410

Guszter Ferencné Holics Magdolna kiállítása a Marcal Étteremben

Csiszár Antal írása

04

A Marcal Étteremben (Déry Tibor u. 11/A.) nyílt meg Guszter Ferencné Holics Magdolna kiállítása. Az alkotó gyermekkora óta rajzol, fest, folyamatosan képzi magát; tanult Barabás László festőművésztől, és elvégezte a Simon M. Veronika Munkácsy- és Krúdy-emlékérmes festőművész által vezetett Leonardo-kurzust. Mostani tárlatán tájképek, csendéletek és portrék szerepelnek.

A szlovákiai Révkomáromban született Guszter Ferencné Holics Magdolna Sopronban végezte el az óvodapedagógia szakot, negyven évet töltött a gönyűi óvodában, innen is vonult nyugállományba 2012-ben. Több művészeti kör, köztük a Beöthy Irodalmi és Képzőművészeti Társaság égisze alatt tevékenykedett, 2013 óta a Paál László Képzőművészeti Kör tagja. Érdeklődési köre, festési technikája szerteágazó, ahol harmonikusan férnek meg egymás mellett a különböző témák: tájképek, csendéletek, portrék. Legtöbb munkája zsűrizett, több alkalommal volt más festőkkel közös kiállítása.

A kiállításnak köszönhetően a Marcal Étterem falairól csendéletek, tájképek, portrék sora tekint le ránk. A vezérfonal a természet, annak számos megnyilvánulási formájában. Színek kavalkádja gyönyörködtet, a természetjáró ember a képi üzeneteket egybevetheti személyes tapasztalataival.

A természet a művészet különböző ágainak hálás témája – a fák, a virágok, a fény, a hegyormok mind megörökítésre érdemesek. Egyéniségtől, művészi vénától függ, ki mit, hogyan ragad ki belőle. A tárlatot megtekintve lenyűgöz a kompozíciók egysége, az ecsetkezelés virtuozitása, de ugyanaz elmondható a rajzoló talentumról, ahogyan néhány vonással lazán felvázolja a témát. A természetábrázolások mellett csodálatosak Guszter Ferencné Holics Magdolna portréi is, melyek hűségesen próbálják visszaadni az arckaraktereket. Így ragadható meg a fotó és a festmény közti eltérés: míg a fotós a pillanatot örökíti meg, a festő az arc lényeges vonásait emeli ki és sűríti alkotásába. Így lesz a kép egyedi és megismételhetetlen.

A jó festmény ismérve, hogy a látogatókból érzelmeket vált ki, és a képek hatása nem korlátozódik a látogatás idejére. A művek üzenete: hogyan vélekedik az alkotó a világról, milyen kapcsolat fűzi a természethez. Mivel az emberi individuum egyszeri és megismételhetetlen látásmódja eltér, nem interpretálhatja ugyanúgy a művészi élményt.

Az ehhez hasonló tárlatok felmérhetetlen szolgálatot tesznek a közönség esztétikai érzékének fejlesztésében, a szép megragadásában. Az emberiség közös felelőssége, hogy utódainak megőrizze azt a temérdek kincset, mellyel a külvilág elhalmozta. Lehetőséget kell adni a következő generációk sorának, hogy megtapasztalja a gyakorlatban mindazt, amiről a kiállítás „mesél”, és alkotói hajlamait kiélhesse benyomásainak művészi megörökítésében.

Ha a művészettörténeti korokat áttekintjük, s felidézzük Monet, Manet és utódainak tájfestményeit, akkor tudjuk igazán értékelni azt a missziót, melyet az ecset emberei teljesítenek az utókor számára. Petőfinek a természetet a Tisza vagy Az alföld című költeményben leírtak jelentették, Haydnnak és Vivaldinak az évszakok zenei kifejezési formái tették lehetővé mindezt.

Guszter Ferencné Holics Magdolna alkotásai is pontosan ilyen küldetéstudatról tanúskodnak, akinek jelenlegi kiállítása a Marcal Étteremben március elejéig tekinthető meg.

Csiszár Antal

2018.02.02
86