birkát pedig, mint az egyes ázsiai primitív domborművek, sziklába karcolt ábrák is mutatják, már Krisztus előtt 7000 évvel tenyésztett az ember. Hogy mikor és hogyan fedezte fel a szőrében/gyapjában rejlő nagyszerű lehetőségeket, azt nem tudni. Az biztos, hogy a nomád népek már a kezdetektől fogva használták ruházkodásra, no és a hajlékaik elkészítésére – nemez formájában.

Az első időkben arra kellett figyelni, hogy az alul lévő finom piheszőrt, amiből előállították a fonalat, el tudják különíteni a durva felszőrtől, amiből esetleg ecsetet lehet készíteni. Aztán addig kereszteztek, kísérleteztek, míg meg nem jelentek a merinói juhok, amiket állítólag a föníciaiak hoztak el Kis-Ázsiából Hispániába. Ide aztán megérkeztek a rómaiak is, akik révén máshol is felbukkant a csak piheszőrt növesztő fajta. A nomádok, köztük a magyarok is, még egészen sokáig a durvább szőrű rackajuhokkal dolgoztak, mígnem 1773-ban, jókora késéssel Magyarországon is megjelent a merinói fajta. Aztán míg egy rackának 30 és 60 mikrométer között van valahol egy szőrszála, addig a merinóinál ez 16 és 30 közötti értéken áll meg. Viszont a racka jobban bírja a gyűrődést, jóval igénytelenebb, mint könnyen beázó, koszolódó bundájú rokona.

A birkanyírást, amikor eme fésűs ollót is bevetették, április és június között kell elvégezni, mert különben megkukulnak a birkák nyáron a 3-12 kilogramm bunda alatt. Amit aztán a birka viszonylag finom bőrére vigyázva az ilyen élesre fent karikás rugós ollókkal szoktak megoldani. Előtte mindig meg is fürdetik az ekkor nagy szemeket meresztő állatokat, mert így némi zsír és szennyeződés azért mégis csak eltávozik a keratin nevű fehérjéből felépülő szőrből. Aminek 30-75 százaléka alkalmas aztán arra, hogy fonalat, majd mondjuk pulóvert készítsenek belőle.

Címlapkép: Finta Múzeum CC BY-NC-ND

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu