Ibsen fiatalságát magány kísérte, ugyanakkor minden érdekelte: történelem, természettudomány, irodalom. Szabadidejében rengeteget olvasott és nyelveket tanult. Németül már ebben az időben olvasott, később, amikor német színházakban lett dramaturg, akkor beszélni és írni is jól megtanult. Élete során az olasz, a francia, majd némiképp az angol nyelvet is elsajátította.

Húszéves korában kezdett el irodalommal foglalkozni, még Grimstadt-ban. Főképp gúnyverseket írt a városka pöffeszkedő és jómódú polgárairól, műveit rajzaival is illusztrálva. Az 1848-as szabadságmozgalmakat jogosnak és szükségszerűnek tartotta. Verssel emlékezett meg a magyar szabadságharcról, és verssel szólította fel 1863-ban a svéd és norvég fiatalokat a németektől szorongatott dánok megsegítésére. 1850-ben született első drámája, a Catilina. Mivel a darabot nem sikerült színpadra állítani, a fővárosba, Krisztiániába (ma Osló) költözött. Barátaival 48-as szellemű ellenzéki lapot alapítottak (Illustreter Nyhedsblad). Itt jelentek meg Ibsen versei és drámái, és itt publikálta először a modern színházról vallott nézeteit. 1850-ben bemutatták a Hősök siralma című verses történelmi drámáját.

1851-ben a norvég Nemzeti Színház rendezője lett. Első drámaírói korszakának munkái főképp a norvég történelmi múltból és mondavilágból táplálkoztak. 1852-ben tanulmányutat tett Koppenhágában és Drezdában. 1855-ben mutatták be Östraati Inger asszony című drámáját. A következő évben elkészült a A solhaugi ünnep című műve. 1858-ban megnősült. Később újra Krisztiániába költözött, mert elfogadta az itt alakuló Norvég Színház művészeti vezetői állását. Itt jelentős adósságokat halmozott fel. A színház 1862-ben csődbe ment, így Ibsen pénz és állás nélkül maradt feleségével és kisfiával. Ebben az évben készült el A szerelem komédiája, korai korszakának egyetlen realista beütésű darabja.
Ibsen 1865-ben elhagyta Norvégiát, és Rómába utazott, ahol 1866-ban megszületett első nagy darabja, a Brand, majd következett a Peer Gynt és a Babaszoba (ez a műve Nóra címen lett ismert), mely darabok meghozták számára a világhírt. A Nórát 1883. december 7-én Helena Modrzejewska rendezésében Amerikában is bemutatták a Macauley's Theatre-ban.

Íróként olyan szigorú kritikus, aki az elvetendő helyett nem tud jobbat ajánlani. Idővel többen is anarchistának mondták. De kétségtelenül realista volt. A társadalom támaszai, a Vadkacsa és a Rosmersholm című drámái érthető vádakat fogalmaztak meg a közkeletű hazugságok ellen. Akiknek nem tetszett, azok is kénytelenek voltak elismerni értéküket, még igazságukat is. A Nórában és a Kísértetekben megírta, milyen megalázó és felháborító a nők helyzete. Ezen a férfitársadalom és a nőknek az a többsége, amely nem is akart önálló és egyenrangú életet, világszerte felháborodott. A színházakban botrányok törtek ki előadás közben, a sajtó több helyütt is bűncselekménynek tartotta a drámák megírását, s még inkább előadását. Egy ilyen általános felzúdulás világsikert is jelent, ez pedig sok pénzt hoz.

Közben Ibsen írta az újabb és újabb sikeres darabokat. Realizmusába előbb a naturalizmus, azután a szimbolizmus olvadt bele. Ha közben egy fia felnőtt, hazautazott norvégnak. Az első már politikus volt, a független Norvégia előharcosa, később külügyminisztere.
Az idősödő Ibsen a kései években az öregedés egyre líraibb drámáit adta az irodalomnak. Előbb a Solness építőmestert az öregedő művész és a fiatal leány tragikus szerelméről. Utána a John Gabriel Borkmant, az életében már magát is halottnak tekintő ember haláláról. És végül megszületett a Ha mi, holtak feltámadunk című legköltőibb drámája, a rég elmulasztott szerelem késő bánata.

1899-ben úgy érezte, hogy amit drámában el akart mondani, elmondta. Elbeszélő költeményeket akart írni. A századfordulón agyvérzést kapott, de csak a lábai bénultak meg. Most már otthon élt. Még volt öt éve, írt néhány elbeszélő költeményt. Megérte, hogy Norvégia végre elszakadhatott Svédországtól. A felszabadult haza első külügyminisztere az ő fia volt. Ekkor már osztatlanul ünnepelt költő otthon, író a nagyvilágban. 1906-ban, 78 éves korában halt meg. A Var Frelsers gravlund temetőben helyezték örök nyugalomra.

Ibsen új korszakot nyitott meg a világirodalomban. Az ő nevéhez fűződik a polgári dráma és a realisztikus színjátszás századvégi szintézisének megteremtése, az analitikus drámai építkezésmód tökéletesítése. Magyarországon 1887-ben mutatták be első darabját, szinte minden művét lefordították.

Nagy Mária

Forrás: Wikipédia, literatura.hu, tudasbazis.sulinet.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.