622

Lakatos Gy. László 75 éves

A Pro Urbe Győr Díjas tervezőgrafikus kiállítása a Magyar Ispitában

30

A csaknem születésnapos (1943.07.08.), a győri kulturális életben jártas emberek számára jól ismert művész, Lakatos Gy. László kiállításának megnyitójára zsúfolásig megteltek a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum – Magyar Ispita emeleti termei művészekkel, barátokkal, ismerősökkel vagy csak érdeklődőkkel 2018. január 27-én este.

Lakatos Gy. László a győri Képzőművészeti Körben tanult Alexovics László vezetésével, majd a budapesti Kirakatrendező Iskolában. Tanárai: Papp Gábor, Bánhidi Andor. 1963-ban Győrött a Képcsarnok grafikusa, majd 1969-től a Rábatex művészeti vezetője. 1971-ben a Műcsarnokban volt önálló kiállítása. Díjai: nívódíj a legjobb csomagolásért (1970), nívódíj a 700 éves Győr prospektusért, Nemzetközi naptárdíj (Bréma, 1971). Nagyvállalatok (Rába, Rábatext, Ikarus, Hungarotex, stb.) hazai és külföldi kiállításainak komplex tervezését végzi. Kiállítási installációival, plakát- és csomagolási terveivel több kiállításon szerepelt Európában (Genf, Frankfurt, Lipcse, Prága, Varsó), sőt New Yorkban is. A Magyar Kereskedelmi Kamara nyomtatványversenyének I. díjasa 1987-ben. Éveken át együtt dolgozott a Győri Balettel, és plakátokat készített számukra. Ismertek és keresettek a várost, a megyét bemutató-népszerűsítő könyvei, fotóalbumai (Változó Szigetköz, Kisalföld, Győr könyvek), valamint a páneurópai piknik fotódokumentumaiból álló reprezentatív album (Áttörés). Tervező és grafikai tudását a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Soproni Egyetemen adta tovább diákjainak. Ma is rendszeresen dolgozik, kézzel készített rajzait viszi fel digitális technikával számítógépre.

Grászli Bernadett múzeumigazgató köszöntötte a megnyitó közönségét, majd Sára Ernő tervezőgrafikus, Érdemes Művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Lakatos Gy. László barátja, kiállítás-megnyitó beszédében a következőket mondta:

Végigolvasva Laci munkásságáról összeállított kiadványát, feltűnt nekem, hogy ennek a mi szakmánknak milyen sok megnevezése van a köznyelvben. Alkalmazott grafika, angewante grafik, merkantilgrafik, gebrausgrafik a németben, reklámgrafika és a kilencvenes évek óta megerősödött tervezőgrafika. A változásoknak egyéb okai is voltak, de nem véletlen a tervezés hangsúlyozása e műfaj kapcsán is.

A tervezés természetünk alapvető funkciója, egész természetünké. A rajzolás-tervezés valójában olyan rendszer és szervezettség, melyet be akarunk plántálni mindennapjaink zűrzavarába. Valamennyi emberi törekvésnek tervezés az alapja: reggel felkeléskor vagy elalvás előtt képzeletben elkészítjük a napi tervet. A háziasszony „megtervezi” gondolatban az ételt, melyet majd családjának feltálal. Minden technika, minden olyan alkotómunka, melyet emberi agy és kéz hoz létre, először az ember képzeletében körvonalazódik.

A tervezés biztonsága, sikere céljaink, valamint a megvalósításukhoz szükséges eszközök világos felismerésén nyugszik. A SIKERES TERV VALÓJÁBAN EGYFAJTA GYAKORLATI ÉLETFILOZÓFIA, MEGJELENÍTETT BIZTONSÁG, EGYSÉG, HARMÓNIA ÉS EGYENSÚLY. Én legszívesebben REND-nek nevezem, ahogy valójában organikus rend is, olyan rend, amely a dolgokban benne fogantatik, és nem erőszakkal jött létre bennük.

Egy tervben minden meghúzott vonalnak bizonyítania kell, hogy tisztában vagyunk mondanivalónkkal, tehát világosan fejezzük ki magunkat, akárcsak a jó beszédben, ahol a szavak értelmes mondatokká állnak össze. A tervezés és a rajz minden formája kivetített mozgás. A szemnek a kéz által kivetített mozgása vezeti az eszközt. Nézzünk meg egy gyereket, amikor igazi kedvvel rajzol, testének minden porcikája, lelkének minden részecskéje követi a ceruza irányát. Ez a teljes mértékű izgalmi állapot felel meg a művészi alkotásnak.

