Szörényi Levente Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész vendégszereplésére pillanatok alatt elkapkodták a regisztrációs jegyeket. Bár Stumpf András könyve három évvel ezelőtt jelent meg, az Illés együttes frontembere nem múló népszerűségnek örvend. A Hangraforgó Klub különkiadásának keretében megrendezett fellépés bevezetéséül két megzenésített vers szólalt meg: Faggyas László Szőke István Atilla versének általuk megzenésített változatát adta elő, mely a Pilisbe kalauzolt bennünket, míg F. Sipos Bea gyönyörű énekhangjával ejtette ámulatba a publikumot, a reformáció ötszáz éves jubileumának apropójaként született költeményüket tolmácsolta művészi kivitelezésben. Ez a szerzemény Wittenbergben első díjat kapott.

Ezt követően a Miskolci ILLÉS EmlékZenekar akusztikus műhelyének vezetője, Füvessy Norbert beszélt Levente és az együttes kapcsolatáról. A M.I.E.Z. 2005-ben jött létre, az együttesből csupán két tag jött el a győri könyvtárba, hiszen az egész zenekar nem is fért volna el a színpadon. A vendég Szörényi Leventével Mező István beszélgetett, hogy az est folyamán kibontakozhasson a zeneszerző-előadóművész eddigi életművének története, családi kapcsolatai.

1945. április 26-án az ausztriai Gmundenben felsírt egy újszülött, ezzel pedig egy olyan pálya vette kezdetét, melynek elején nem senki nem sejthette, hogy a magyar beat egyik forradalmára látott napvilágot a személyében (angol „kollégái”, akiket majd Beatles néven ismer meg a világ, ekkor óvodáskorukban jártak). A családot a sors vetette Ausztriába, a rokonság a világban szerteszéledt. Keresztneve, miként testvéréé is, nézeteltérések forrása lett: miért kaptak pogány nevet? (Szabolcs ősmagyar személynév, Levente pedig Vazul egyik fia volt, aki nem vette fel a keresztséget.) Az előadás képekkel illusztrálta az önazonosság tudatosulásának korai megnyilvánulását, azt az averziót, melyet Leventéből a testvérével azonos szabású és anyagú ruhaviselet váltott ki („Szabolcs az Szabolcs, de én, Levente más vagyok”).

Élete első fél évét töltötte szülőhelyén, 1945 őszén aztán a család hazatért. Budapesten laktak, a fiúk szobra kerültek. Itt egy mandolin zenekar tagjai lettek egy ambiciózus tanárnak köszönhetően, Szabolcs hamar megismerkedett a hegedűvel. Levente Vácott, a piarista gimnáziumban járt ki két évfolyamot, nagyon szigorú tanárai voltak, az érettségi vizsgát azonban már Pesten, a Könyves Kálmán Gimnáziumban tette le.

Ez az éra a technikai megújulás időszaka volt. A zenében is új szelek fújdogáltak, s mind erősebbé váltak. A tánczene világában érződött a trendforduló, az akkori szakemberek szerint a jövő az elektromos gitáré lesz. Egyre kedveltebbé lettek a tengerentúli slágerek, ritmusok, előadók. Először az amerikai jazz, majd a rock and roll, Louis Armstrong, Duke Ellington, Elvis Presley, Cliff Richard és társai lopták magukat be a vasfüggöny mögötti fiatalság szívébe, majd jött a Beatles: 1962-ben jelent meg a Love Me Do című kislemezük, hogy aztán rohamosan kövessék a többiek.

Ez a zene egy új generáció életérzését tükrözte, akik szembekerültek a hagyományos – apáik társadalmának – konvencióival. A később „Nagy generációként” emlegetett korosztály döngette a hagyományok falát. A beatzene az afrikai, európai folklór búvópatakjaiból merítkezett, hogy egy új szintézist alkosson. Menő volt a fiatalok körében angolul énekelni, természetesen a nyugatról hallott számokat. Levente és társai sem voltak ez alól kivételek, sőt, ő különös tehetséget árult el. Még az ötvenes években született a Protonok tánca, mely egy zenekari szerzemény. Bergendy fedezte fel őt, innen pedig hamarosan már egyenes út vezetett az Illés megszületéséhez.

