Meg kell ismerünk Dévény történetét, hogy ez által is többet tudjunk a magyar történelemről. Mert mégiscsak a magyarok raktak kőből várat ide a fából összerótt morva fejedelmi központ helyére. Persze először nem a morvák, hanem a kelták építkeztek a Dunába torkolló Morva felett álló majd 300 méteres hegytetőn, a Kis-Kárpátok lábánál. Ahol aztán a mostani Hainburgot lakó római katonaság is tanyázott, mert a rómaiaknak szokásuk volt a Duna jobb partján húzódó limesszel szemben is erődítményeket emelni, mint az tették Óbudával átellenesen, a mostani Dagály fürdő helyén is. Aztán a rómaiak is elmentek, homályos évtizedek, századok jöttek e térségre. Az avarokat a frankok verték le, miközben északról megérkeztek a szlávok, jelesül a morvák is. Ők a frank birodalom árnyékában, vazallusként építgették országukat, miközben igyekeztek a germán fennhatóság alól szabadulni. Így gondolkodott a Dévényben központot építő Rasztiszláv herceg is, akit végül Német Lajos királynak kell erővel ismét a keleti frankok iránti hűségre törnie. Lajos elfoglalta Dévény favárát is, majd a leckéből nem tanuló Rasztiszlávot 870-ben megvakíttatta, aki egy kolostorban lelt menedékre.

Skoflek István diáin a létező szocializmus idején (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

Helyette I. Szvatopluk lett az ura a vidéknek, aki szintén az önállóságra hajtott, de aztán nem várt, de annál meghatározóbb tényezőként megjelentek a történetben a honfoglaló magyarok is. Így aztán Szvatopluk gazdagabb lett egy fehér lóval és annak aranyos szerszámával, mi pedig egy országgal. A kőből épült Dévény első említése 1271-re tehető, mikor is II. Ottokár cseh katonái szállják meg, és innen indulnak Pozsony ellen. Ottokártól ugyan IV. László királyunk szabadítja meg a Habsburgokat, de ez nem akadályozza meg az utóbbiakat abban, hogy 1301 és 1323 között meg ne szállják Dévényt. Aztán jött Károly Róbert, és a kétfejű sasnak innen is menni kellett, de ez a „madár”, amikor csak tudott, visszajött ide is. És jöttek mások is, új urak Dévénybe, akik zálogba vették/csapták a várat. Az 1410-es években Garai Miklós nádor váltja meg, birtokba is kerül itt 1419-ben, és palotát is emel. A bécsi Ferdinánd király később Báthori István nádornak adja, de kihal a család. Utána jön Keglevich János, aki szintén zálogba csapja, végül a tulajdonosváltozási káoszt 300 évre, 1635-től a Pálffy család stabil uralma váltja fel. Akik aztán nem sokat törődnek ezzel a szerzeménnyel, jól elvannak pesti, prágai, pozsonyi, bécsi, vöröskői és más kastélyaikban, palotáikban. A vár pedig pusztul, így 1809-ben a megszálló franciák már kevés lőporral is fel tudják robbantani a nekik nem tetsző falakat.

Skoflek István diáin a létező szocializmus idején (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

1896-ban aztán Thaly Kálmán hét nagy emlékműve közül az egyik, egy oszlopon álló, kardját a kezében maga mellett leengedve tartó ősmagyar vitéz szobra kerül ide a romok fölé. Amit aztán Trianon utáni új urak, a csehek 1920-ban nagy nehezen felrobbantanak.

Címlapkép: A Duna fölé magasodó szirt (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu