Gyermekkorát Baskíriában, Ufában töltötte, ahol tánctehetségére korán felfigyeltek, tagja lett egy néptáncegyüttesnek. 11 évesen kezdte el balett tanulmányait, 15 éves korában már a helyi opera tánckarában dolgozott. Amikor Moszkvában turnéztak, Nureyev felvételizett a Bolsoj Színház balett-társulatába, 1955-ben pedig már a világhírű leningrádi Kirov Balett iskolájában tanult. Mestere, Alexander Pushkin irányításával három év alatt végezte el a képzést, és rögtön a Kirov Színház szólótáncosa lett (színpadon A hattyúk tavában debütált 1958-ban), így balettkarban sosem táncolt – ezt korábban csak Nyizsinszkijnek engedték meg. Hamarosan ünnepelt sztár lett a Szovjetunióban, ám nehezen viselte, hogy állandó felügyelet alatt állt, külföldiekkel nem érintkezhetett, és három év alatt csak háromszor táncolhatott Leningrádon kívül.

A társulat 1961-es nyugat-európai turnéján Párizsban, a Le Bourget repülőtéren sikeresen megszökött és menedékjogot kért. Tettével a nemzetközi sajtó érdeklődését is felkeltette. A Szovjetunióban hazaáruló lett, édesanyját is csak 1988-ban látogathatta meg. Ezután a párizsi opera balett társulatának lett a szólistája, majd Koppenhágába települt át, hogy együtt táncolhasson Vera Volkovával.

1962-ben a londoni Royal Ballet szólótáncosa lett, Margot Fonteyn az ő kedvéért folytatta tovább a táncot, kettősük húsz évig kápráztatta el a világot. Nureyev a siker egyetlen mércéjének csakis a telt házat tekintette. 1964-ben Bécsben 89 alkalommal tapsolták vissza. Baráti kapcsolatokat ápolt Jacqueline Kennedy-vel, II. Erzsébet brit királynővel, a Rothschild-családdal, Mick Jaggerrel, Andy Warhollal és Freddie Mercury-val is. Nemcsak a klasszikus balettben alkotott kiválót, modern darabokban is fellépett. Utolsó fellépésére a Cristoforo című balettben, a Magyar Állami Operaházban került sor 1992-ben.

Több filmben is szerepelt, Herbert von Karajan biztatására karmesterként is fellépett. Otthonának Párizst tekintette, 1983-89 között a párizsi opera balettigazgatója, 1993-ig koreográfusa volt, nem sokkal halála előtt pedig megkapta a legmagasabb francia kulturális kitüntetést, az Ordres des Arts et des Lettres, azaz a Művészetek és Irodalom Rendjének parancsnoki fokozatát. A világ leggazdagabb balett-táncosaként több házat tartott fenn, vagyona jelentős részét antik bútorokra és szőnyegekre költötte, de élete végéig kísértette a gyermekkori nyomor emléke, utazótáskáiban csak cipői, harisnyái, ruhái és egy termosz tea volt.

Rudolf Nureyev soha nem titkolta homoszexualitását. 1984-ben, nem sokkal az AIDS megjelenése után HIV-pozitívnak diagnosztizálták. Fizikai állapota a kilencvenes évek elején kezdett rohamosan romlani, 1992 végén már a betegség utolsó stádiumában volt, 1993. január 6-án hunyt el. A Párizs közeli orosz temetőben helyezték örök nyugalomra, ott, ahol Andrej Tarkovszkij is nyugszik. Temetésén Bach és Csajkovszkij zenéje mellett öt nyelven hangzottak el költemények.

Halála után jelent meg Julie Kavanagh angol szerző, táncszakíró tollából a Rudolf Nureyev című könyv, melynek alapján 2018-ban életrajzi drámát forgattak életéről Ralph Fiennes rendezésében, Oleg Ivenkof főszereplésével The White Crow címmel. A világ színpadi rekordját is ő tartja: 1964 októberében a Bécsi Operaházban nyolcvankilencszer tapsolták függöny elé. Kivételes, egyedülálló tehetség volt.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, szinhaz.org, fidelio.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.