A család nagyszerű rajzkészséggel rendelkezett, az együttes emblémáját édesapja tervezte. Az öt kottafej a zenekar tagjaira utal, a szekér Illés prófétára, tehát némi vallási töltetet is hordoz a logó. Klubjuk a várban volt, történelmi kuriózum, hogy itt egykor felmenőjük pénzügyi államtitkárként dolgozott. A hatvanas évek némi enyhülést hoztak, az Aczél György-i három T (támogatás, tűrés, tiltás) kategóriarendszerében a műfaj tűrtnek számított. A Táncdalfesztiválok aztán elfogadottabbá tették ezt a zenét, díjak sokasága fémjelezte az együttes diadalútját. Amikor még a nógrádverőcei táborban magyarul énekelték a frissen megkomponált számaikat, az ismerősök bukást jósoltak, aggodalmuk azonban nem igazolódott.

A Szörényi-Bródy zeneszerző-szövegíró páros hamarosan országosan ismertté vált, Koncz Zsuzsának is számos sikerszámot írtak. A férfi együttesek (Illés, Omega, Metro és társaik) mellett feltűntek a női „beatnikek”, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, akik szintén számos táncdalfesztivál trófeáival lettek gazdagabbak, valamint egyéb hivatalos elismerésben is részesültek. Ezekben az években Szörényiék ontották a sikerszámokat, melyekből a vendégzenekar játszott részleteket a rendezvényterem színpadán. A Még fáj minden csók, Az utcán, a Nézz rám, a Miért hagytuk, hogy így legyen, az Amikor én még kissrác voltam, az Elvonult a vihar, a Little Richard – s még hosszan lehetne sorolni – kitörölhetetlenül megmaradt a kortársak emlékezetében.

A filmek sem maradtak el, 1967-ben született az Ezek a fiatalok című alkotás, másik jelentős filmjük pedig a Szép leányok, ne sírjatok (1970), de feltűntek Az oroszlán ugrani készül című alkotásban is a mozivásznon (1969). A remekül megkomponált dalok sokszor mély társadalmi mondanivalóval társultak: Láss, ne csak nézz; Nem akarok állni (ha futnak a percek, nem akarok állni, mikor fordul a Föld), de a Ne gondold című szám, a Szemétdomb, a Jelbeszéd című zeneszámok is gondolkodásra késztetnek.

Népszerűségük egyre nőtt, de átmeneti eltiltással is szembesülniük kellett, mikor nyugat-európai turnéjukon a BBC-nek negatívumokat is nyilatkoztak (az illetékesek úgy tudták, hogy a Szabad Európának, és ez a hatalom szemében vörös posztónak számított). A hetvenes évektől új zenekarban építette karrierjét, a Fonográfban: itt is gyönyörű dalok születtek, gondoljunk Az első villamos líraiságára, de szerepeltek a Kenguru című filmben is (1975).

Időközben zenei horizontja is kitágult, hatalmas művekig jutottak el, amelyből kiemelkedik az István, a király című rockopera, melyet már játszik a Győri Nemzeti Színház. Szörényi Levente a zenén kívül az őstörténet szerelmese, ezen a téren kutatásokat is végez, a Holdvilágárok alapítvány tagja, temetői ásatások részese, igyekszik a leleteket egy összefüggésrendszerbe ágyazni. Vendégünknek harmadik szenvedélye pedig a szőlő, amely egy fiának vett telekkel kezdődött, erről is részletesen mesélt.

Mindezeken kívül bemutattak egy DVD-t, illetve egy bakelitlemezt, valamint Levente vallott a jazz iránti kötődéséről, a fesztiválokon való részvételről is. Az est rendkívül hangulatosan telt, a termet betöltő közönség a zenekarral együtt énekelte ifjúkora slágereit.

Csiszár Antal
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja, valamint Bögi Tamás (58-59. kép)

Fotógaléria: Szörényi – A Hangraforgó Klub zenés könyvbemutatója a győri könyvtárban

59 kép