A tervezőgrafika sokarcú műfaj, a tervezőgrafikai tevékenység szellemi-alkotó hivatás. A tervezőművész a tanult, a mesterektől kapott-ellesett, valamint az évek során tapasztalt szakmai ismeretek birtokában egyedi és megkülönböztethető alkotásokat igyekszik létrehozni. Ez egy magatartás, etikai alapállás, mely hasonlóan fontos, mint az egyéni kvalitás. Kapott információk alapján végzi a munkáját, sokszor visszakutatva a végtelen kultúrtörténetben. Aktuális – évfordulós felvetés –, hogy a „nagy háború” után a pusztításban is jeleskedő gép lett az Isten, és ez a felfogás máig csak erősödik. Ma sokan azt hiszik, hogy a számítógép magától dolgozik, ehhez szabják az időt. Meg kell érteni a feladatot, gondolkozni kell, megoldásokra jutni, és ennek eredményét kell végrehajtani az új technika teljes eszköztárával. A gép megjelenése iparággá züllesztette a tervezőgrafikát, hozta magával annak minden negatívumát is. A tervezésre szánt idők lefaragását a honorárium lefaragása követte. Tartósan lehetetlen harminc napon keresztül olyan feladatokkal foglalkozni, melyekből három, maximum tizenhárom napig lehet megélni. A tapasztalat arra mutat, hogy azon tényezők, melyek az élet különböző területeire befolyást gyakorolnak, azok az alkotóművészetre ugyanúgy kihatnak.

Laci munkásságában jelentős helyet kap a megkülönböztető jel, az emblématervezés. Úgy tanultuk és láttuk is, hogy az emblémákat az „örökkévalóságnak, az időtlenségnek” tervezzük. Letisztítani mindent, amit a ma divatja odakívánna, mert az holnapra már meghaladott lesz, és fanyar vagy szánakozó mosolyra ingerel. Tiszta kiérlelt szerkezetek, kidolgozott átgondolt tömegek, törés nélküli ívek, egzakt kicsinyíthető-nagyítható formák.

A nyolcvanas évek végére érezhetővé vált világszerte, hogy kezd kifulladni, beszűkülni a geometriai elemekből vagy betűkből építkező jelkép elkészítésének lehetősége. Sok lett a hasonlatosság. A japánok tematikus könyveket adtak ki „Emblémák A-tól Z-ig“, valamint a kör, a háromszög, a négyszögformák alkalmazásairól. A svájci Graphis 100. száma 250 oldalnyi szimbólumot közölt egyetlen témáról: a Napról.

A tervezők személyesebb, intimebb hangot kerestek, érdeklődésük és figyelmük visszakanyarodott a rajzhoz. A rajz a kifejezésnek olyan alapvető megnyilvánulása, mint a hang és a beszéd. A rajzolás, akár az éneklés vagy a tánc, akár a szeretet-szerelem, a lélegzés vagy a járás, az egyszerű dolgok közé tartozik. Csakhogy általában ezek az egyszerű dolgok néha igen összetettek és szövevényesek. Ebben a szövevényességben nagy kelepce rejtőzik: a melléfogások, közhelyek és holtvágányok csapdája. A rajzot nehéz kiértékelni, nehezebb, mint a beszédet. A beszéd tünékeny láncolat, a rajz maradandó szövet.

Azokra a néha nyafogó vagy néha pejoratív megjegyzésekre, hogy az itt látható munkák az alkalmazott és nem az autonóm művészet műfajába tartoznak, az a válaszom, hogy az autonómia önmagában nem vonzóbb, mint egy elszabadult rózsaszín léggömb, szép – talán szeretem is nézni, ha van rá időm –, de nem szimbolizálja sem az emelkedettséget, sem a szabadságot, és végképp nem rendelkezik sem a zászló, sem a szerszám rangjával. Maga az autonómia olyan fogalom, mely kizárja, hogy arra mint rangra aspirálni lehessen. Az ember nem aspirálhat arra, hogy hangoztassa, autonóm, mint ahogy nem mondhatja, okos vagy szerény, az ostobaság és a gőg látszatának veszélye nélkül. Véleményem az, hogy nem műfajok, hanem művek képesek rangra emelkedni.

Telnek az évek, elérkeztünk szépen a kilencvenes évek változásaihoz. Egy akkor kiadott kis füzetem elejére ilyeneket írtam:
- Társadalmi változások…
- Mindent újra kezdünk…
- Eddigi munkáink megrendelőinkkel együtt köddé foszlottak…
- Lebeg a művész státusa…
- A tervezőgrafika – az eszközváltással – az iparág felé degradálódik…
- A gondolat és a kiérlelt formák fontosságát megelőzi az egyre szűkülő határidő kényszere…

Szétestek közösségeink, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a Grafikusművészek Derkovits Gyula Alkotóközösségét – máig nem értjük jogi hátterét –, ahol gyakorta találkoztunk, fórumot adott és anyagi biztonságot nagy volumenű munkák elkészítéséhez.

