Oscar 2018 – A legjobb idegen nyelvű film

Újra magyar jelölés - Enyedi Ildikó: Testről és lélekről - 7. rész

testrol-es-lelekrol

Cikksorozatunkban a hét folyamán áttekintettük az Oscar-jelöléseket a legjobb film, rendező, férfi és női főszereplő, valamint mellékszereplő kategóriákban, összeszedtük az érveket minden jelölt mellett, és játékra hívtuk olvasóinkat (gyoriszalon.hu/news/10673/66/), hogy tippeljék meg a győzteseket vasárnap éjfélig. És amíg várakozunk az eredményre, beszéljünk a legjobb idegen nyelvű film kategóriáról, amelyben nem buzdítottunk találgatásra senkit, ugyanis azt reméljük, újra magyarok vehetik át az arany szobrot.

Enyedi Ildikó Balázs Béla-díjas, Érdemes Művész filmjeivel több mint negyven hazai és nemzetközi díjat nyert el többek között Cannes-ban, Velencében és Locarnoban. A Testről és lélekről forgatókönyvét alig néhány hét alatt írta meg, alapgondolatát Nemes Nagy Ágnes Védd meg című versének néhány sora ihlette:

 „...a szív, a rángva gyulladó,
a szív, hasas hófellegekben,
minthogyha bent, míg vág a hó,
egy város égne véghetetlen...”

Az alkotás tavaly elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét, a FIPRESCI-díjat, az operatőr, a bydgoszczi Camerimage nemzetközi filmoperatőr fesztivál fődíját, Borbély Alexandra pedig az Európai Filmdíjat. A Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága Magyarország nevében jelölte a filmet a 2017-es Oscar-díjra, sikeresen be is került az öt legjobb közé, így a 90. Oscar díjátadó gálán esélyes a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Már több, mint 90 ország vásárolta meg a forgalmazás jogait. Egyébként az első magyar alkotás, amely elnyerte az arany szobrocskát, Rófusz Ferenc A légy című animációs rövidfilmje volt 1981-ben. Ezt követte egy évvel később Szabó István Mephistója a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A sikert csak két éve tudta megismételni Nemes Jeles László alkotása, a Saul fia, a rövidfilm kategóriában pedig tavaly Deák Kristóf Mindenki című műve nyert. Elképesztő siker, hogy a magyar filmek harmadik éve megszakítás nélkül ott vannak az Oscar élmezőnyében!

A Testről és lélekről két szerelemre alkalmatlan ember szerelméről szól: a bal kezére béna Endre (Morcsányi Géza) megkeseredett, kiábrándult, az élettől már semmit sem váró pénzügyi vezető, és Mária (Borbély Alexandra), a minden emberi kapcsolatra képtelen, autisztikus vonásokat hordozó minőségellenőr szerelméről. Látszólag semmi közös sincs bennük, sorsuk mégis összefonódik, nemcsak azért mert egy helyen (egy vágóhídon!) dolgoznak, hanem azért is mert egy munkahelyi bűncselekmény (eltűnt a búgatópor) felgöngyölítése során elrendelt pszichológiai vizsgálat felszínre hoz egy roppant zavarba ejtő dolgot: együtt álmodnak. Egy valószerűtlen, mégis csodálatos téli tájban járnak együtt szarvas formájában, és szavak nélkül is tökéletesen értik-érzik egymást. Mit jelenthet ez? Egymásnak vannak teremtve?

A téma nem túl eredeti, na de a megvalósítás! Enyedi Ildikó gyönyörűséges filmje minimális cselekménnyel, az érzelmekre fókuszálva is képes fenntartani a néző érdeklődését 116 percen át, olyan dramaturgiát alkalmazva, mely lassan, de biztosan, fokozatosan növeli a feszültséget. És mindezt egy minimalista, brutális ellentéteken alapuló, de roppant finom és érzékeny, apró rezdülésekből és erőteljes szimbolikából építkező formanyelvvel teszi, mely elvarázsol, de emellett roppant intenzíven hat az ember lelkivilágára. A roppant erős mozi érzelmi hullámvasútra ültet bennünket: hol feszengünk, hol nevetünk, hol kívülállóként nézzük a kegyetlenül szenvtelen képeket, hol zavarba jövünk, olyan bensőségessé válik ez a végtelenül hétköznapi, de egyszersmind abszurd alkotás. A visszafojtott, de belül tomboló érzelmeket a sokszor egy pontra rögzített kamerán keresztül láthatjuk a maga egyszerűségében. Az operatőr, Herbai Máté sokszor használja a visszatükröződő felületeket is, az ezeken megalkotott képek lenyűgözőek, és kifejezik azt a belső érzelemáradatot, mely sem normális sem metakommunikációban nem tud a felszínre törni. Ehhez jönnek még az együtt álmodott álom szépséges képei, melyet tökéletesen ellenpontoz a vágóhíd brutális valósága. Herbai különleges látásmóddal rendelkezik, melyet a film idejére kölcsönad a nézőnek, mint valami szemüveget.

