Apja, Richter Antal (Anton Richter) osztrák születésű híres zenész. Az Esterházyak együttesében muzsikált, majd Győrbe költözött, ahol megalapította és vezényelte a Győri Filharmonikus Zenekar jogelődjét. Elsőként mutatta be a városban Haydn Az évszakok című oratóriumát és Mozart Così fan tutte című operáját. Ő alapította a Győri Férfidalegyletet is, amely számára több művet írt. Felesége egyik tanítványa, a későbbi híres operaénekes, Csazenszky Jozefa volt, aki fellépett Wagner Tannhäuser című operájának bécsi premierjén is. Első gyermeküket, Jánost (Johannes Isidor), először szülei tanították zenére. Nemcsak, hogy örökölte a zenei tehetséget, de csodagyereknek is mondhatjuk. Hiszen ötévesen már üstdobon játszott egy zenekarban, hétévesen apja helyett orgonált a misén, kilencévesen édesanyját kísérte zongorán.

Amikor Richter Antal 1854-ben váratlanul meghalt agyvérzésben, özvegye megélhetési gondok miatt Bécsbe költözött, szólóénekesnőként bejárta egész Európát. Énekpedagógusként olyan új módszert dolgozott ki, amely egyesítette az olasz és német technikát. Közben János fia a Löwenburg-konviktusban (a Wiener Sängerknaben iskolája) tanult, itt fedezték fel abszolút hallását. A gimnázium után, 1860-tól 1865-ig a bécsi konzervatórium növendéke lett, hegedűt, kürtöt, zeneszerzést és vezénylést tanult. Mire végzett, a hárfa és az oboa kivételével valamennyi hangszeren játszott. Ennek később jó hasznát vette: ha karmesterként a próbán elégedetlen volt valamelyik szólammal, maga játszotta el, hogy mit is szeretne hallani. Később több színház zenekarában játszott egyidejűleg, több hangszeren. Megismerte Richard Wagner zenéjét, és lelkes híve lett.

1865-ben a győri Ének és Zeneegylet felkérte szeptember 19-i hangversenyük vezénylésére. A Radó-szigeten álló akkori színházban zajlott az esemény, amelyen először lépett pódiumra karmesterként. Erről a koncertről írta Dirigir-Buchjában: „Néhány vezénylési kísérlet után, amelyek a bécsi Konzervatóriumban (és néhány templomban) történtek, életem első nyilvános hangversenyét szülővárosomban, Győrben vezényeltem.”

1866-ban beajánlották Wagnerhez, akinek A nürnbergi mesterdalnokok kidolgozásához volt szüksége hozzáértő segítségre. Richter 1866 őszétől dolgozott Wagnernél a svájci Tribschenben, s harmonikus munkakapcsolat, majd közeli barátság alakult ki köztük, ami mestere haláláig megmaradt. Az ott töltött egy év alatt találkozott Liszt Ferenccel is. Amikor a müncheni udvari opera 1868-ban a Mesterdalnokok bemutatására készült, a vezető karmester Hans von Bülow mellett Richter segédkezett. Ezután röviddel Richter is vezényelni kezdett, majd – miután Bülow távozott – „királyi zeneigazgató” lett. Ezt követően a brüsszeli Théâtre de la Monnaie a Lohengrin bemutatójával bízta meg, s a bemutató 1870. március 2-án nagy sikert hozott.

1871-ben a pesti Nemzeti Színház másodkarmestere lett, de ez a funkció valójában vezető karmesterséget jelentett. Első színpadra állított operája Wagner Lohengrinje volt. Fölényes szakmai tudásával, kapcsolatteremtő képességével kiváló teljesítményt ért el, előadásai hatalmas sikerrel jártak. Átvette a megszűnés határán lévő Filharmonikusok vezetését, és a saját költségén hangversenyeket szervezett számukra. Négy évet töltött Pesten, s ezalatt huszonhat zenekari hangversenyt adott, ami a főváros zenei életének csúcsát jelentette. Elsősorban Beethoven, Wagner és Liszt műveket játszottak, a színházban pedig Wagner bemutatókat tartott. 1873-ban ő vezényelte Liszt Krisztus-oratóriumát, a mester ötvenéves művészi jubileumán. Tagja volt a Zeneakadémia felállítását előkészítő bizottságnak is.

A sikerek ellenére a sajtó időnként támadta, „nemzetietlennek” tartották, mert úgy vélték, hogy mellőzi a magyar zenét. Richter emiatt 1875 áprilisában elhagyta Budapestet. Elutazása előtt ismerkedett meg későbbi feleségével, Szitányi Máriával, aki – akárcsak apja és édesanyja esetén – tanítványból lett feleség, esküvőjük még Budapesten volt. A házaspárnak a későbbiekben négy lánya és két fia született.