Laci másik fontos területe a kiállítástervezés, mely a grafika emblémákkal szemben másik végpontja, hiszen ezek a munkák – az emblémák ellenpontjaként – napok-hetek alatt megsemmisültek. Itt kaptak szervezési, zsűrizési lehetőséget és néha műtermet is. Nem is látok itt a kiállításon ilyen terveket, magam is egy alkalommal csak „Kiállítástöredékek” címmel zuhogtattam le a kiállítótér faláról a megmaradt maketteket, terveket.

Laci óriási hendikeppel végezte ezt a műfajt, hiszen gyakran napi Győr-Budapest és vissza útvonallal tetézte az amúgy is fáradságos, éjjelekbe nyúló munkarohamokat. Nem adtuk meg magunkat a körülményeknek, osztrák, német, svájci példákat tanulmányozva, egy köztestület alapítását kezdeményeztük. Zárójelben mondom, hogy erre biztatást is kaptunk a kilencvenes évek elején. Aki részt vett ilyen folyamatokban, az tudja, hogy ez mivel jár. Megküzdeni saját minisztériumunk bürokratáival, közigazgatási döntés, miniszteri döntés, társadalmi egyeztetések az érintett minisztériumokkal, pénzügy, munkaügy, újabb miniszteri értekezlet, parlamenti bizottság, országgyűlés. Két alkalommal kaptunk besorolást a parlament törvénykezési folyamatába. Mindkét alkalommal kifutott a ciklusidő. Közben felállítani egy szervezeti rendet, hogy országosan le tudjuk fedni a szakmát. Lakatos Laci ebben a szervezeti felállásban alelnöki jelölést kapott. Feladata az országos, Budapesten kívüli területek szakmai szervezése, felállítása volt. Tudni kell, hogy egy jellegzetesen nagyvárosi művészeti műfaj a tervezőgrafika. Az akkori Művészeti Alap grafikus tagjainak kilencven százaléka Budapesten élt és dolgozott. Több évünk ment rá, három törvénytervezetet dolgoztunk ki, mindig az adott kormányok igényeihez igazítva, jogi apparátussal a hátunk mögött. Lett belőle valami? Természetesen nem. Ráadásul elvtelen támadást is kaptunk a Gazdasági Versenyhivataltól, hogy „akadályozzuk a tisztességes piaci versenyt“! Feladtuk, de a tanulságokat figyelmeztetésül szánva, erről még hasznos lenne tanulmányt írni az utókor számára. Mondanom sem kell, az állandó kitérés és időhúzás az álliberális mindent tudók irányából indult három parlamenti cikluson keresztül. Az okok évek múltán világossá váltak a kölcsönösség lehetőségének megakadályozásával utat nyitni a külföldi munkavállalóknak, ügynökségeknek a hazai grafikai piac lehalászására. Magyar grafikusok kiszorultak a nagy munkákból, az OTP akkori emblémáját és arculatát egy olasz, az Idegenforgalmi Hivatal emblémáját és arculatát egy holland, a Magyar Posta új arculatát egy angol tervező végezte.

Ritkábban találkoztunk ezután, maradt a telefon, de maradtak élményeink is, melyekből most idézzünk párat. Melyikünk hogyan emlékszik rá?

És ekkor a két művész – jelenlévő mindnyájunk örömére is – egykori munkatársakként, régi barátokként derűsen emlékezett meg az „átkosban“ eltöltött régi időkre, amikor minden munkájukkal meg kellet felelniük nemcsak a művészetük által maguknak diktált követelményeknek, de a Cenz Urának, vagy éppen Úrnőjének is.

A megnyitó végén a megjelenteknek bemutatták az Arrabona Jaurinium Raab Győr 1860-2017 c. különleges kiadványt, melyben együtt látható Győr első panoráma fényképe 1860-ból a Püspökvár tornyából és egy másik ugyanonnét 2017-ből. Alkotói: Lakatos Gy. László, Bana József levéltáros és Szabó Béla fotóművész.

A LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége képviseletében dr. Chrabák László alkormányzó köszöntötte Lakatos Gy. Lászlót, a Győr Arrabona Lions Club egyik alapító tagját.

A Kantharosz Győr nonprofit szervezet tagjai (Mikóczi Tamás, Riegler Antal alapító és Pió Márta), arculatuk, logójuk megalkotójaként is köszöntötték a művészt közelgő 75. születésnapja alkalmából.

A tárlat február 25-ig, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között látogatható (Győr, Nefelejcs köz 3.).

Lakatos Gy. László tárlatvezetései a kiállításhoz kapcsolódóan: 
február 2. (péntek) 14:00
február 3. (szombat) 11:00
február 8. (csütörtök) 14:00
február 14. (szerda) 15:00
február 16. (péntek) 14:00
február 17. (szombat) 14:00
február 24. (péntek) 11:00
február 25. (vasárnap) 11:00

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2018.01.30
174