testrol-es-lelekrol

Ezzel el is érkeztünk a film alapellentétéhez. A valóságban egymáshoz közeledni képtelen, korlátok közé szorított életet élő emberpár szerencsétlen próbálkozásai (test) állnak szöges ellentétben az álombeli, szabadon, egymással tökéletes összhangban létező szarvaspárral (lélek). A sejtelmes, szemet gyönyörködtető álomjelenetek mellett még szívszorítóbban hatnak Endre rendre kudarcba fulladó, kapcsolatteremtő próbálkozásai és Mária kísérletei, hogy megtanulja kifejezni érzéseit (szerepjáték sószórókkal, döglött marhák bőrén tanult simogatás, a szexisség elsajátítása az idős takarítónőtől stb.) Erre az alaphelyzetre van felfűzve a mozi összes többi ellentéte: az abszurd és a hétköznapi, a valós és az éteri, a felkoncolt marhatetemek és a szereplők lelkének élve boncolgatása, hideg érzelemmentesség és romantika, humor és komolyság, kifinomultság és brutalitás, szerelem és halál. A rendező úgy váltogatja a lágy és kemény elemeket, ahogyan az éjszakákat követik a nappalok. Ezzel biztosítja, hogy a mozi még véletlenül se essen az érzelgősség vagy a szentimentalizmus csapdájába.

A Testről és lélekről szerelmes film, de annál jóval komplexebb alkotás. Kifinomult vagy humoros formában ugyan, de mellékszálak és epizódszereplők képében megjelenik a mai magyar valóság: a korrupció, az eltusolás, a munkahelyi problémák, az erkölcsi súlytalanság, az érzelmi elsivárosodás, a kereskedelmi célú erőszak, a brutalitás. És kimondatlanul ugyan, és a lehető legkifinomultabb módon érzékeltetve, de előkerülnek az olyan tabu témák is, mint a női szexualitás, a zaklatás vagy az autizmus.

Izgalmas színészi alakításoknak lehetünk tanúi, hiszen a mellékszerepekben is olyan művészeket láthatunk, mint Jordán Tamás, Mácsai Pál, Nagy Ervin vagy Békés Itala. Az amatőr Morcsányi Géza meglepően jó a zárkózott Endre szerepében, de egyértelműen Borbély Alexandra viszi a pálmát egy olyan nőalak megformálásáért, akinek autizmusából fakadó hidegsége, érzelemmentessége ellenére kell mély, de belülről fakadó drámai pillanatokat megteremtenie.

Az Oscar-díjra jelölt – és reményeim szerint nyertes – film az érzelmek és az intimitás magas szintű ábrázolása, egy roppant érzékeny, mélyen emberi, empatikus alkotás arról, hogy két kapcsolatképtelen ember addig álmodja ugyanazt, míg a rideg valóság lépésről lépésre meg nem közelíti azt a csodaszép álmot, mely a magyar filmtörténet egyik legszebb szerelmi metaforája.

tmoni

Oscar 2018 cikksorozatunk korábbi cikkei:
1. rész: Oscar 2018 – Versenyben a legjobb filmek
2. rész: Oscar 2018 – Versenyben a legjobb rendezők
3. rész: Oscar 2018 – Ki lesz a legjobb férfi főszereplő?
4. rész: Oscar 2018 – Ki lesz a legjobb női főszereplő?
5. rész: Oscar 2018 – Ki lesz a legjobb férfi mellékszereplő?
6. rész: Oscar 2018 – Ki lesz a legjobb női mellékszereplő?

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével a linken érhető el.

2018.03.04