Torma Attila előadásának elején felvillantotta a kora középkori múltat, az egykori településeket (pl. Albertfalva és társai), melyek a történeti Győr mellett helyezkedtek el, valamint kitért Nádorváros egykori, Puszta Majorok nevére (a gazdasági épületek, csűrök, istállók és a hozzájuk tartozó termőterületek miatt).

A városba vezető utak mentén kisebb várakat létesítettek, melyek az utak biztonságát felügyelték (tarisznyavárak). Mivel a kereskedelem kimagasló szerepet játszott a középkori Győrben, így több szállóhely is létesült. Évente 7-8 országos vásárra került sor, állatok ezreinek kellett istállót, abrakot biztosítani.

A Duna hajózhatóságának köszönhetően Győr a XIX. század közepéig gabonakereskedelmi központként működött, a terményt idáig tudták szállítani. A vasúti hálózat kiépítésének köszönhetően ezt a szerepet aztán elvesztette, a város gazdasági paradigmaváltásra kényszerült, a mercator Arrabonából iparváros lett. Az 1800-as évek közepére Győrt már vasút szelte keresztül, kettévágva az északi Ferencváros és Ferdinándvárost, valamint a Majorokat.

Nádorváros a reformkorban nyerte el mai nevét, amelyet István nádor tiszteletére kapott. Az előadó részletesen taglalta a folyamatos beépítés menetét, összevetve az egykori helyzetet a későbbiekkel. Hallhattuk a laktanyák kiépítését, a csatornázás részleges történetét és a vízgyűjtés helyszínét (Béka-árok). Mivel számos faház épült szorosan egymás mellett, a „vörös kakas” nem kímélt anyagi értéket és emberéletet: 1831-ben másfél tucat ember lelte halálát, majd 1869-ben – Petőfi Sándor szavaival élve – „Ismét pusztított a láng” rajtunk. Százhetvennél is több ház veszett oda.

A város az egészségmegőrzés, illetve helyreállítás terén is előrelépett. Felépült a Szentháromság-, majd a Járványkórház, dicsérve a cívisek anyagi áldozatvállalását és a törvényhatóság erőfeszítéseit. Kezdetben két meghatározó út futott keresztül a városrészen: Hosszú, később Venesz Jenő, majd Bartók Béla út, illetve a Kálvária út. A Hosszú utca a Veszprém felé vezető útvonal volt, és jelenleg is az.

A XIX. század az indusztrializáció kora. A mai Kölcsey Ferenc Általános Iskola helyén állt a rövid életű első téglagyárunk, hogy a nyersanyagbázis kimerültével kimúljon. A mai Körkemence utca vidéke agyaggal jobban ellátottnak bizonyult, nem véletlenül nyert ott új, huzamosabb otthont a téglaégetés. Számos gőzmalom fémjelezte a városrész feldolgozóiparát, egyik kiemelkedő üzem a Back-malom volt, amely erősítette a Monarchia malomipari nagyhatalmának nimbuszát (tudvalévő, hogy Budapest a világ második legnagyobb malomipari kapacitásával rendelkezett).

A Gráb-gyár (ma Graboplast) létesítése szintén növelte a kerület ipari szerepét, közelében alakult ki Jancsifalu városrész, neve – az előadó feltételezése szerint – a János pap országa mesés elképzeléseinek (földi Paradicsom) és a Gráb-gyár környékén létrejött szerény lakok ellentétéből fakadt (János helyett Jancsi). Az otthonok nyirkos, nedves voltáról a hatóságok felé történt panaszok sokasága tanúskodik.

A város északi és déli részének összekapcsolását szolgálta a Baross híd létesítése, ezzel párhuzamosan a korábbi öt vasúti átjáró megszűnt. Gyakran huzamosabb ideig tartó várakozásra kényszerültek az átkelni szándékozók a vonatok tolatásai miatt. A híd létrejötte ellentétes érzelmeket kavart. A fennmaradt írások egyaránt őriznek helyeslő vagy ellenző véleményeket, de a kételkedők is hangot adtak. (Például egy személy a lovakat sajnálta, mivel az 5-6 méteres szintemelkedés komoly terhet rótt rájuk.)

Torma Attila Nádorvároshoz kötődő személyes gyermekkori élményeit is megosztotta imponálóan nagy hallgatósággal. A kimagaslóan sikeres előadást korabeli dokumentumokkal, térképekkel gazdagította; lenyűgöző volt hatalmas tárgyi tudása, az adatok tömegének érvrendszerbe helyezése. Végezetül reményét fejezte ki, hogy alkalma nyílik még egy előadást tartani a témáról, melynek bőséges története nem tehette lehetővé másfél óra keretében történő kimerítő bemutatását.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina