Lesley Manville (Fantomszál) – Szabados Éva 

Lesley Manville a jelölés kapcsán elmesélte, hogy egy nap felhívta őt Paul Thomas Anderson, hogy akar-e Daniel-Day Lewis-szal egy filmben játszani. „Ha bármi többre lenne szükségem, hogy elvállaljak egy szerepet, meg kellene vizsgáltatnom a fejem” – nyilatkozta a szerény színésznő. Bár a világhír eddig elkerülte, de a britek jól ismerik a sok neves díjjal elismert művészt. A Fantomszálban Daniel-Day Lewis nővérét formálja meg tökéletesen. Cyril Woodcock, a ház kemény úrnője, aki mindent, köztük testvére szerelmi viszonyait is irányítani akarja. Hátborzongatóan kedves és nyugodt, miközben szavai úgy metszenek, mint egy éles kés. Lesley Manville mesterien építi fel azt a néhány jelenetet, amiben lehetősége van kibontakoztatni figuráját. A fegyelmezett viselkedés mögött rejlő lelki árnyak tűpontos ábrázolásáért én szívesen odaítélnék neki egy Oscart. Már csak azért is, mert különleges esemény lenne, ha az egykori házaspár együtt vehetné át a díjat. (Lesley Manville Gary Oldman első felesége volt.) 

Allison Janney (Én, Tonya) – Ősze Mária 

Allison Janneyt első alkalommal jelölték Oscar-díjra az Én, Tonya című filmben nyújtott, már eddig is számtalan díjjal jutalmazott alakításáért. Tonya Harding édesanyjának, LaVona Goldennek a bőrébe bújt a filmvásznon a nagyszerű karakterszínésznő, aki minden alkalommal bomba nőként jelenik meg, azonban a szerep kedvéért vállalta a csúnyaságot is. Annak ellenére, hogy egy erőszakos, kegyetlen, szenvtelen szörnyeteget, egy szinte egyfolytában dohányzó és káromkodó nőt kellett ábrázolnia, végtelenül lenyűgöző a karakter megformálása, amelyhez azonban minimál színészi eszközöket használ. A film nézése közben teljesen lenyűgözött, ahogy a színésznő szemeiben minden benne volt, Janneynek sikerül megvalósítania, hogy az anya természetét bemutatva tekintete semmilyen érzelmet ne sugározzon. Egy-egy röpke pillanat akad csupán, amikor szemei és karaktere némi emóciót, pl. szeretetet, izgalmat vagy épp büszkeséget mutatnak. Elképesztő és csodálatra méltó színészi alakítás. Nincs kétségem, ő fog nyerni! 

Mary J. Blige (Mudbound) – Szilvási Krisztián 

Az afroamerikai elnyomást középpontba állító filmek valahogy nem túlzottan érdekelnek, viszont a Mudbound-ra képes voltam úgy tekinteni, mint apa, fiú, anya, feleség szomorú drámájára. Ebből a szempontból pedig egy olyan – mindenfajta irónia nélkül – színes mozit láttam, ahol a még mindig szinte fél-rabszolga család női feje, az anya Florence végtelenül összetett karakterrel teszi nyilvánvalóvá, mik azok a többszörös, ráadásul köztük feloldhatatlan viszonyban álló élet-szerepek. Alakításában ott van minden másodrendű, ugyanakkor erőteljessége révén nélkülözhetetlen nő konok-muszáj kitartása, hideg döntéshozó gondolkodása, sőt a faji szegregáció nagyvonalú kezelése. Pillantásai malomkő súllyal húznak kontúrokat, helyénvaló minimalista játéka során úgy emelkedik ki ő a film textúrájából, hogy mégsem válik el annak szöveti egységességéből. Különleges dolog, hogy a legjobb női mellékszereplő kategória mellett a legjobb eredeti dalért is jelölték – előbbi esetében nálam ő a Szobor nyertese. 

Laurie Metcalf (Lady Bird) – Berente Erika 

Laurie Metcalf jól ismert szereplője az amerikai tévés szériáknak (Roseanne, Agymenők stb.). Ezeket a teljesítményeit több Emmy-díjjal jutalmazták. Ideje volt, hogy tovább lépjen fajsúlyosabb szerepek irányába, amit meg is tett. Az Oscar-díj várományos Lady Birdben a főhős, Christine anyjának szerepét alakítja. A melegszívű, végletekig túlhajszolt, a család gondjait a vállán cipelő, két lábbal a földön járó asszony nem ért szót művész ambíciókat dédelgető, kitörni vágyó, öntörvényű lányával. Azt kell mondjam, számomra az övé a főszerep. Karaktere lehetővé teszi, hogy színészi eszköztárának sok elemét megmozgassa, felmutassa. Jelzés értékű az otthon is viselt nővérruha, és nehezen feledhető a film néhány jelenete, mint például az indulatos, szótlan mosogatás. Néha csak keményen összeszorított szája széle, egy félrehajított papírgalacsin, egy érintés az, ami feltárja a nézőnek a benne dúló érzelmeket. Alakításáért már megkapta a Golden Globe-díjat, amit az Oscar előjelének tekintenek. Nagyestélyit és szobrot Laurie Metcalfnak! 

Octavia Spencer (A víz érintése) – tmoni 

A víz érintése karaktereiben az a legerősebb, hogy minden szereplő jelentős társadalmi kérdést képvisel, s mindezt bámulatos színészi alakításokkal teszi. Nem véletlen, hogy hármukat is jelölték az idei Oscar-díjra, köztük Octavia Spencert, Hollywood egyik legkeresettebb tehetségét, akit a kritikusok is elismernek. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen amihez nyúl, azt kinccsé varázsolja. Ez történik ebben a moziban is, ahol olyan könnyedén hozza Eliza egyetlen barátnőjét, aki a női egyenjogúság és az afroamerikaiak képviselője egy személyben, hogy öröm nézni. Zelda, az élet igazságait és igazságtalanságait szajkózó kolléganő-barátnő szerepében egyrészt üde színfoltot visz a filmbe, másrészt komikaként ő adja a humort. Cserfességével jól ellenpontozza a néma lányt (ő tolmácsol közös munkahelyükön, egy szupertitkos laboratóriumban), laza, nagydumás, a barátnőjéért aggódó, s érte mindenre hajlandó alakját nagyon hamar a szívünkbe zárjuk. Nyíltsága, empátiája, hűsége, gyorsan vágó esze és bármit elfogadni tudó attitűdje nagy segítségére van Elisának, és remélhetőleg egy újabb aranyszobrot hoz neki a 2012-ben szerzett mellé. 

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.

Oscar 2018 cikksorozatunk korábbi cikkei:
1. rész: Oscar 2018 – Versenyben a legjobb filmek
2. rész: Oscar 2018 – Versenyben a legjobb rendezők
3. rész: Oscar 2018 – Ki lesz a legjobb férfi főszereplő?
4. rész: Oscar 2018 – Ki lesz a legjobb női főszereplő?
5. rész: Oscar 2018 – Ki lesz a legjobb férfi mellékszereplő?