Willem Dafoe (Floridai álom) – Ősze Mária 

Willem Dafoe vérbeli karakterszínész, akit immáron harmadik alkalommal jelöltek Oscar-díjra a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában az amerikai álom fonákját megmutató Floridai álom című filmben nyújtott szenzációs alakításáért, amelyet már eddig is számtalan díjjal tüntettek ki. Az igazából gyerekekről szóló történetben egy kissé kiégett, megkeseredett és szigorú, ámde jószívű valamint gondoskodó motel menedzsert alakít nemes egyszerűséggel. Csak úgy létezik, csak úgy van a vásznon, mintha nem is színész lenne, még jó, hogy ismerjük őt, így tudhatjuk, hogy egy teljes átlényegülés szemtanúi lehetünk. Olyan egyszerűen és olyan sallangmentesen ábrázolja az általa játszott hétköznapi karaktert, akinek megformálása során egyaránt jellemző a színészre a rezignált, érzelemmentes arckifejezés, és a gyerekekre vetülő egy-egy röpke kedves, sőt ellágyuló pillantás is. Éppen itt az ideje, hogy Willem Dafoe Oscar-díjat kapjon! 

Sam Rockwell (Három óriásplakát Ebbing határában) – Berente Erika 

A legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában Sam Rockwellé a voksom. Az általa megformált Jason Dixon ebbingi közrendőr karaktere szinte a karikatúrája az unintelligens vidéki zsarunak: anyja által irányított, ostoba, agresszív tuskó, aki ráadásul rasszista is. A hozzáértők szerint a negatív karakterek megformálása sokkal könnyebb, mint a jófiúké. Tehát, ha csak a film első felét láttam volna, nem feltétlenül szavaznék rá. A film azonban 1 óra 55 perc hosszúságú, s a forgatókönyvíró a film vége felé egy igazi Főnix-effektust illesztett a sztoriba. Tűzzel, repüléssel, ahogy illik - meg persze hatalmas jellemváltozással. Jason Dixon személyisége merőben átalakul, ha nem is 180, de legalább 140 fokos fordulatot vesz. Nos, ennek a változásnak finom, hiteles, túlzásoktól mentes megformálásáért adnám az Oscart az ő kezébe. 

Woody Harrelson (Három óriásplakát Ebbing határában) – Szilvási Krisztián 

Most komolyan, meddig húzzák még? Nem (csak, de) azért, mert ott volt a Larry Flynt, a provokátor meg A harcmező hírnökei, amelyekért már jelölték (mindkétszer hiába), vagy mondjuk, mert láttuk, milyen teljesítményt produkált A törvény nevében első évadában. Hanem mert egy olyan karakterszínészről van szó, aki minden szerepében hiteles – egyszerűen nincs kivétel! A Három óriásplakát Ebbing határában című drámában látva őt vitathatatlanná válik: olyan figurát alakítani, akinek a pillantásában és mozdulataiban évtizedek fájó, muszáj-kontrollja lapul; akinek visszafogottsága egyszerre terhes lemondással, kiábrándultsággal és a jobbításba vetett hit alig-pislákolásával; akinek tetteit vagy nem tetteit egy szűk mozgástérre predesztinált élet, és éppen emiatt a felelősség igaz(ság)talan nyomása mérgezi, csakis Oscar-díj lehet a honorárium! Woody Harrelson Willoughby seriffje külön tragédia az erőszak-drámában, amelyet lélegzetelállító emelkedettséggel prezentált nekünk. Nálam a Szobor az övé. 

Richard Jenkins (A víz érintése) - tmoni 

A víz érintésének a legnagyobb erőssége – a rendezés mellett – a szereplőválasztás - nem véletlen, hogy 3-an is kaptak Oscar-jelölést, és igazság szerint Michael Shannon is megérdemelte volna a főgonosz, Strickland megformálásáért. Richard Jenkins zseniálisan alakítja az öregedő művészt, aki felett észrevétlenül eljárt az idő, mert a hatvanas évek marketingipara már nem tart igényt festők alkotásaira, legyenek a képek bármily gyönyörűek. Fotósok kellenek… És a magánéleti boldogság is elkerüli, hiszen magányos és számkivetett, mert akkoriban még nem igazán tolerálták a másságot. A musicalbolond, meleg reklámfestő, Giles a társadalom peremére szorult, lelkileg sérült ember (megjegyzem, ebben a filmben kivétel nélkül mindenki sérült valamilyen módon). Észrevétlenül lopja be magát a nézők szívébe, hiszen mindezek ellenére nem adja fel, még mindig keresi önmagát, még mindig képes pozitívan látni és sajátos humorral szemlélni a világot. Alakja üde színfoltja a filmnek, s nagyban hozzájárul egyedi hangulatához. Mindez bizony megér egy Oscart, annál is inkább, mert egyszer már jelölték (A látogató, 2009), de még soha nem kapott. 

Christopher Plummer (A világ összes pénze) – Szabados Éva 

Christopher Plummer 88 évesen, jó néhány díjjal és rengeteg filmmel a háta mögött állt a kamera elé Ridley Scott filmjében. Ő a hőse annak a mentőakciónak, amire a Kevin Spacey körüli botrány miatt kényszerült a stáb, élükön a 80 éves rendezővel. 9 nap állt rendelkezésre, hogy újraforgassák azt a huszonkét jelenetet, amelyben John Paul Getty, a könyörtelen milliárdos szerepel. A sors különös fintora, hogy Ridley Scott eredetileg is az idős kanadai színésznek szánta a szerepet, a producertársak viszont ragaszkodtak Spacey-hez, akit jobb húzónévnek tartottak. Plummer, nagy szakmai alázatot és hatalmas profizmust tanúsítva, remek alakítást tett le az asztalra. Izgalmas és tanulságos lett volna még néhány jelenet, hogy még jobban kibontakozhasson, hogy mélyebben megérthessük, mitől vált olyan megkeseredett embergyűlölővé a világ egyik leggazdagabb embere. Christopher Plummer 2012-ben kapott először Oscar-díjat (Kezdők). Nagyon szép elismerése lenne több szempontból példaértékű játékának egy újabb aranyszobor.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.

Oscar 2018 cikksorozatunk korábbi cikkei:
1. rész: Oscar 2018 – Versenyben a legjobb filmek
2. rész: Oscar 2018 – Versenyben a legjobb rendezők
3. rész: Oscar 2018 – Ki lesz a legjobb férfi főszereplő?
4. rész: Oscar 2018 – Ki lesz a legjobb női főszereplő?