1875. május 1-jén a bécsi Hofoper, majd emellett ősztől a Bécsi Filharmonikusok vezető karmestere lett. 1880-tól ő vezette a Gesellschaft der Musikfreunde zenekarát is. Sikerei megkérdőjelezhetetlenné tették szakmai tekintélyét, még a rettegett kritikus, Eduard Hanslick is elismerte munkásságát. Bécsben töltött csaknem negyedszázadát a Bécsi Filharmonikusok emlékkönyve egyszerűen csak aranykornak nevezi.

Bécsi elfoglaltsága ellenére elvállalta – Wagner ragaszkodott hozzá – A Nibelung gyűrűje tetralógia betanítását és vezénylését Bayreuthban, a frissen elkészült Festspielhaus felavatásakor. A Bayreuthi Ünnepi Játékok elindításakor az első előadásokra 1876. augusztusában került sor Richter János vezénylete mellett, hatalmas sikerrel. Wagner halála után is rendszeresen fellépett Bayreuthban, a Ringet és A nürnbergi mesterdalnokokat mindig ő vezényelte.

1877-ben járt először Angliában, ahova sikerei nyomán rendszeresen visszahívták, gyakran évente kétszer is. Tekintélye hatalmasra nőtt a szigetországban, és 1885-ben a birminghami zenei fesztivál állandó vezetője lett. Még ugyanebben az évben díszdoktorrá választották az Oxfordi Egyetemen. Később, 1903-ban a manchesteri egyetem is díszdoktorává avatta.

Neves és később híressé vált szólisták sorával dolgozott együtt: Liszt Ferenc, Anton Rubinstein, Ferruccio Busoni, Wilhelm Backhaus, Flesch Károly, Fritz Kreisler, Hubay Jenő, Eugène Ysaÿe, Pablo Casals, Dohnányi Ernő, Eugen d’Albert.

1896-ban Erkel Sándor, a Budapesti Filharmonikusok vezetője megbetegedett, Richtert kérték fel az 1896/97-es évad levezénylésére. Amikor Erkel felgyógyulóban volt, még a következő három évadban is kisegítette őt, felerészben átvállalva a munkát, amiért tiszteletdíjat nem fogadott el. Ezek az évek nagyon megterhelőek voltak a számára, előfordult, hogy egyetlen nap három koncertet adott, s ehhez járultak a külföldi utazások.

1897-ben Gustav Mahler lett a bécsi Opera igazgatója, és a két erős egyéniség nem fért meg egymás mellett. Richtert ekkor a kiváló manchesteri Hallé Zenekar vezető karmesterének kérték fel, és 1899-ben a családja is kiköltözött hozzá, a Manchester melletti Bowdonba. Ekkor ismerkedett meg az akkor még nem túl ismert Edward Elgarral, akinek első jelentős művét, az Enigma-variációkat – és aztán más Elgar-műveket is – sikerrel mutatott be nemcsak Angliában, de Európa más országaiban is, és 1904-ben háromnapos Elgar-fesztivált rendezett Londonban. A Hallé Zenekarral adott koncertjei mellett folytatódott Londonban a már régóta megrendezett Richter-koncertek sorozata, amelynek zenekara 1904-ben úgy döntött, hogy önálló zenekarrá alakulnak. Belőlük született 1904-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar, amelynek első vezető karmestere természetesen Richter lett. A Covent Gardenben a német operák karmestereként is világhírt szerzett. Angliában anyagi helyzete jelentősen javult, így már csak azt vállalta el, ami valóban érdekelte. Azonban még ez is évi negyven koncertet jelentett csak a Hallé Zenekar élén.

Egészségi állapota arra késztette, hogy 1911-ben, hatvannyolc éves korában visszavonuljon. Ekkor elutazott Angliából, helyét a Londoni Szimfonikus Zenekarnál pártfogoltja, az akkor már elismert Elgar vette át. Richter Bayreuthban telepedett le, a város házat adományozott számára. 1912-ben még elvállalt egy bayreuthi fellépést, s akár pályája kezdetén, most is a Mesterdalnokokat vezényelte, mintegy keretbe foglalva pályafutását. 1913-ban, hetvenedik születésnapján Bayreuth díszpolgárává választotta. 1915-ben utoljára látogatott haza Magyarországra, a baracsi Szitányi-birtokra. Ezután – akárcsak apja – agyvérzést kapott, többször is, és az utolsóból már nem épült föl. 1916. december 5-én hunyt el.

Richter János zseniális muzsikus volt, aki többek között karmesteri technikája és magával ragadó kifejezőereje révén került a legnagyobb karmesterek, és általában korának kiemelkedő zenei egyéniségei közé.

Győrből indult, és bár idehaza érdemei ellenére kevésbé méltatták őt, a győriek mindig is büszkék voltak városuk szülöttére. Méltán vált a Zeneművészeti Szakközépiskola névadójává. Szülőháza az Apáca utcában ma is áll, nevét emléktábla őrzi.

Összeállította: Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, MTI, parlando.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.