December közepén a Dunántúl északi részén, a Balaton keleti csücskétől nagyjából északi irányban húzódott a frontvonal, a Mór-Tata vonalon át a Dunáig. Hitler nagyon komolyan vette Budapest felmentését, 1945. januárjában a keleti fronton lévő német páncéloshadosztályok fele már Magyarországon tartózkodott, s ezekkel indult meg január 1-én a Konrádra keresztelt hadművelet. Nem túl bölcsen a legrövidebb, ám páncélosokkal nehezebben járható úton, a Pilisen keresztül lendültek támadásba a németek, amelynek elsődleges oka az üzemanyaggal való takarékoskodás volt. A támadás kezdeti lendülete Bicske és Dorog táján megszakadt, valódi áttörés nem sikerült, bár január 6-án Esztergom német kézre került. Innen indult meg január 9-én a Konrád 2. A feladat ezúttal sem a Budapesti helyőrség kimenekítése volt, hanem a hadianyag bejuttatása a hosszabb kitartás érdekében. Balck tábornok vezetésével ezúttal Dömös irányából Szentendre felé kellett volna áttörni a szovjet védelmet. A Wiking SS páncéloshadosztály akciója meglepte a szovjeteket, január 11-re elfoglalták Pilisszentkeresztet, 17 kilométerre közelítve meg a Budapestet védő csoportot. A „vikingek” már látták Budapest templomtornyait, mikor elakadt a támadás, és a zsákba jutó páncélosokat visszarendelték.

Hitler és a haditerveket kidolgozó páncélos-specialista, Heinz Guderian (a címlapképen) végül úgy döntöttek, hogy a harmadik kísérlet már délről történjen. Az áttörést ezúttal a Balaton és a velencei-tó közé tervezték. Az itteni sikert követően el kellett foglalni Székesfehérvárt, majd a Sió-csatorna biztosítása mellett a páncélos ékeknek Dunapentele (ma Dunaújváros) felé törve el kellett érniük a Dunát. Innen fordultak volna aztán a csapatok északnak, Budapest felé. A tervek szerint január 17-ig kellett titokban átcsoportosítani a csapatokat, hogy elfoglalják induló pozícióikat a frontvonal mögött. Hadtörténeti érdekesség, hogy az itt bevetett SS csapatok használtak először a történelemben infra távcsöveket éjszakai tájékozódáshoz! A támadókkal szemben álló 4. gárdahadsereg nem állt a helyzet magaslatán, nem vették észre a velük szemben csoportosuló német hadosztályokat, így a támadás kezdetén, január 18-án 250 szovjet páncélos állt szemben ezen a szakaszon 376 némettel. A Budapest védőinek ekkor már égetően szükségük lett volna segítségre. Január 18-ára ugyanis Pest tarthatatlanná vált, és a megmaradt Duna-hidak felrobbantását követően Budára szorult vissza a német-magyar harccsoport. Világos volt, hogy Buda sem tartható már sokáig.

Szovjet katonák Budapesten

Január 18-án megindult a Konrád 3, amely során a IV. páncéloshadtest 30 km szélességben söpörte el a szovjet védelmet a két tó között, és 60 kilométert nyomult előre egyetlen nap alatt. A siker csak azért nem volt még jelentősebb, mert a páncélosok nagy száma mellett elegendő támogató gyalogság nem állt Guderian rendelkezésére. Január 22-én heves harcok után Székesfehérvár német kézre került. A fehérváriak horrorisztikus történeteket meséltek el a szovjet katonák viselkedéséről a helyi lakossággal szemben, és felszabadítóként fogadták a németeket. A szovjet erők helyzetének súlyosságát mutatja, hogy komolyan felmerült az egész Dél-Dunántúl kiürítése. A német páncélosok rendben elérték Dunapentelét is, majd északra kanyarodtak Budapest irányába. Ezúttal 25 km-re sikerült megközelíteni a budapesti védőket, felvették velük a rádiókapcsolatot, de a Váli-víz meredek partjánál ismét véglegesen megakadt a támadás. Eddigre ugyanis a patak mocsaras partjainál Tolbuhin szovjet marsall jelentős erőket tudott összevonni. Január 27-én a támadást végül leállították, és az oldalain nem eléggé biztosított német páncélosokat visszavonták Székesfehérvár környékére.

A Konrád 3 kudarcával már nem maradt esély arra, hogy a budapesti helyőrséghez friss csapatokat és lőszert lehessen bejuttatni, így a város február 13-án a tragédiába fulladt kitörési kísérletet követően teljes egészében a szovjetek kezére került.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Bp.: Osiris, 2005

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.