„And a hundred and eighty were challenged by Travis to die
By the line that he drew with his sword when the battle was nigh
Any man that would fight to the death crossed over
But him that would live, better fly
And over the line went a hundred and seventy nine” (Johnny Cash: Remember the Alamo)

A texasi San Antonio városában fekvő „erőd” voltaképpen csak elég komoly túlzással nevezhető annak, hiszen egy megerősített missziós kolostorról van szó, amelyet korábban a spanyol hittérítők használtak Texasi működésük során még a spanyol gyarmati időszakban. Az 1793-as szekularizáció után a spanyol hadsereg alakulatai laktanyaként használták a kolostort, majd börtön és kórház is volt. Mexikó függetlensége után ismét katonai támaszpont lett, amelyet az elszakadásért küzdő texasi felkelők 1835-ben elfoglaltak. A lázadók (valójában amerikaiak) ezt követőn igyekeztek megerősíteni a kolostort, hiszen számíthattak a mexikói kormány ellenlépéseire. Az erőd voltaképpen egy fallal körülzárt udvarból, a kolostor épületeiből és a templomból állt. 

Mikor a texasi lázadás 1835-ben kitört a Texasban élő amerikaiak felkelése Mexikó ellen (melyet az Egyesült Államokban forradalomnak neveznek egyébként), San Antonio városa és az „Alamo-erőd” voltaképpen nem bírt stratégiai jelentőséggel, s a texasi főerők nem is szándékoztak megvédeni azt. Parancsnokuk, Sam Houston – akiről Texas legnagyobb városa a nevét kapta – parancsba adta San Antonio kiürítését, mikor megtudta, hogy az egykori mexikói elnök, Santa Anna tábornok több mint 2000 fős seregével átlépte a tartomány határának számító Rio Grande folyót 1836 februárjában. Utasítása ellenére egy csoport az elvileg lerombolásra ítélt erődben maradt. A San Antonioban lévő texasiak nem számítottak a mexikóiak közelségére. Igazi fenegyerekek gyűltek össze Alamoban, akik közül a legismertebb David „Davy” Crockett volt. A jellegzetes mosómedve sapkát hordó vadász a határvidék jellegzetes figurája volt, de 1827-ben még kongresszusi képviselőnek is sikerült megválasztatnia magát. Igaz, itt nem aratott nagy sikert. Miután elbukta az 1835-ös képviselőválasztást, az amúgy is éles nyelvű Crockett kijelentette, hogy: „Mindannyian elmehettek a pokolba, én meg Texasba!”, s így is tett. Ott volt aztán Jim Bowie, a híres pionír, akiről a legendás harci Bowie-kést nevezték el. A körülzárt csoport parancsnoka William B. Travis, a texasi hadsereg alezredese volt. Mindösszesen 180-an szálltak szembe 2400 mexikóival. Zászlójukra a Thermopülai csata spártai hősének legendás mondását írták fel egy ágyúcső rajza fölé: „Come and take it”, azaz Jöjj, és vedd el! 

 Az ostromlók sem bővelkedtek harci tapasztalatban, s jelentős részük nem volt reguláris katona. Santa Anna, Mexikó tényleges első embere – aki alighanem rekorder egy főre eső elnökségek számában, mert 1833 és 1855 között tizenegyszer (!!!) volt Mexikó elnöke – rendelkezett néhány ágyúval, de minőségük gyenge volt. 1836. február 24-re a mexikóiak körbezárták Alamot, s megpróbálták kitapogatni a monostor gyenge pontjait. Santa Anna presztízsből mindenképpen el akarta foglalni, mivel egy évvel korábban egyik mexikói hadvezér már kénytelen volt szégyenszemre elhagyni San Antoniot. Az ostrom lassan haladt, mert a mexikóiak nem akartak nagy veszteségeket okozó rohamokat vállalni, inkább ágyúikat igyekeztek egyre közelebb tolni a falakhoz, hogy azon rést üssenek. A texasiak bíztak abban, hogy felmentésükre siet a felkelő sereg, de legalábbis utánpótlást kapnak, melyet sürgettek is az első napokban még foghíjas ostromzáron keresztül. Volt is olyan kísérlet, amely lőszerrel, erősítéssel próbálta ellátni Alamot, de az időjárás miatt a konvojnak vissza kellett fordulnia. Mindkét fél nehézségekkel küzdött. A mexikóiak nehezen tudtak elegendő élelmiszert összegyűjteni a kietlen vidéken, míg az ostromlottak kezdtek kifogyni a puskaporból és a golyóból a kimerítő ágyúharc során. Március elejére a védők kétségbeejtő helyzetbe jutottak, már képtelenek voltak befoltozni a falon tátongó réseket.  

Március 5-én este, mikor már a védők nem számítottak támadásra, a mexikói sereg négy irányból síri csöndben megközelítette az erőd falait, s behatolt. A készületlen védőket elsöpörte a túlerő, és egy rabszolga, valamint egy nő kivételével senki sem élte túl az ostromot. A védőket nagyrészt azonnal lemészárolták, kisebb részben foglyul ejtették. A foglyok jártak rosszabbul, mert Santa Anna parancsára kivégezték őket. Utóbbiak között lehetett Davy Crockettet, aki a közhiedelemmel és a hollywoodi filmekkel ellentétben valószínűleg szintén így fejezte be életét, nem csata közben. Valójában a „csatáról” fennmaradt beszámolók igencsak ellentmondásosak, kevés igazi tény maradt fenn arról, mi zajlott le az erőd falain belül, hiszen nem nagyon maradtak, akik elmondhatták volna. Alamo erődje a mai napig áll, a XX. században nemzeti emlékhellyé nyilvánították.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Tillman Gábor: Mi történt az Alamónál? In: Aetas. 2009. 3. sz. 20-34. o. 

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.