194

A magyar nyelv jelene és jövője címmel tudományos kötet jelent meg


tolcsvai-nagy-gabor-a-magyar-nyelv-jelene-es-jovoje

A magyar nyelv jelene és jövője címmel a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség ezredfordulós helyzetét bemutató, tudományos kutatásokon alapuló kötet jelent meg a Gondolat Kiadó gondozásában, Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztésében. Az elmúlt 30-40 év tényeire és történeti folyamataira koncentráló multidiszciplináris munkát a Magyar Tudományos Akadémián mutatták be.

Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára köszöntőjében az elmúlt időszakban született, magyar nyelvvel foglalkozó tudományos munkák közül az egyik legjelentősebbnek nevezte a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent, több mint ötszáz oldalas kötetet. A főtitkár kiemelte, hogy a kötet nemcsak nyelvészeti munka: felfogásuk szerint a nyelv az emberi tudás és megismerés része. A tanulmányok nemcsak mint jelrendszert vizsgálták a nyelvet, hanem társadalmi funkciójában is. Bemutatásában a nyelvtudomány mellett az antropológia, történelemtudomány, népességtudomány, a művelődéstörténet, a kultúra, a jogtudomány is szerepet kapott. Az egyes fejezetek tárgyalták a magyar nyelvközösség helyzetét külső körülményei és belső szerkezete szempontjából. A munkában történészek, művelődéstörténészek, jogtudósok és demográfusok is közreműködtek.

A főtitkár elmondta, hogy a közérthető stílusban megírt kötet hangsúlyosan foglalkozik a nyelv és a nyelvközösség értelmezésével, vizsgálja a magyar nyelvet és nyelvközösséget európai környezetében, valamint a magyar nyelvközösség belső szerkezetének és működésének számos összetevőjét, így a népesség alakulását, a kommunikációs rendszert, a külső régiók helyzetét és kapcsolatukat az anyaországgal, a nyelvjárásokat és a magyar nyelvi standardot.

Emellett foglalkozik a nyelvhasználat jelentős intézményes színtereivel, a nyelvi kapcsolattartással, a határon túli magyar nyelvű közigazgatással, a számítógépes kommunikációval, az iskolák szerepével és a magyar irodalom nyelvi alakulásával, a magyar nyelv külföldi megismertetésével és a nyelvi tervezéssel. A főtitkár szerint a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelent kötet azért is jelentős, mert kijelöli a magyar nyelvre vonatkozó kutatások súlypontjait, és ezzel segíti a nyelvet közvetve vagy közvetlenül érintő társadalmi, politikai döntések meghozatalát is.

Hoffmann István, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének egyetemi tanára, az MTA-DE Magyar Nyelv- és Névtörténeti Kutatócsoport vezetője szerint a kötet felépítése, témakörei egyértelműen azt mutatják, hogy a szerzők figyelmének középpontjában nem is annyira a nyelv, hanem főként a magyar nyelvet használó ember állt. Ez a közelítésmód az alkotók funkcionalista nézőpontjából következik. Mint fogalmazott, a kötet így elsősorban azt mutatja be, hogy a szerzők milyen tudományos közegben tartják leírhatónak a magyar nyelvet.

Tolcsvai Nagy Gábor, az MTA rendes tagja, a kötet szerkesztője úgy fogalmazott: nyelv nincsen beszélő közösség nélkül, a közösséget a kommunikációs hálózat tartja össze. A szerkesztő, aki több tanulmányt is jegyez, azt mondta: a kötet azt szerette volna megmutatni, hogy „a nyelv nem eszköz (...), a nyelv bent van mindenki elméjében, legmélyebb tudásunk része. Hozzuk-visszük magunkkal, változtatjuk, működtetjük, cselekszünk vele, ilyen értelemben képezünk közösséget a cselekvéseinkben és a tudásunkban”.

Forrás: MTI

2018.03.12
63