A regényt 2008-ban British Fantasy Díjra jelölték. A keménytáblás könyv fülszövege így szól: Azoknak a férfiaknak, akik a brit birodalom Terror és Erebus nevű hajóin indultak felfedezőútra, minden reményük megvolt a diadalra: Sir John Franklin 1845-ös felfedezőútján vettek részt – a kor technológiailag legfejlettebb expedícióján –, és ők indulhattak a világon először gőzhajóval a legendás észak-nyugati átjáró felkutatására.

De a hajókat most már majdnem két éve csapdában tartja a sarkvidéki jég. A szén és az élelem kezd kifogyni. Ugyanakkor nem a fehér, de folyamatosan átformálódó táj, a dermesztő hideg vagy a készletek felélése jelenti a legnagyobb fenyegetést a tengerészekre, sőt, még csak nem is az, hogy a hajóikat szép lassan összezúzza az óceán engesztelhetetlen ereje.

Nem, egy sokkal félelmetesebb veszély is leselkedik rájuk: valami, ami odakint vadászik a jeges sötétségben, ami követi a hajókat, és egyesével végez a legénység tagjaival, akiket megcsonkít és felfal. Egy névtelen valami, ami sehol sincs, és mégis mindenhol ott van: a tőle való rettegés az expedíció legnagyobb ellensége.

Amikor maga Franklin is borzalmas halált hal, Francis Crozier kapitányra hárul a feladat, hogy átvegye az irányítást, és egy utolsó, elkeseredett próbálkozást tegyen arra, hogy kimenekítse a legénység maradékát dél felé, a jégen át. Egy eszkimó nő is velük tart, aki nem tud beszélni. Lehet, hogy ő lesz a túlélésük záloga – vagy a haláluk okozója. És miközben a skorbut, az éhség és az őrület sorra szedik az áldozataikat, a jégen leselkedő borzalom is egyre vakmerőbbé válik, Crozier és az emberei attól kezdenek tartani, hogy nincs menekvés…

A történelmi háttér

Az expedíció, amelynek célja az északnyugati átjáró végighajózása volt, Sir John Franklin kapitány vezetésével indult 1845. május 19-én. Az Erebus és a Terror hajók fedélzetén összesen 129 ember utazott. (Angliából még 134-en indultak, de később öt embert elbocsátottak, így a tényleges expedíció 129 főt számlált.) Az Erebuson Franklin volt a kapitány, a Terroron pedig Francis Crozier. Skócia és Grönland érintésével vágtak neki az útnak. Európaiak 1845 augusztus elején látták utoljára a két hajót, amint a Baffin-öbölben arra várakoztak, hogy az időjárás lehetővé tegye a Lancaster-szorosba való behajózást.

Angliában két év telt el úgy, hogy az expedícióról semmilyen hír nem érkezett. Az Admiralitás végül 1848 tavaszán három keresőegységet indított útnak, de egyikük sem járt sikerrel. Mivel a brit közvélemény növekvő aggodalommal sürgette a kutatást, nem adták fel, és 1850-ben már 11 brit és 2 amerikai hajó kutatott az expedíció után. A Beechey-sziget keleti partjánál találták az első nyomokat: három ember sírhantját és használati tárgyakat. A következő információ viszont csak négy évvel később került elő: eszkimók azt állították, hogy a Back folyó torkolatának közelében 35-40 fehér ember halt éhen. A hírt több eszkimó-csoport is megerősítette; egyesek azt is tudni vélték, hogy a haldoklók között kitört a kannibalizmus.

Az expedíció útvonala (kép forrása: Wikimédia Commons)

Az expedíció tagjait 1854. március 31-én szolgálat közben elhunytnak nyilvánították, noha konkrét bizonyítékot csak később találtak. A Franklin-expedíció tisztjei által írt papírokra első alkalommal 1859 májusában leltek rá. Ugyanaz a kutatóegység emberi csontvázakat és különféle használati tárgyakra is akadtak a Vilmos király-sziget partjainál. Későbbi kutatások és az eszkimókkal folytatott beszélgetések során összeállt a tragikus kép az expedíció sorsáról: a felfedezőút tagjai 1845-46 telét a Beechey-szigeten vészelték át. Három ember itt vesztette életét, a többiek 1846-ban továbbhaladtak délnyugati irányban. A hajók 1846 szeptemberében a Vilmos király-sziget közelében a jég fogságába estek, és a következő két telet az emberek a közeli szigeten töltötték. Kilenc tiszt és a legénységek tizenöt tagja halt meg itt; Sir John Franklin, az expedíció vezetője 1847. június 11-én hunyt el, az Erebus kapitánya így James Fitzjames lett. Az életben maradtak azt tervezték, hogy 1848. áprilisában gyalog elindulnak dél felé, a kanadai szárazföldön lévő Back folyó irányába. A lehetetlen vállalkozást egyikük sem élte túl, a legtöbben még a szigetet sem tudták elhagyni.

A XX. században több kutatást is végeztek, hogy a lehető legpontosabban rekonstruálják az expedíció sorsát. Az egyik legfontosabb kutatás Owen Beattie, az Albertai Egyetem antropológus professzorának nevéhez kötődik, aki az 1980-as években a csontokat vizsgálva C-vitamin hiányára, vagyis skorbutra utaló jeleket talált. Ugyancsak ő fedezte fel a csontokon a kannibalizmusra utaló jeleket, valamint az ólommérgezés nyomait.

Az Erebus maradványait robot-tengeralattjárók segítségével találták meg 2014 szeptemberében, a Terror roncsát, majdnem eredeti állapotában pedig két évvel később fedezték fel, 2016 szeptemberében.

A tévésorozat

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A Dan Simmons regénye alapján készült tévésorozat március 29-én indul az AMC műsorán, ráadásul rögtön két epizóddal. A 10 részes sorozatot 2016 márciusában rendelte be a csatorna. A forgatás a horvátországi Pag szigeten és Budapesten zajlott. Fitzjames szerepében Tobias Menzies látható, az expedíciót vezető Franklint az északír Ciarán Hinds alakítja (mindketten szerepeltek a Trónok harcában és a Rómában is), míg Francis Crozier kapitányt Jared Harris (Mad Men – Reklámőrültek). A sorozat producerei között nagy nevek is találhatók, például Ridley Scott vagy David W. Zucker.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com